Ha Hillary Clinton nyer az amerikai választásokon, akkor Orbán Viktornak mindkét Clintont persona non grata-nak kellene nyilvánítania.
Ezt nem mi mondjuk, hanem a Tea Party egyik vezető ideológusának a nevét viselő politikai intézet, a Ron Paul Institute ügyvezető igazgatója, Daniel McAdams legújabb véleménycikkében.
Ezt nem mi mondjuk, hanem a Tea Party egyik vezető ideológusának a nevét viselő politikai intézet, a Ron Paul Institute ügyvezető igazgatója, Daniel McAdams legújabb véleménycikkében.
Ron Paul egykori kongresszusi titkára a ’90-es években a Budapest Sun újságírója volt, nem csoda hát, hogy megvan a véleménye Bill Clinton eheti putyinozásával kapcsolatban, hiszen amíg az arkansas-i elnök elszaxizott a Fehér Házban, addig ő testközelből követte végig nemcsak az MDF-kormány bukását, hanem az MSZP nevű utódpárt ’94-es újjászületését, sőt az első Orbán-kormány első pár évét is. Nem biztos, hogy érdemes komolyan venni a javaslatát, a persona non grata-vá nyilvánítás sosem volt a magyar diplomácia kenyere, ez inkább a világ csendőrét játszó USA stílusa.
Akkoriban még persze a Palpatine-nál is a koronaúsztatás volt napirenden, ami viszonylag kevés nagytőkés fantáziáját birizgálta, az unortodox gazdaságpolitika, meg a végvári törökugratás később jött. Hogy Putyin hogy jön Palpatine-hoz, azt persze tudjuk, mindkettő cáratyuska, meg a végtelen sztyeppéiken saját oligarcháik is vannak, tudjuk, ismerjük az összes idevonatkozó klisét. De hogy Beata Szydło maximum csak Nagy Katalin lehet, az is csak jó harminc év múlva, az fix.
De térjünk vissza Daniel McAdams-re, aki egy rövid történelemleckét követően azt írja: az USA nem sokkal azután, hogy (a saját szóhasználatával élve), “felszabadította” a keleti blokkot, így köztük Magyarországot is, olyasféle politikai nyomást gyakorolt az országra, amely még egészen friss élményeket idézett fel a legtöbb magyarban. Az MDF-kormány túl nacionalista volt Washingtonnak, ezért aztán nyíltan támogatta az MSZP-SZDSZ tandemből (de rég is volt!) álló ’94-ben alakult Horn-kormányt. Washington megállás nélkül beavatkozott a magyar belügyekbe ’89 után, éppen úgy, mint ahogyan a szovjetek is tették, éjt nappallá téve nem sokkal azután, hogy Moszkva felszabadította Budapestet Berlin kontrollja alól.
De az egykori budapesti tudósító még ennél is tovább megy: arra emlékezteti Clintont és Clintonnét, hogy Magyarország nemhogy nem adta fel a demokráciát, például a menekültkérdésben, hanem jóval demokratikusabban jár el a témában, mint amit a demokrata Clinton-család el tud egyáltalán képzelni. McAdams emlékeztet: a magyar parlament népszavazást írt ki a Brüsszel által megszabott, kötelező menekültkvóta kérdésében. “Elég demokrácia ez?” – teszi fel a költői kérdést az intézet vezetője.
Azért jó látni, hogy valaki veszi a fáradságot az Egyesült Államokban, és hajlandó a nagybetűs Dolgok mögé nézni.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
