Ugye, milyen ordenáré?
Mit tenne ön, ha a lakóhelyén valakik emléktábort szerveznének – mondjuk náci vagy mondjuk ávéhás szellemben? A vérmesebbek nekimennének. A joggal felháborodó visszafogottabbak feljelentenék a hatóságoknál az illetőt. Azt azonban egyikünk sem gondolná, hogy a szervező telesírja a világhálót, hogy táborának nem talált helyet sem Bodajkon, sem a Dunakanyarban, sem sehol vidéken. Pedig nem csalás, nem ámítás: gyakorlatilag ez zajlik a szemünk előtt, és egy ilyen – végül a Népligetben „otthont találó” – tábor szervezése van kibontakozóban augusztus 19-re.
De hallgassuk először magát a szervezőt!
„Nincs ellentmondás. Hogy szabadság és kommunizmus létezhet egyszerre, az természetes mindenkinek, aki tovább lát a történelemben a pártállam borzasztó tettein. Amelyeket egy igazi kommunista, így TGM se tagadott” – írta jó fél éve Jámbor András, a Szikra Mozgalom főkomisszárja néhai Tamás Gáspár Miklós filozófus temetése kapcsán. Ízlelgessük a fő gondolatot újra: „kommunizmus és szabadság létezhet egyszerre”. Van egy másik javaslatom, írjuk át a mondatot. Mondjuk a kommunizmus kifejezést cseréljük ki egy másik gyilkos eszme kifejezésére, valahogy így: „a nemzetszocializmus és a szabadság létezhet egyszerre”. Ugye, milyen ordenáré?
Jámbor András országgyűlési képviselő. Nem is akárhol, hanem a Józsefvárosban és a Ferencvárosban. Jámbor András ott országgyűlési képviselő, ahonnan zsidó magyarok ezreit hurcolták el haláltáborba. Jámbor András abban a két fővárosi kerületben országgyűlési képviselő, ahol magyar hősök ezrei harcoltak és százai haltak meg a gyilkos kommunizmus elleni harcban – gondoljunk csak a Corvin köziekre, illetve a Tűzoltó utcai hősökre 1956-ban.
És Jámbor András, a leninista nevű Szikra Mozgalom vezetője, a VIII. és a IX. kerület megválasztott képviselője százmillió legyilkolt ember emlékébe tapos bele nekrológnak hazudott soraiban.
Nem akarok itt hosszan elmélkedni a kommunizmus rémtetteiről, elég csak a vonatkozó lexikonrészt idézni:
„A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.”
Jámbor András szerint a szabadság és az éhínségekben, kényszermunkatáborokban, kivégzésekben ártatlanul legyilkoltak, az igazságtalanul börtönbe zártak, megkínzottak, üldözöttek, azaz a kommunizmus mintegy százmillió áldozata létezhet egyszerre. Ha valaki azt kérdezi tőlem, ki mondhatta azt, hogy a kommunizmus és a szabadság létezhet egyszerre, akkor többféle legitim válasz van. Mondjuk hogy egy őrült. Vagy Lenin. Vagy Sztálin. Vagy Rákosi Mátyás. Vagy egy lelketlen gazember. De az a válasz egészen biztos nem jutna eszembe, hogy
egy XXI. századi magyarországi politikus, országgyűlési képviselő írta le, hogy „a kommunizmus és a szabadság létezhet egyszerre”. Ebben az esetben viszont csak az lehetséges, hogy az illető őrült, vagy leninista, sztálinista, illetve rákosista – tehát egy lelketlen gazember.
Jámbor András kapcsán már csak három kérdés marad. Hogy mer az illető táborhelyet keresni férges gondolatainak? Ami de facto leírt gondolatai miatt nem más, mint egy haláltábor-emléktábor. És hogyhogy nincs előzetes büntetőeljárás alatt? Már csak a kommunizmus nevében ártatlanul kivégzett nagyapám és több tízezer magyar mártírtársa nevében? A harmadik kérdés, hogy mit tehetünk, ha valaki ilyen eszmék mentén tábort szervez hazánkban?
A szerző Nagyvázsony polgármestere
Borítókép: Jámbor András országgyűlési képviselő és a Szikra Mozgalom képviselője (Fotó: Kurucz Árpád)
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
