Olyan illegális rendszerek avatkoztak be a választási kampányba, amelyek ereje szervezettségben, anyagi forrásokban nemzetközi szinten is nagyságrendekkel haladják meg a magyar pártok lehetőségeit.
Aki nem tervez, a bukást tervezi meg.
(Winston Churchill)
A közelmúltban lezajlott önkormányzati választás eredménye dühödt elkeseredést váltott ki sokunkban, így belőlem is. Nem hiszek abban a teóriában, hogy a végzetes budapesti eredmény eredője Borkai Zsolt, egyébként az én ízlésemtől is távol álló, leleplezett cselekménye vagy más, a felszínen látható egyéb ok lett volna. Lehet, hogy mindezek hozzájárultak a nem kívánt eredményhez, de ettől függetlenül is bekövetkezett volna Budapest elvesztése, az ellenzék győzelme. Tévedésen alapuló elemzés lenne az is, ha a Fidesz–KDNP-szövetség magyarországi politikai ellenfeleinek okos és átgondolt taktikai győzelméről beszélnénk. Természetesen nem vonható kétségbe, hogy a koalícióra lépő, egyébiránt egymástól ideológiailag fényévnyi távolságra lévő ellenzéki politikusok és lelkes aktivistáik ne tettek volna meg mindent pártjaik sikerért.
De! Ebben az esetben a Fidesz–KDNP vereségének az igazi háttere másban keresendő. Egészen pontosan a főváros bukásának oka az operatív védelem részleges vagy akár teljes hiánya. Olyan illegális rendszerek avatkoztak be a választási kampányba, amelyek ereje szervezettségben, anyagi forrásokban nemzetközi szinten is nagyságrendekkel haladják meg a magyar pártok lehetőségeit. Évek – szerintem évtizedek – alatt építettek fel struktúrákat, hoztak létre háttérbázisokat és épültek be szervezetszerűen a magyar politikai elitbe, amely immáron érzékelhető módon alkalmassá tette őket az október 13-i siker elérésére.
Ha valaki, hát a magyar miniszterelnök tudja, hogy a világban egyre nagyobb befolyásra szert tevő – főleg gazdasági, pénzügyi – erőterek mindent elkövetnek, hogy Magyarország is álljon be a sorba Európán belül, és önként kövessen el társadalmi öngyilkosságot. Vagyis szabaduljon meg identitásától, értékeitől, de leginkább szabad akaratától, és kerüljön végre rabszolgasorba.
Ez nem belügy, és főként nem egy önkormányzati választás tétje. Viszont egy ilyen esemény remek alkalom arra, hogy kipróbálják a már kiépített és folyamatosan épülő illegális háttérerejük ütőképességét. Mert nyilvánvaló, hogy a jelenlegi védtelenségben – mely az utcáról nézve a védekezés hiányából adódhat – két-három éven belül akár kormányzati hatalomra is kerülhetnek, amikor Budapest után majd elesnek a nagyobb vidéki városok, legvégül pedig az egész ország. Egy tudatosan és – nem győzöm hangsúlyozni – szakmailag jól felépített támadást a civilek, vagyis a választók lelkiismerete nem képes kompenzálni. Nem lehet és nem is szabad arra alapozni, hogy a tömegek józansága elbír a jól felépített manipulációval és az ellenség céltudatos akcióival, amelyekbe akár megtévesztéssel is képes bevonni a magyar politikai elit egy jelentős részét.
A profin létrehozott szervezettség egy stratégiai állapot, ahol nem egy, hanem több taktikai elem van összegyúrva. Ebbe persze beletartozik például a Borkai-jelenség, amely nem véletlenül került elő a legmegfelelőbb időpontban. Valamint idesorolható például a külföldi szavazók aktiválása a szavazás napján vagy a külföldön élő magyarok egy részének pénzügyi támogatása, hogy a választásra haza tudjanak utazni. A legkeményebb fegyverük azonban a háttérben régóta beindított különböző hálózatok építése, melyek az NGO-k mintájára készülnek. A megjelenítésük rendkívül egyszerű: a jóhiszemű emberek napi gondjainak megoldására kínálnak segítséget, hogy később, a közösséghez tartozás ereje okán, befolyással legyenek politikai jövőképükre. Magyarul: manipulálják az emberek jelentős részét, hangsúlyozottan a jóhiszeműségükre apellálva.
Amennyiben bármelyik illetésnek kétségei vannak az általam leírtak valóságtartalmáról, kérem, kérje be az Alkotmányvédelmi Hivataltól azokat a dossziékat, amelyek a teljes magyarországi mikrohálózatok meg nem engedett, vagyis jogszerűtlen tevékenységének dokumentálását tartalmazzák. Ha léteznének ilyen operatív adatok, nyomon követhető lenne az a struktúra és konspirált megoldás, mely azt célozza, hogy a hatóság és a kívülállók ne legyenek képesek bemérni másodszándékukat. A közéjük – remélhetőleg – beépült operatív tisztek saját tapasztalataikkal tudnák bizonyítani, hogy kitűnően szervezett, sejtszerűen felépülő és háttérakaratot képviselő rendszerekről van szó, amelyek az egyetemi és középiskolai ifjúság körében elképesztő hatékonysággal képesek bázist építeni. Kiderülne továbbá, hogy hol és mikor egyeztetnek ezen akciólánc külföldön kiképzett és rendszeres külföldi továbbképzésen részt vevő tagjai. Milyen információs hálózatot építettek ki persze fedett, konspirált formában, ami komoly nemzetbiztonsági kockázatot rejt.
Ha ez nem lenne elég, akkor a magyar hírszerzés, az Információs Hivatal vélelmezhetően ügynöki információi alapján meg tudja erősíteni, hogy a külföldi NGO-központokban Magyarországról kik és milyen gyakorisággal fordulnak meg. Ezen információs bázisokból előre lehetne látni a háttérhatalom célkitűzéseit és konkrét akcióterveit, amelyek a jelenlegi magyar kormány leváltásának különböző módozataira vonatkoznak. Egyik kísérletük volt a látszatra „korrekt” módon befolyásolt önkormányzati választás. A főpróbájuk sikerült, hisz Budapest elesett.
A védelem stratégiai felépítése olyan szakmai kihívás, amely nem engedi meg, hogy bárki illetéktelen kívülről ebbe belekontárkodjon. Operatív értelemben annak elemei láthatatlannak kell maradjanak. A hatásuk – mármint az ország védelme szempontjából – viszont érzékelhető kell legyen minden magyar polgár számára. Mert ha az ellenség, a megfelelő szakmai intézkedések ellenére is, képes akaratát érvényesíteni, áttörni a többrétegű védőgátat, az felveti a „hogyan lehetséges mindez?” kérdést. Amennyiben nincs kielégítő válasz, néhány éven belül Magyarország választási térképén nem a narancssárga szín, még csak nem is a zöld, hanem az idegen hatalmat szimbolizáló fekete mező lesz a meghatározó.
Kérem, az illetések kérjék be a dossziékat!
Földi László
A szerző titkosszolgálati szakértő
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
