De tényleg, ez most nem vicc. Lassan mindenki megérti: az ukrajnai fronton folyó harc kimenetelének jelentősége fontosabb bármi másnál.
A liberalizmus végtesztje ez. Ha nem képes győzni, az meg fogja gyorsítani a liberális világrend bukását is. Ami sajnos nem lesz gyors bukás.
De természetesen a gyakorlati szempontok rendkívül fontosak. Amerika semmiképpen se akar totális ukrán győzelmet, ez ugyanis arra kényszerítené Oroszországot, hogy atomfegyvert vessen be, s nem taktikai, harctéri atomfegyverekről van itt szó, hanem célzott, nagyvárosok elleni támadásról. Végsősoron az orosz vezetés kénytelen lenne feláldozni Kijevet is akár, miközben Kijev orosz szemszögből az kb. olyan, mint magyar szemszögből Pozsony vagy Kolozsvár. Ebben az esetben az ukrán győzelem értelmetlenné válna.
A nyugati cél egy mérsékelt ukrán győzelem tehát. Melynek eredményeképpen Oroszország vereséget szenved, de nem megalázó, megsemmisítő vereséget, hanem valami olyasmi, mint ami a krími háború (1853-1856) után volt. Akkor Oroszország vissza lett kicsit szorítva ugyan, de ez alig 20 évig hatott.
A nyugati diplomácia teljesen erre megy ki. Senki se akar nyugaton olyan győzelmet, mint Hitler ellen 1945-ben, kivéve pár Soros gazda típusú elmebajost, aki már annyira öreg, hogy minden mindegy neki. S amint lehetőséget lát ilyen kimenetre a nyugat, a kijevi hunta rá lesz kényszerítve ennek elfogadására. Ha másképp nem, puccsal, Zelki fizikai likvidálásával.
Orosz oldalról viszont nincs kényszer. Az ország hosszú évekig képes még harcolni, s csak várnia kell. Nincs jobb katonai helyzet, mint amikor az egyik fél megengedheti magának a szimpla védelmet, míg az ellensége kénytelen támadni. S aki támad, az nagyobb veszteségeket szenved el, jelenleg az ukránok háromszorosan többet vesztenek, mint a védelemre – az ellenség kivéreztetésére – beállt oroszok.
Orosz szempontból egyébként bármi eladható győzelemként, az is bőven elég, ha a nyugat, legalábbis tűzszüneti vonalként, elismeri a meglévő határokat. Ehhez képest csak plusz, ha meglesz Odessza, vele az egész Fekete-tengeri partvidék, amivel a kijevi rendszer szárazföldi állammá válik – s ez nem álom, simán lehetséges, ha a háború folytatódik még egy éven át.
De a nyugati hozzáállás az igazán lényeges. mert míg az orosz felet nem sürgeti semmi, addig a nyugatot nagyon is.
A két lehetséges kimenet: a nyugat teljes győzelme vagy részleges győzelme. (Direkt módon nem tud veszteni a nyugat, hiszen nem vesz részt a háborúban nyíltan, s ez nem is fog változni.) A részleges győzelem is megfelel, mert ez ugyan egy bezárkózó nyugatot jelentene, de ez a bezárkózott nyugat is még pár évtizedig elég erős maradna önmaga megvédésére.
Valójában a teljes nyugati győzelem csak elméleti esély. Jelenleg, mint mondtam, az ukrán fronton 1:3 arányú az orosz:ukrán veszteség emberben, az ukrán fél lassan ki fog fogyni emberből, ha folytatódik a háború hasonló erőkkel, mint eddig. S nincs aki segítsen nekik, embert még a harcias lengyelek és baltiak se fognak küldeni, nemhogy Amerika, mely látványosan ki akar maradni a direkt részvételből
A kisemberek, a világ népei szemszögéből minden kimenet jó. Persze minél kisebb a nyugat győzelme, annál jobb. De egy határozott nyugati győzelem is oda vezetne, hogy a nyugat rothadása még inkább erősödne, a polgári értékrend szellemisége növekedne, keményedne a kapitalizmus, az erkölcsi romlás egyre mélyebbre vinné a nyugatot és a vele szolidáris világot.
Persze idegesítő és kellemetlen, hogy most zöldruhás kis orkránok vonulgatnak fel és alá nyugaton, s minden nagyúr parancsára kötelező tapsolni nekik, dehát ilyen a világ: a kuka melletti szeméthalom is csúnya valami, dehát mégis gyakori látvány, s józan ésszel arra emlékeztet minket, hogy milyen jó is a szeméthalom hiánya. Az orkrán terepmintás divatbemutató is ilyen, majd elmúlik.
S ami még fontos: Amerika és a Nyugat nem ugyanaz. Amerika a 90-es években túlnyerte magát, olyan területeket hódított meg, melyeket nem is tervezett megszerezni. Ezek csak Oroszország totális összeomlása és iszonyúan rossz politikája miatt lettek Amerikáé, pl. a legvadabb álmaiban se gondolta volna korábban egyetlen amerikai elemző se, hogy a Baltikum és a fél Fekete-tenger amerikai lesz.
Tehát Amerikának van miből vesztenie, s ez teljesen fájdalommentes veszteség, csak enyhe presztízsveszteség lenne, ami azonban könnyedén eladható. A törzsterület ugyanis nincs veszélyben, Nyugat-Európa elvesztésére semmi kilátás. Még jó is Amerikának az EU összeomlása, ezzel csak megszűnik egy jövőbeli potenciális vetélytárs.
Ráadásul az amerikai elit számára a nagyobb ellenség Kína. Ha a kérdés az, lemondjon-e az USA az eleve csak véletlenül megszerzett Kelet-Európáról, ha cserébe kap egy semleges Oroszországot, meg fogja ezt lépni, mert ez segíteni fogja Amerikát Kínával szemben. Amerikának semmi se rosszabb, mint egy orosz-kínai kényszerszövetség.
Azt hiszem a gondolkodó emberek ezt látják döntöshozó helyzetben. A lengyelek és a baltiak rettegnek, hogy kiesnek a Nyugatból és a nyugati-orosz semleges övezet részeivé lesznek, ezért mindent elkövetnek a háború hiszterizálódásáért. Orbán és a hozzá hasonlók pedig éppen arra készülnek, országaik hogyan lehetnek az új béke nyertesei. Persze nem látok be a fejekbe, de meglepődnék, ha ez nem így lenne.
magyarázat: a szláv nyelvek egymáshoz való közelsége miatt nem szokásos a szláv szavak és nevek átadása eredetiben, hanem azokat le szokás fordítani, így nem a magyar orkránbuzik által is használt „Szlava Ukrajinyi!” (bár jellemzően ezt angolosan írják „Slava Ukraini” alakban, mert így még progresszívebb) van itt, hanem le van fordítva bolgárra, azaz „Szlava na Ukrajna” – ez nem az „ukránellenes” karikatúra készítőjének az ötlete, hanem így mondják az abszolút nyugathű ukránpárti bolgárok is
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
