A németek még annál is hülyébbek, mint azt gondoltuk

A németek még annál is hülyébbek, mint azt gondoltuk

Most jött a hír, hogy a németek Bajorországban útlevél, állampolgárság és egyéb apróságok nélkül is szeretettel várják a migránsokat a rendőrség soraiba.

Ezt maga a bajor belügyminiszter jelentette be, úgyhogy kedves feleim, szümtüchel látjátuk is a porukat és homujukat.

Ezt maga a bajor belügyminiszter jelentette be, úgyhogy kedves feleim, szümtüchel látjátuk is a porukat és homujukat.

Sok baromságról hallottunk már, de ez, attól tartunk túlment a Wilkommenskultúr keretein is. Azt hiszem a vastagon aranyozott pálmát is vitte volna az, hogy még állampolgárságot se kérnek, de sikerült a Cullinan gyémántot is föltenni rá, mégpedig azzal, hogy útlevél se kell. Az, hogy még egy francos útlevelet se kérnek a derék embertől, az valahol az élettől való távolság olyan mértékű furcsaságát eredményezheti, mint az emlékezetes Ayan Hirshi Ali ügy.

A derék asszonyról relatíve kevés hír jelent meg Magyarországon, ezért most egy kicsi világot gyújtunk és bölcsességeket közlünk dojcséknak, mert az nagyon jó, sőt építő jellegű. Kár, hogy a németeknek ez nem fog segíteni, amennyi eszük van, mert ők nem beszélnek hollandusul, meg magyarul, úgyhogy tulajdonképpen mindegy is, ám nem baj, azért ez jó lesz példamesének.

Ayan Hirshi Ali valamikor régen nyolc éves volt, amikor családostul átköltözött a festői Szomáliából Szaúd-Arábiába, majd aztán Etiópiába, végül Kenyába.  1992-ben ez a nagy költözés-sorozat Hollandiában végződött, ahol aztán állítása szerint kényszerházasságot erőltettek rá a fent felsorolt jogállamok egyikében, úgyhogy ez alapján kért és kapott politikai menedékjogot.

Gondolták is a derék hollandok is, hogy valami ilyesmi simán történhetett „úgy” ott a kies Afrikában.

Telt-múlt az idő, és az ambiciózus hölgy 2003-ban a holland parlamentben lett képviselő. Már majdnem komolyabb közjogi pozit kapott, amikor is kiderült, hogy a menedékjog nagy megítéléséhez szükséges „kényszerházasság” ügy kifejezetten nem úgy történt, ahogy ő azt állította, úgyhogy hirtelen a hollandus állampolgársága is veszélybe került, és le kellett mondania parlamenti székéről. A történtek aztán az akkor már második ciklusban kormányozó Balkenende nevű miniszterelnök fejébe kerültek, úgyhogy jól meg is buktak.

Szóval mégsem „úgy” történt ott Afrikában.

Vagyis, tulajdonképpen az a baj, hogy az „úgytörténés” kulturálisan akárhogy is nézzük, másképp szokott zajlani ott, merthogy a „kényszerházasság”, mint fogalom az bizonyos helyeken ottan nem létezik. Azokon a bizonyos helyeken ugyanis – a törzseknél – például a feleségkeresés bevett módja az, hogy az asszonyt egy jókora bunkóval fejbekúrják, ami után némi rituáléval egybekötve törzsfőileg kijelentik, hogy innentől a kedves férj tulajdonában van a hölgy. Ha pedig szerencsés a frigy, akkor a kisasszonyt és gyermekét/eit nem adják el két tevéért/kecskéért (a kívánt állat mennyisége, minősége behelyettesíthető, például akár a tehénre is!).

Ám itt nem ez volt a helyzet, így Hirshi Aliról kiderült, hogy cinkelt kártyákkal játszott.

A hölgynek legalább valamilyen papírt azért kellett előállítania a politikai menedékjog, majd az állampolgárság megszerzéséhez, ennek ellenére mégis becsúszott a hiba. E hiba aztán a derék hollandusok kormányának bukásához vezetett. Ezen a pötty tapasztalaton most a németek a rendőrségbe való integrálás keretei tekintetében jótékonyan fölülemelkednek. Ez abszurd.

Most tulajdonképpen simán előállhat olyan helyzet, hogy egy ex-ISIS harcos beáll német rendőrnek, (néhány szó szerint levágott fejjel a háta mögött), és aztán

  • azokat szívathatja, akiket Szíriában is cseszegetett,
  • a németeket is,
  • közben pedig akár vastagon emberiesség elleni bűncselekményt, többszörös emberölést, népirtást, és egyéb közel-keleti népsportokat is elkövethetett.
  • Németéknek, láthatóan elment a józan esze.

    Ez minden jogi, racionális és logikai alapon túlmutat. Gyakorlatilag arról van szó, hogy nincs egyetlen papiros, amivel igazolni tudja magát barátunk, de ha migráns, akkor lehet kvázi rendőr. Ezt a szitut csak a „vak vezet világtalant” mondásával tudjuk jellemezni, de ennél is viccesebb az a helyzet, amikor majd valakit barátunk igazoltat. Mert ugye, olyat Németországban is szoktak csinálni. A végén még a papírokkal nem rendelkező “igazoltatott” is beáll rendőrnek, aminek a végén 60 millió rendőr lesz nulla állampolgár mellett. Cseles.

    Bár arra a nüánsznyinak tűnő problémára se nem tudom hogyan fognak megoldást találni, hogy a kedves migráns barátaink ugye sem „rendőri” sem „fogadotti” oldalon nem beszélnek németül.

    Színes, élénk fantáziámmal arra a reménybeli szitura gondolok, amikor Hans, vagy Fritz összefut Alival, az afgán/szír/líbiai menekülttel (de semmiképpen se koszovóival, mert ugye az nem mehetett be a német fáterlándba – lásd egyenlőség címszó), aki valami gyanúsat lát, tehát ékes arabsággal szólítja fel, mondjuk Münchenben nevezettet, hogy azonnal elő az igazolványokkal. A nyelvi problémákat vélhetően kézzel-lábbal hidalják át, majd miután előkerül a szükséges okirat, amely (legalábbis eddigi szent meggyőződésünk szerint) ékes németséggel bizonyítja a tulajdonosa adatait, majd Ali, a rendőr tolmácsot hív, hogy meggyőződhessen az irat tartalmi és alaki feltételeinek valódiságáról. Miközben ugye Alinak, a rendőrnek nincsenek papírja, csak annyit tud róla az őt rendőrként foglalkoztató Némethon, hogy szír, 1990. január elsején született, valamint agykutatói és kvantumfizikusi diplomával rendelkezik.

    Jaj. Ez olyan szép, hogy már várom a pillanatot.

    Amúgy feltehetjük a kérdést ezek után, hogy mi miért ne mennénk el mondjuk Németországban, Franciaországban államtitkárnak, vagy Svédországban miniszternek, ezek után nekünk ez simán kijár, végülis mi már uniós polgárok vagyunk, majd szavazunk rájuk. Legalábbis ezt mondjuk majd utólag.

    www.tutiblog.com


    Forrás:flagmagazin.hu
    Tovább a cikkre »