Pappá szentelésének ötvenedik évfordulóján Kisiczky Imre görögkatolikus pap a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Gadna templomában végzett hálaadó liturgiát Orosz Atanáz miskolci megyéspüspökkel együtt – adta hírül a Miskolci Egyházmegye október 22-én.
Kisiczky Imre nyugalmazott kórházlelkész a hála szavait választotta az ötvenedik évforduló papi jelmondatának is: „Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítelek! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.” (Zsolt 118,28–29)
Imre atya hálaadásra érkezett, „vallomást tenni hivatása és meghívója iránti szeretetéről, arról a páratlan zarándokútról, amelyre Gadnától Máriapócsig, Németországig, majd pedig onnan egészen idáig meghívta őt élete Ura” – mondta Orosz Atanáz a liturgián. A püspök hozzáfűzte: „Imre atya most viszonozni akarja azokat a jótéteményeket, amelyekben Isten részesítette őt. Ezért kutatja, mit tehetne az Úrnak viszonzásul mindazért, amit tőle kapott; »Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, és fogadalmaidat teljesítsd a Fölségesnek!«” (Zsolt 49).
A főpásztor Kisiczky Imre életútjára is utalva mondta, hogy gondviselésszerű az is, hogy a hálaadó liturgia éppen Lukács evangélista emléknapjára esett, akiről tudjuk, hogy orvos is volt. A papi szolgálat is közel áll ehhez; „orvos és gyógyító az irgalmas Krisztussal együtt”, különösen, amikor „Isten irgalmából részesíti a hozzá forduló gyónókat”, az Emberszeretőt képviselve. „Hány és hány beteg köszönhette meg az enyhülést, a lelki menekülést, ott a klinikán?!” – gondolkodtatott el a püspök.
Ám talán nem is annyira a számok fontosak, az eredmény, hanem ahogy az evangélista is fogalmaz: „annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” (Lk 10,19). „A mi hazánk a mennyben van, onnan várjuk az Üdvözítőt” (Fil 3,20) – mondta a főpásztor.
„Születésem óta minden szentségemet a gadnai templomban vettem fel” – mondta el Imre atya a hálaadáson vele együtt imádkozó közösségnek. A papszentelés napra pontos évfordulóját azonban a bajorországi Bad Kissingenben ünnepelte. Ahogyan Imre atya fogalmazott: „az akkori történelmi helyzetek és megtörtént események alapján, arra a döntésre kényszerültem 1980-ban, hogy elhagyom az országot, úgy a személyemet, mint a közösségünket és Egyházunkat érintő súlyosabb veszélyeket, katasztrofális dolgokat elkerülve. (…) Először Ausztriában éltünk a feleségemmel, majd Németországba költöztünk. Miközben közlekedésmérnökként is dolgoztam, mindig vágytam az Úr szolgálatára. Sokáig mint helyettesítő lelkész működtem, majd 2007-ben neveztek ki a kissingeni kórház lelkészévé. Mostani szolgálatom pedig Szent Erzsébet nővéreinek lelkivezetése” – foglalta össze nem mindennapi életútját Kisiczky Imre.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
