A nemzetközi sajtó mindenekelőtt a kormánypárt elsöprő győzelmét emelte ki a magyar parlamenti választásról szóló tudósításokban, de foglalkoztak a kormány várható politikájával is.
Az amerikai lapok közül a The New York Times Orbán elsöprő többséget szerzett, ellenőrzése alatt tartja Magyarország alkotmányát címmel közölte tudósítását, a The Washington Post szerzője, James McAulay Magyarország a miniszterelnök és a jobboldal hatalomban tartására szavazott címet adta riportjának. A The Wall Street Journal szerzőpárosa – Drew Hinshaw és Kőműves Anita – Orbán Viktor magyar miniszterelnök megnyerte negyedik ciklusát is címmel jelentette meg összeállítását, a Politico című lap pedig Anna Bayer tollából azt emelte ki címében, hogy Orbán földcsuszamlásszerű győzelemmel biztosította be harmadik ciklusát.
A The New York Times munkatársa a voksok 93 százalékos feldolgozottsága utáni adatok ismeretében azt írta, hogy Orbán Viktor, „aki a volt szovjet blokk e vibráló demokráciáját egyetlen politikai párt uralma alatt lévő, félautokrata állammá alakítja át”, valószínűleg elsöprő győzelmet aratott. A szerző úgy vélte: a parlamenti székek kétharmadának birtokában a Fidesznek – szövetségesével, a kereszténydemokratákkal együtt – „most megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltoztassa az alkotmányt, és még jobban akarata alá vesse a nemzetet”. A lap szerint a Fidesz győzelme nem volt váratlan, kivált, hogy az ellenzék megosztott és „egyenlőtlen pályán volt kénytelen játszani”, és ez „aggasztja a nyugati tisztségviselőket”, akik a magyar kormány részéről „fenyegetést látnak az olyan értékekre nézve, mint a jogrend és a sajtószabadság”.
A The Washington Post leszögezte: a választás „lesújtó vereség volt a baloldali ellenzéki vezetők számára”, akik „nagyobb arányú parlamenti jelenlétben reménykedtek”. Az amerikai újságíró úgy vélekedett, hogy az eredmény „győzelem az európai szélsőjobboldal számára”. Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy 2015 óta a magyar miniszterelnök fő üzenete „a migránsok démonizálása volt”. Majd fontosnak tartotta kitérni arra is, hogy a második világháború óta először fordult elő, hogy egy európai állam vezetője „egy zsidó pénzembert tett felelőssé a nemzet bajaiért”. A lap riportere megállapította, hogy még azok is a kormánypártra szavaztak, akik bizonyos vonatkozásokban ugyan nem értenek egyet a politikájával, de meggyőződésük szerint ez a kormány megvédi az országot és a társadalmat.
A The Wall Street Journal „az európai nacionalista jobboldal vezető alakjaként” mutatta be a magyar kormányfőt, és kiemelte, hogy a választási győzelemben nagy szerepe volt a migrációellenes politikai üzenetnek. Hasonlóképpen a migrációellenes állásfoglalások jelentőségét emelte ki a Politico című lapnak tudósítást küldő Anna Bayer. A szerző szerint a Fidesz győzelme valószínűleg felbátorítja majd Európában a szélsőjobboldali pártokat és a populistákat, akik ihletet merítenek Orbán Viktor politikájából.
Az újságíró ugyanakkor leszögezi: Orbán Viktor a Fideszt változatlanul az európai jobbközép csoportosulás, az Európai Néppárt berkein belül tartja.
A német konzervatív Die Welt Most Európa orbanizációja fenyeget című kommentárja szerint Orbán Viktor „az +illiberális demokrácia+ víziójával alávetettjévé tette Magyarországot”, a választási győzelem pedig „hátszelet ad neki ahhoz, hogy Európa-szerte exportálja a projektet” és ehhez vannak „tanulékony növendékei” is.
A többi között hozzátették: a magyarok „imádják a sikert, és még jobban imádják, ha olyasvalaki felett győzedelmeskedhetnek, akikről azt gondolják, hogy fölényben lévőnek hiszi magát”. Ez a jelenség összefügg a „magyar kisebbrendűségi komplexussal, amelyben nem csak a magyar kormányfő szenved”. A magyar „nemzeti psziché” fontos eleme az alávetettség érzése, és az, hogy helyt kell állni, Orbán Viktor pedig „tökéletesen” tudja, hogy miként lehet erre építeni.
A hangulatkeltésen alapuló politizálás, amelyet Orbán „mesterien” végez, nemigen ad teret a tényeknek, így „semmilyen szerepe nincs a magyar vitában például annak, hogy Magyarország az EU-támogatások nélkül rövidesen csődbe menne, hogy alig van muszlim migráns, aki Magyarországon akarna maradni, és hogy Angela Merkel átvette a migránsokat Orbántól”.
Magyarországon egyébként sem lehet már beszélni „valódi politikai vitáról”, hiszen Orbán „alávetette országot és +vezérdemokráciává+ tette” – áll a Die Welt kommentárjában, amely szerint „Kelet-Európa orbanizációja” nyomás alá helyezi az EU-t, és az Orbán választási sikere révén megerősödő „keleti blokk” azzal fenyeget, hogy az EU az ENSZ sorsára jut, vagyis az értékekre vonatkozó egyetértés hiányában együttműködés helyett erőtlen, „fogatlan vitaklub” lesz.
Akár azt is ki lehet mondani, hogy Orbán Viktor „az EU sírásója” akar lenni – írta a Die Welt, hozzátéve, hogy „az EU-t egy kishitű szellemiség buktatja meg”.
A liberális Süddeutsche Zeitung Sikeres agymosás című kommentárja szerint Orbán Viktornak „sem autoriter vezetési stílusa, sem a korrupciós történetek tömege nem tudott tartósan ártani”, nem hagyta cserben hűséges követőinek köre, amelyet „agymosás” módszerének megfelelően „megdolgoz pátosszal és a muszlimok millióinak inváziójával szóló rémforgatókönyvvel”.
Így Orbán uralma folytatódik, ami „Magyarországnak semmi jót, Európának pedig sok bosszúságot jelent”, hiszen ez a „lélektelen stratéga a megosztás mestere”, aki hazájában „mély árkokat” hozott létre a társadalomban, most pedig folytathatja országában „az +illiberális demokrácia+” kiépítését, és ezzel „beviheti Európába a megosztás baktériumát”.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
