Június 6-án Éberhardon tartotta meg a Csemadok Országos Tanácsa a nemzeti összetartozás napját, ezen adták át a Csemadok-díjakat is. A rendezvény ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét az Apponyi-kápolnában, amelyet Zsidó János nyékvárkonyi esperesplébános és György András somorjai lelkész celebrált.
György András igehirdetésében kifejtette: 101 éve gyászolunk, de a gyászunk nem ért véget, ahogy a temetés sem ért még véget. A lelkész úgy véli, Isten mögöttünk áll, és rajtunk keresztül kívánja feléleszteni mindazt, ami tőle származik. Zsidó János imájában kérte, maradjon meg a magyarság, amihez az is kell, hogy a magyar gyermek magyarul tanuljon és imádkozzon.
A rendezvényen az ünnepi beszédet Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár mondta. Az 1920-as békediktátum következtében Magyarország területének több mint kétharmadát, lakosságának 60 százalékát, köztük 3,3 millió magyart veszített el. 101 esztendővel ezelőtt magyar családokat választottak el egymástól. Nincs olyan család a Kárpát-medencében, melyet ne érintett volna ez a tragédia.
Őseink nem adták fel
Szüleinknek, nagyszüleinknek, dédszüleinknek olyan dolgokon kellett keresztülmenniük, „amit mi még csak el sem tudunk képzelni. Egyik a napról a másikra arra ébredtek, hogy nem értik, miért beszél más nyelven hozzájuk a tanító, miért kell hátrahagyniuk a házat, a falut, a közösséget, amely eddig az otthonuk volt, s egyetlen kis csomaggal útnak indulni? Miért lettek ellenségek azok szemében, akikkel eddig békében éltek?
Az ünnepi beszéd után megkoszorúzták Apponyi Albert síremlékét, majd a rendezvény a kultúrházban folytatódott, ahol átadták a Csemadok-díjakat is, amelyeket a szövetség a magyar kultúra napja alkalmából szokott átadni, ám a járvány miatt kialakult helyzetben erre nem volt lehetőség.
A Csemadok-díjak átadása
A kitüntetések átadása előtt Bárdos Gyula köszöntötte az ünneplőket, kifejtve, bízik benne, hogy a járványhelyzet enyhülése után a Csemadok élete is visszatér a normális kerékvágásba, valamint köszönetet mondott a szervezőknek az elvégzett munkáért.
A Csemadok Közművelődési Díjat a losonci Gaál Ildikó, a nemeshodosi Győri Béla, az ipolybalogi Lőrincz Sarolta Aranka, az alsószeli Morovics Ibolya, a csicsói Nagy Géza és az ógyallai Radosicky Györgyi vehette át.
Az emléknapon adták át a Gyurcsó István-díjat is, amit az Éberhardon élő Horňák István és a dunaszerdahelyi Molnár Zsuzsanna kapott. A Fábry Zoltánról elnevezett elismerésben a szatmárnémeti Muzsnay Árpád újságíró részesült, amit Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztálya vezetője, Potápi Árpád János és Bárdos Gyula adtak át.
Muzsnay Árpád köszönetet mondott, kiemelve a Csemadokkal való jó együttműködést, aminek köszönhetően számos felvidéki barátra tett szert. Horňák István a díjazottak nevében mondott köszönetet.
Biztató, hogy ragaszkodunk a nyelvünkhöz
A díjak átadása után Kovács László történész tartott előadást Meghaladható-e Trianon? címmel, melyben kiemelte: Trianonhoz több út vezetett, az egyik a nemzeti kisebbségben élők külföldön kifejtett propagandája volt. Sajnos rossz színben tüntették fel Magyarországot a nyugati sajtóban, és ez a propaganda negatívan hatott.
„A történelem nem ismer példát arra, hogy egy nemzeti kisebbség egy évszázadon át annyira ragaszkodjon a nyelvéhez és kultúrájához, mint a magyar, és ez önmagában biztató. A világban lassan, de biztosan terjed az emberi jogok tisztelete és az önszerveződés gyakorlata. Sorolni tudjuk a példákat a jól működő autonómiákról.”
A nemzeti összetartozás napja az Egymásért… című zenés összeállítással ért véget, amelyben magyarságról és az Isten szeretetről szóló énekek is elhangzottak. A rétei Bodnár Beáta, Metzner Dóra és Szitka Lea a közönséget is megénekeltették.
A Csemadok országos rendezvényének résztvevői megtekintették a Fórum Intézet által összeállított „Trianon 1918-1920. Az államfordulat eseményei a mai Dél-Szlovákia térségében címmel.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
