Ezt március 8-ra kellett volna időzíteni, de már késő.
A későszovjet kultúra sajátossága volt a március 8. túldimenzionálása.
Az átlag szovjet ember komolyan hitte, ez tényleg egy nemzetközi ünnep. A valóságban eredetileg ez egy kommunista ünnep volt, mely alig terjedt ki a nem-kommunista mozgalmakra. Csak miután a 70-es években az ENSZ elismerte ünnepnapnak, lett immár jelentősebb szerepe a kommunista pártokon kívül is.
De akkora jelentősége, mint a Szovjetunióban nem volt sehol. Ott egyrészt munkaszüneti nap volt, másrészt a kevés nem-politikai ünnepnapok egyike. Oroszországban ma is munkaszüneti nap, ahogy a többi ex-szovjet államban is, csak a balti államokban lett eltörölve. A mostani orosz-ukrán háború alatt Ukrajnában is felmerült a nőnap eltörlése mint ötlet, a szovjet múlttól való elszakadás újabb jeleként, de végül a nőnap-pártiak nyertek, szóval Ukrajnában is maradt máig hivatalos ünnep.
A későszovjet időszakban kevés nem politikus ünnep maradt. A későszovjet hivatalos ünnepek:
- január 1. – Újév,
- március 8. – Nőnap,
- május 1-2. – Munka Ünnepe,
- május 9. – Győzelem Napja,
- október 7. – Alkotmány Ünnepe,
- november 7-8. – NOSZF Ünnepe;
ezek közül ma is ünnepnap Oroszország a első 4, míg az utolsó 2 nem: az Alkotmány Ünnepe természetesen módon szűnt meg, hiszen azóta más alkotmány lett, a NOSZF Ünnepe meg trükkösen. Mivel a lakosság megosztott a NOSZF tekintetében, ki lett találva egy új ünnep, időben közel, november 4., mely napon megemlékeznek az első orosz „szmuta” végéről, mely a XVII. században volt. S ezt elkeresztelték Nemzeti Egység Napjának. Mindenki örül: a NOSZF ellenfelei azért, mert már nem ünnep a NOSZF, a NOSZF hívei meg azért, mert ezt a NOSZF sajátos „előünnepének” tekintik.
Az 1596-1613 közti időszakot nevezi az orosz történelemírás szmutának, azaz „káosz”, „zavar”. Az első orosz dinasztia, a Rjurik-dinasztia 1598-ban halt ki, az utolsó Rjurik-cár I. Fjodor 1584-1596 között, ami után nagyjából – mai szóval – polgárháború jött, s a helyzet csak 1613-ban stabilizálódott, amikor I. Mihaillal hatalomra került a Romanov-dinasztia.
(Szokás – de ez modern, XXI. századi találmány – második szmutának nevezni az 1917-1921 közti időt, s harmadik szmutának Gorbacsov és Jelcin liberális rendjének idejét a peresztrojkától egészen Putyin hatalomra kerüléséig.)
Családi ünnepnek tulajdonképpen csak január 1. és március 8. maradt a Szovjetunióban. Szóval március 8-ba minden bele lett képzelve, ráadásul „anyák napja” hiányában ez anyanap is lett.
Én tulajdonképpen ezért utáltam meg a Nőnapot. Teljesen abszurdnak tűnt ez az ünneplés. Kb. ugyanazt éreztem, mint ma Bálint Nap, Homok Nap (már Hónap!), vagy Oszkár Nap idején.
Ilyenkor minden szovjet lány és asszony, még a 120 kilós fogatlan alkoholista nénik is, megpróbáltak ünneplőbe öltözni, kisminkelni magukat, a frizurát megigazítani, majd magukra önteni legalább 1 deci kölnit. Aztán egész nap szovjet néniket lehetett látni, akik alig tudtak lépkedni a kezükben lévő hatalmas virágcsokrok miatt.
Sok évnek kellett eltelnie, hogy beletörődjek. Visszanézve a mából tulajdonképpen nem is volt semmi gond, hiszen – lehántva minden felesleges díszt – az egész arról szólt, hogy a nők nők, ami ellen nehéz különösebb kifogást felhozni.
Szovjetkori nőnapi képeslapok:
A korai szovjet (Lenin és korai Sztálin) korban még ment a kemény politikai propaganda:
A közép-szovjet időszak már mérsékeltebb:
A Sztálin utáni időszak már egyenesen szinte politikamentes:
Mai posztkommunista orosz verziók:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
