Ki árja, félvér, nem-árja – a félvérek és nem-árják jogállása – a nem-árják állampolgársága, házassága, hivatalviselése – a harctéri szolgálatból eredő kiváltságok stb.
„A Harmadik Birodalom jogalkotásából a magyar közönség érdeklődésére elsősorban az árjavonatkozású jogszabályok tarthatnak számot, mert azokon keresztül érdekes bepillantást nyerhet a 75 milliós, hatalmas szomszédállam életébe. Az alábbiakban megkíséreltem az említett törvények és az azokat kiegészítő fontosabb rendeletek hûséges átültetése és rövid magyarázata útján ennek a tárgykörnek vázlatos, de alapvonalaiban és kereteiben pontos képét adni.” Dr. Molnár Ákos (1938. április hó.)
A Reichstag egyhangúlag a következő törvényt hozta, amely ezennel kihirdettetik:
1. §.
(1) Állampolgár az, aki a német birodalom Védőszövetségéhez (Schutzverband) tartozik és ennek fejében a német birodalommal szemben különlegesen elkötelezett;
(2) Az állami illetőség és az állampolgárság a birodalmi állampolgársági törvény előírása szerint szerezhető meg.
ad (1): Ezáltal a törvény a régi szabályozással szemben fogalmilag újból meghatározta, hogy ki az állampolgár és ki az, aki nem állampolgár, hanem csupán állami illetőségû személy. Így az állampolgár (Staatsbürger) és a birodalmi polgár (Reichsbürger) ugyanazt a fogalmat jelentik, azonban különböznek a Staatsangehöriger (állami illetőségû személy) fogalmától. Ez utóbbi még nem birodalmi polgár, a birodalmi polgárság viszont magában foglalja az állami illetőség státuszát is.
ad (2): Az állami illetőség státusza tehát a német állampolgárságra nézve az 1934. február 5-én meghozott rendelet és a birodalmi és állampolgársági törvény megváltoztatására nézve 1935. május 15-én meghozott törvény keretében továbbra is az 1913. július 22-i birodalmi és állampolgársági törvényhez igazodik. Eszerint a német állami illetőség megszerezhető: születés, törvényesítés, házasságkötés, vagy honosítás által.
2. §. (1) Birodalmi polgár csakis az a német, vagy fajrokon vérû német állami illetőségû személy, aki magatartásával bebizonyítja, hogy hajlandó és alkalmas arra, hogy a német népet és birodalmat hûséggel szolgálja.
(2) A birodalmi polgári jogosultság a birodalmi polgári oklevél adományozása útján szereztetik meg.
(3) A birodalmi polgár a törvények szerint létező teljes politikai jogoknak egyedüli viselője.
ad (1): Már a szó szerinti szövegezésből is folyik, hogy a birodalmi polgárnak természetesen állami illetőségû személynek is kell lennie. A „német- és rokon vérû” kifejezés az árjaszármazásnak eddig szokásos fogalmát helyettesíti, amely fogalom nem bizonyult elég pontosnak. Fajrokonok főleg az európai népekhez tartozók (a zsidók és cigányok kivételével), akkor is, ha fajtisztaságukat Európán kívül őrizték meg.
ad (2): A birodalmi polgárságról szóló oklevél adományozása tehát jogalapító közigazgatási cselekmény A birodalmi polgári oklevélre vonatkozó további rendelkezések kibocsátásáig átmeneti intézkedés gyanánt a birodalmi polgári törvénnyel kapcsolatos Első Rendelet 1. §-a (lásd I. a. alatt) bír érvénnyel.
ad (3): Vesd össze az Első Rendelet (I. a.) 3. §-ával.
3. §. A birodalmi belügyminiszter a Vezér helyettesével egyetértésben hozza meg a törvény végrehajtásához és kiegészítéséhez szükséges jogi és közigazgatási rendeleteket. ad 3. §.: A meghozott rendeletek alább, az I. a. és I. b. alatt következnek.
Ia.
A birodalmi polgárságról szóló törvénnyel kapcsolatos Első Rendelet A birodalmi polgárságról szóló, 1935. szeptember 15-i törvény 3. §-a alapján a következők rendeltetnek el:
1: §.
(1) A birodalmi polgársági oklevélről szóló további rendelkezések kibocsátásáig ideiglenesen azon német és rokonvérû állampolgárok tekintetnek birodalmi polgároknak, akik a birodalmi polgárságról szóló törvény életbelépésekor a képviselőválasztó jog birtokában voltak, vagy akik részére a birodalmi belügyminiszter a Vezér helyettesével egyetértésben az ideiglenes birodalmi polgárjogot megadja.
(2) A birodalmi belügyminiszternek jogában áll a Vezér helyettesével egyetértésben az ideiglenes birodalmi polgári jogot megvonni. ad (1): Az 1924. március 6-i birodalmi választói törvény állapítja meg, hogy ki bír képviselőválasztási joggal. Aki 1935. szeptember 30-a után szerzi meg a képviselőválasztási jogosultságot, az a szerzés dacára nem tekintetik ideiglenes birodalmi polgárnak. Az ideiglenes birodalmi polgári jog engedélyezése olyan kényes helyzetek elkerülésére szolgál, amelyek különösen a honosításoknál fordulhatnak elő.
2. §.
(1) Az 1.§. rendelkezései a zsidó keverékfajú állampolgárokra is érvényesek.
(2) Zsidó keverékfajúnak (Jüdischer Mischling) számít az, aki egy vagy két, faj szerint teljesen zsidó nagyszülőtől származik, amennyiben az illető leszármazott nem tekintendő az 5. §. (2) bekezdése szerint zsidónak. Feltétlenül teljesen zsidónak számít valamely nagyszülő akkor, ha a zsidó vallásközösséghez tartozott.
ad (1): Ezáltal a német-zsidó keverékfajúak a birodalmi polgári jogosultság tekintetében a németvérû állampolgárokkal egy sorba helyeztetnek.
ad (2): 2. mondata: Ez a vélelem meg nem dönthető.
3. §. Csakis birodalmi polgár – mint a teljes politikai jogok viselője – gyakorolhatja a szavazati jogot politikai ügyekben és viselhet közhivatalt. A birodalmi belügyminiszter, vagy az általa felhatalmazott szerv az átmeneti időre kivételeket engedélyezhet a közhivatalok betöltése tekintetében. A vallási társaságok ügyei érintetlenül maradnak. ad 3. §.; Köztisztviselő tehát csakis birodalmi polgár lehet. A községi polgári jogosultság (nem azonos az úgynevezett „községi lakos”-i jogosultsággal) tekintetében szintén előfeltétel a birodalmi polgári jogosultság.
4. §. (1) Zsidó nem lehet birodalmi polgár. Politikai ügyekben nem illeti meg szavazati jog; közhivatalt nem tölthet be.
(2) Zsidó tisztviselők 1935. december 31-ével nyugalomba vonulnak. Ha az ilyen tisztviselők a világháborúban a Német Birodalom, vagy ennek szövetségesei érdekében a tûzvonalban harcoltak, akkor ezek a korhatár eléréséig nyugdíjképen megkapják utoljára élvezett teljes nyugdíjképes szolgálati járandóságaikat, a szolgálati idő szerinti ranglétrán azonban nem emelkednek. A korhatár elérése után az illetők nyugdíja az utolsó nyugdíjképes szolgálati illetmények után újból fog kiszámíttatni.
(3) A vallási társaságok ügyei érintetlenül maradnak.
(4) Nyilvános zsidó iskoláknál mûködő tanerők szolgálati viszonya a zsidó iskolaügy újabb szabályozásáig érintetlenül marad.
ad (1): Az 5. §. állapítja meg, hogy ki tekintendő zsidónak. A. birodalmi polgárságról szóló törvényhez kibocsátott Második Rendelet (lásd I. b. cím alatt) 5. §-a jelöli meg, hogy ki tekintendő köztisztviselőnek. A nyilvános betegpénztáraknál mûködő vezetőorvosok tekintetében a birodalmi belügyminiszter 1935. december 21-i körrendelete is tartalmaz intézkedéseket.
ad (2): A részletekben v. ö. az ezen birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Második Rendelettel (l. I. b. cím alatt), amely a tekintetbe jövő tisztviselői kérdéseket szabályozza.
5. §.
(1) Zsidó (Jude) az, aki legalább három olyan nagyszülőtől származik, akik fajilag teljesen zsidók. A 2. §. (2) bekezdésnek 2. mondata alkalmazást nyer.
(2) Zsidónak számít azon két teljesen zsidó nagyszülőtől származó zsidó keverékfajú állami illetőségû személy is,
a) aki a törvény kibocsátásakor a zsidó vallásközösséghez tartozott, vagy abba ezután vétetik fel,
b) aki a törvény kibocsátásakor zsidóval volt házasságban, vagy azután kötött zsidóval házasságot,
c) aki olyan – az (1). bekezdés értelmében zsidónak tekintendő – egyén házasságából származik, amely házasság a német vér és német becsület védelméről szóló 1935. szeptember 15-i törvénynek (lásd II. alatt) életbelépése után köttetett meg,
d) aki az 1. bekezdés értelmében zsidónak tekintendő egyénnel folytatott házasságon kívüli viszonyból származik és 1936. július 31. után házasságon kívül születik, ad (1): 2. mondata: Akkor is fennáll tehát a megcáfolhatatlan vélelem arra nézve, hogy valamelyik nagyszülő teljesen zsidó volt, ha az illető a zsidó vallásközösséghez tartozott. ad (2): Azok a személyek, akik ezen bekezdés alá esnek, egyszer s mindenkorra teljesen zsidóknak tekintendők akkor is, ha vér szerint csak félzsidók.
6. §.
(1) Amennyiben birodalmi törvényekben, vagy a német nemzetiszocialista munkáspártnak, vagy tagozatainak rendeleteiben a vér tisztaságára nézve olyan követelmények nyertek megfogalmazást, amelyek az 5. §-on túlmennek, úgy ezek érintetlenül maradnak.
(2) A vér tisztaságára vonatkozó olyan egyéb követelmények, amelyek az 5. §-on túlmennek, csak a birodalmi belügyminiszternek és a Vezér helyettesének beleegyezésével támaszthatók. Amennyiben ilyen természetû követelmények már fennállanak, úgy 1936. január 1-én érvényüket vesztik, hacsak azokat a birodalmi belügyminiszter a Vezér helyettesével egyetértésben nem engedélyezi. Az engedélyezésre vonatkozó indítvány a birodalmi belügyminiszternél teendő meg.
ad (1): A „Nemzeti Szocialista Német Munkás Párt” (NSDAP.) tagozatai csakis az SA., az SS., az NS. a KK., a HJ., a Nemzetiszocialista Diákszövetség és a Nemzetiszocialista Nőszövetség, nem pedig az úgynevezett „csatlakoztatott” szövetségek.
7. §.
A Vezér és birodalmi kancellár a végrehajtási rendeletek előírásai alól felmentéseket engedélyezhet. ad 7. §.: A felmentésekről kiadott 1935. december 4-i rendelet szerint; „A felmentés engedélyezése csakis olyan, egész különlegesen kivételes esetekben fog megtörténni, amelyekben az eltérést a közösség szempontjából vett súlyos okok indokolják. Mielőtt a magasabb közigazgatási hatóság az ilyen kérvényeket pártolólag felterjesztené, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt illetékes körzetvezetőségének az állásfoglalásra alkalmat kell kapnia.”
Ib.
A birodalmi polgárságról szóló törvénnyel kapcsolatos Második Rendelet
A birodalmi polgárságról szóló 1935. szeptember 15-i (l. I. cím alatt) 3. §-a alapján a következő rendeltetik el;
1. §.
(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez 1935. november 14-én kibocsátott Első Rendelet 4. §. (2) bekezdésének értelmében tisztviselőknek számítanak a birodalom közvetlen és közvetett tisztviselői – a jegyzők kivételével, akik részére a díjazások maguktól folynak be –; a tartományok közvetlen és közvetett tisztviselői és a községek és községszövetségek tisztviselői, valamint a közjogi testületek tisztviselői. Ezen rendelkezés értelmében tisztviselőknek tekintetnek a társadalombiztosítási intézmények szolgálatában levők is, akiket a tisztviselők jogaival és kötelezettségeivel ruháztak fel.
(2) A tisztviselőkhöz tartoznak a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Első Rendelet 4. §. (2) bekezdésének értelmében azon tisztviselők is, akik teljes illetményüknek, vagy illetményük egy részének engedélyezése mellett állásuktól fel lettek mentve; a nyilvános iskolai szolgálatban mûködő tanerők és a tudományos főiskolákon mûködő tanerők; amennyiben ezek nincsenek felmentve hivatali kötelezettségeik alól.
(3) Tisztviselőknek tekintetnek továbbá a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Első Rendelet 4. §-ának (2) bekezdése értelmében a tudományos főiskoláknál mûködő tiszteletbeli tanárok, a nem alkalmazott rendkívüli tanárok és a magántanárok.
Ezeknél a nyugalomba vonulás helyébe a tanítási jogosultság megvonása lép; ugyanez áll a tudományos fôiskoláknál mûködött és hivatali kötelezettségeik alól felmentett tanerôkre nézve is.
(4) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsô Rendelet 4. §. (2) bekezdésének rendelkezései a haderô kötelékében lévôkre értelemszerûen vonatkoznak.
(5) Várakozási állományban levô tisztviselôk, akik a világháborúban a Német Birodalomért, vagy annak szövetségeseiért a tûzvonalban harcoltak, nyugdíjilletményük fejében a várakozási illetményeket kapják meg azon idôpontig, amelyben az általános szabályok alapján egyébként a végleges nyugállományba léptek volna; ezek nyugdíjilletmény gyanánt akkor is megkapják a várakozási illetményüket, ha kiválásuk idôpontjában mint nem rendszeresített tisztviselôk teljesen foglalkoztatva voltak.
(6) Ha valamely tisztviselô ellen [(1)-(4) bekezdés] formaszerû fegyelmi eljárás van folyamatban, úgy ez a nyugdíj és a hivatali állás megvonására irányuló célzattal tovább folytatható.
2. §.
(1) Azok részére, akik a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kibocsátott Elsô Rendelet 4. §. (2) bekezdés 2. mondata értelmében tisztviselôk és akik a nyugalomba vonuláskor az általános ellátás-jogi rendelkezések szerint még nem szolgálták meg a nyugdíjat, vagy akiknek nyugdíjra igényük egyáltalán nincs, – bármikor visszavonható ellátási pótlék engedélyezhetô abban az esetben, ha arra méltók és rászorultak.
(2) Az ellátási pótlék azon irányelvek szerint engedélyeztetik, amelyeket a birodalmi pénzügyminiszter a birodalmi belügyminiszterrel egyetértésben megállapít. Ezen irányelvek a községek, a községszövetségek és a közjogi testületek részére kötelezôk.
(3) A jelen rendelet (1) bekezdése szerinti tisztviselôkkel egy sorba helyeztetnek a jegyzôk, akiknek járandóságai maguktól folynak be. Valamely közhivatalt viselô, alkalmazásban nem lévô más csoportok egy sorba helyezésérôl a birodalmi belügyminiszter a birodalmi pénzügyminiszterrel egyetértésben dönt.
(4) Amennyiben valamely tisztviselô részére –, aki a nyugalomba-vonuláskor az általános ellátásjogi rendelkezések szerint nyugdíjat még nem szolgált meg – ellátási pótlék engedélyeztetik, úgy a birodalmi törvénnyel szabályozott társadalombiztosítás mértéke szerinti utólagos biztosításnak nincs helye. Azon esetekben, amelyekben az ellátási pótlék visszavonatik, vagy az ellátási pótlék idôbeli korlátozással engedélyeztetett, – a visszavonástól, vagy az ellátási pótlék megszûnésének idôpontjától kezdve a biztosítási kötelezettségtôl felmentett személyek utólagos biztosításáról szóló birodalmi biztosítási szabályok nyernek alkalmazást. Itt a kiválás és az utólagos biztosítás közötti idô a váromány fenntartására nézve pótidônek számít.
3. §. A birodalmi banknak és a német birodalmi vasúttársaságnak jogában áll majd, hogy a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kibocsátott Elsô Rendelet 4. §. (2) bekezdésének és a jelen rendelet 2. §-ának megfelelô rendelkezéseket bocsássanak ki.
4. §.
(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsô Rendelet 4. §. (2) bekezdése szerinti olyan tisztviselôkre nézve, akik a nyugalomba vonuláskor az általános biztosításjogi rendelkezések szerint nyugdíjat még nem szolgáltak meg, vagy akiknek egyáltalán nincs igényük nyugdíjra, valamint a jegyzôkre nézve, akiknek járandóságai maguktól folynak be, – az olyan helyiségekre vonatkozó bérleti viszonyok felmondása tekintetében, amely helyiségeket az illetôk a saját részükre, vagy családjuk részére bérelték, a hivatásos tisztviselôi állás visszaállítására nézve meghozott törvény által érintett személyeknek felmondási jogáról szóló 1933. április 7-i törvény rendelkezései nyernek megfelelô alkalmazást. A felmondásnak 1936. március 31-ig kell megtörténnie és azt a bérbeadónak legkésôbb 1936. január 31-én kell elküldeni.
(2) Ugyanez áll olyan jegyzôi alkalmazottak bérleti viszonyaira, akik a jegyzô kiválása következtében állástalanokká váltak.
ad (1): Az e szakaszban említett 1933. április 7-i törvény szövege a kôvetkezô: „1. §.: Aki az 1933. április 7-i, a hivatásos tisztviselôi állásról szóló törvény rendelkezései szerint járandóságait egészben, vagy részben elveszti, jogában áll valamely bérleti viszonyt olyan helyiségek tekintetében, melyeket a saját, vagy családja részére bérelt, a törvényes határidô betartása mellett felmondani. A felmondás csak azon elsô határidôre történhetik, amelyre az meg van engedve. Ellenkezô megállapodások hatálytalanok. 2. §. A bérbeadó a felmondással szemben ellentmondással élhet. Az ellentmondás felett a járásbíróság dönt. A felmondás hatálytalannak nyilvánítandó, ha a bérlôrôl – mindkét fél viszonyainak tekintetbevételével – a bérleti viszony folytatásának lehetôsége feltételezhetô. 3. §. Az ellentmondás két héten belül adandó be azon járásbíróságnál, melynek területén a bérelt helyiségek fekszenek. A bíróság az ellenfélnek másolatot juttat el nyilatkozattétel céljából. A feleknek tényállításaikat igazolniuk kell. A döntés határozat útján történik, mely szóbeli tárgyalás nélkül is meghozható. A határozat ellen azonnali panasznak van helye. További panasznak helye nincs. A bírósági és ügyvédi díjak a bírósági költségtörvény 8. §-a és az ügyvédek díjára vonatkozó rendelet 9. §-a díjtételeinek kéttized részét teszik ki.”
5. §.
(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsô Rendelet 4. §. (1) bekezdésének szellemében közhivatal viselôinek tekintendôk a tisztviselôk mellett azon személyek, akiket felsôbbségi vagy fejedelmi feladatok elvégzésére rendeltek ki. (2) Kétség esetén a birodalmi belügyminiszter dönt a birodalmi pénzügyminiszterrel egyetértésben afelett, hogy ezen rendelkezés értelmében közhivatalról van-e szó.
(3) Szabadságolásokból vagy olyan egyéb hatósági intézkedésekbôl, melyek a birodalmi polgárságról szóló törvényre tekintettel valamely közhivatal viselôjével szemben hozattak, igényeket származtatni nem lehet.
(4) Hivatali ténykedések nem joghatálytalanok azon okból, hogy a közhivatal viselôje azokat az (1) bekezdés értelmében 1935. november 15-e után végezte el, habár az illetô ezen idôpontban a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsô Rendelet 4. §.
(1) bekezdése szerint már kilépett a szolgálatból.
(5) Ha valamely jegyzônek a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsô Rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján állása megszûnik, vagy szabadságolva volt és ezen okból valamely bíróság vagy más hatóság valamely, a jegyzô illetékessége alá tartozó hivatalos cselekményt elvégzett, úgy ebbôl kifolyólag a cselekmény hatályosságával szemben kétség nem támasztható, ad (1): A fentiekbôl következik, hogy nem csupán az államjogi értelemben vett tisztviselôk tekintetnek közhivatalt viselôknek.
6. §.
(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsô Rendelet 4. §. (1) bekezdésének valamely közhivatal viselésérôl szóló rendelkezése a nyilvános kórházaknál és szabad közhasznú kórházaknál alkalmazott vezetôorvos és a bizalmi orvos állására is érvénnyel bír.
(2) A nyilvános kórházaknál és szabad közhasznú kórházaknál mûködô zsidó vezetôorvosok és zsidó bizalmi orvosok 1936. március 31-vet állásaikból kiválnak. Fennálló szerzôdéseik ugyanezen idôpontban megszûnnek.
(3) Ezen szabályozás zsidó kórházakra nem vonatkozik. (4) Kétség esetén a Birodalmi Orvosi Kamara meghallgatása után a belügyminiszter dönt.
II.
A német vér és német becsület védelmérôl szóló törvény
(Meghozatott 1935. szeptember 15-én.)
A képviselôház – áthatva annak felismerésétôl, hogy a német nép fennmaradásának elôfeltétele a német vér tisztasága és áthatva azon hajthatatlan akarattól, hogy a német nemzet minden idôkre biztosíttassék, – egyhangúlag a következô törvényt hozta, mely ezennel kihirdettetik:
1. §.
(1) Tilos a házasságkötés zsidók és német, vagy fajrokon vérû állami illetôségû személyek vagy állampolgárok között. Az ennek ellenére megkötött házasságok semmisek akkor is, ha azok a jelen törvény megkerülése céljából külföldön köttettek meg.
(2) A semmisségi keresetet csakis az államügyész indíthatja.
ad (1): 1. mondata: A birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsô Rendelet (I. a. szám) 5. §-a állapítja meg, hogy ki zsidó. A fajrokon vérûek tekintetében v. ö. a birodalmi polgárságról szóló törvény (I. szám) 2. §. (1) bekezdéséhez írt megjegyzéssel. – A házasság megkötése ennélfogva tilos azon anyakönyvvezetô részére is, akinek a Polgári Törvénykönyv 1317. §-a szerint a házasságnál közre kell mûködnie. V. ö. ezzel a vegyes fajú házasságokra vonatkozó tilalomra nézve 1935. november 26-án kiadott körrendeletet (lásd alább II. b. alatt). A büntetô rendelkezésekrôl a jelen törvény alább következô 5. §-ának (1) bekezdése intézkedik, illetékességgel bír a nagy Büntetô Kamara. Az utóbb kiadott végrehajtási rendeletben foglaltakkal együtt végeredményben a házassági tilalmak tekintetében a következô végleges szabályozás történt:
Nincs megengedve a házasságkötés
a) német vagy idegen állami illetôségû zsidó és német vagy fajrokon vérû német állami illetôségû személy között;
b) német vagy idegen állami illetôségû zsidó és olyan zsidó kevertfajú személy között, akinek egyik nagyszülôje zsidó;
c) olyan zsidó kevertfajú személy, akinek egyik nagyszülôje zsidó és olyan zsidó kevertfajú személy között, akinek szintén egyik nagyszülôje zsidó.
Csak jóváhagyással engedélyezett a házasságkötés
a) olyan zsidó kevertfajú személy, akinek két zsidó nagyszülôje van és német, vagy fajrokon vérû német állampolgár között;
b) olyan zsidó kevertfajú személy, akinek két zsidó nagyszülôje van és olyan zsidó kevertfajú személy között, akinek egy zsidó nagyszülôje van.
ad (1): 2. mondata: Emellett természetesen fennáll a lehetôsége annak is, hogy a nemzsidó házastárs a polgári törvénykönyv 1333. §-a értelmében házasságmegtámadási keresetet indítson.
2. §.
Tilos a házasságon kívüli viszony zsidó és német, vagy fajrokon vérû állami illetôségû személyek vagy állampolgárok között.
ad 2. §.: Azt, hogy ki zsidó, a birodalmi polgárságról szóló törvényrôl kiadott Elsô Rendelet (lásd fentebb I. a. alatt) 5. §-a határozza meg. A büntetô rendelkezéseket a jelen törvény 5. §-ának (2) bekezdése tartalmazza.
3. §.
Zsidónak 45 éven aluli német vagy fajrokon vérû nôi állami illetôségû személyeket háztartásában foglalkoztatnia tilos.
ad 3. §: A törvény végrehajtása tárgyában kiadott Elsô Rendelet (lásd II. alatt) 12. §-ének (1) bekezdése határozza meg, hogy a háztartás mikor tekintendô zsidónak. A hontalanokra nézve lásd a Rendelet 15. §-át, a felmentésekre nézve a 16. §-t, a büntetésekre nézve pedig a 13. §-t.
4. §.
(1) Zsidóknak tilos a birodalmi és nemzeti lobogót felvonni és a birodalmi színeket kitûzni.
(2) Ellenben megengedett a számukra a zsidó színek kitûzése. E jogosultság gyakorlása állami védelem alatt áll.
ad 4. §.: A birodalmi és a nemzeti lobogót az 1935. szeptember 15-és hozott birodalmi lobogótörvény 2. cikkelye határozza meg.
Eszerint „A birodalmi és nemzeti lobogó a horogkeresztes lobogó. Ez egyben kereskedelmi lobogó is.”
5. §.
(1) Aki az 1. §. tilalmának ellenszegül, fegyházzal büntetendô.
(2) Az a férfi, aki a 2. §. tilalmának ellenszegül, börtönnel, vagy fegyházzal büntetendô.
(3) Aki a 3. vagy 4. §. rendelkezéseinek ellenszegül, egy évig terjedhetô börtönnel és pénzbüntetéssel, vagy ezen büntetések valamelyikével büntettetik.
ad (1): Büntetéssel sújtatnak a házasságra lépôk és az anyakönyvvezetôk is.
ad (2): Megbüntettetik az a nem-zsidó férfi is, aki zsidó növel házasságon kívüli nemi viszonyt tart fenn. Illetékes a nagy Büntetô Kamara. Idegen állampolgár elleni eljáráshoz a birodalmi igazságügy- és belügyminiszter hozzájárulása szükséges.
6. §.
A birodalmi belügyminiszter a Vezér helyettesével és a birodalmi igazságügy-miniszterrel egyetértésben bocsátja ki a törvény végrehajtásához és kiegészítéséhez szükséges jogi és közigazgatási szabályokat. ad 6. §.: A kiadott alaprendeletek alább, a II. a. II. b. és II. c. alatt következnek.
7. §.
A törvény a kihirdetés utáni napon, a 3. §. azonban csak 1936. január 1-én lép hatályba.
ad 7. §.: A 3. §. a háztartási szakasz. A törvény kihirdettetett 1935. szeptember 16-án.
IIa.
Elsô Rendelet a német vér és német becsület védelmérôl szóló törvény végrehajtásához
A német vér és német becsület védelmérôl 1935. szeptember 15-én meghozott törvény
6. §-a alapján a következôk rendeltetnek el:
1.§.
(1) Állampolgárok azok, akik a birodalmi polgárságról szóló törvény értelmében német állampolgárok.
(2) Azt, hogy ki zsidó kevertfajú, a birodalmi polgárságról szóló törvényhez 1935. november 14-én kibocsátott Elsô Rendelet 2. §-ának (2) bekezdése állapítja meg.
(3) Azt, hogy ki zsidó, ugyanazon rendelet
5. §-a batározza meg.
ad (2): Zsidó kevertfajú az, aki egy vagy két fajilag teljesen zsidó nagyszülôtôl származik, amennyiben az illetô a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsô Rendelet
5. §-ának (2) bekezdésében foglalt különleges okok alapján nem számít zsidónak (lásd fentebb I. a. alatt). Feltétlenül teljes zsidónak számít a nagyszülô, ha a zsidó vallásközösséghez tartozott. V. ö. még ugyanezen Elsô Rendelet 5. §-ával is.
2. §.
A törvény (t. i. a német vér és becsület védelmérôl szóló törvény) 1. §-a szerint a tilos házasságkötésekhez tartoznak azon házasságkötések is, amelyek egyrészt zsidók, másrészt olyan zsidó kevertfajú állampolgárok közt jönnek létre, akiknek csak egy teljesen zsidó nagyszülôjük van.
ad 2. §.: Ez a szakasz a vér- és becsületvédelmi törvény kiegészítésének tekintendô. A rendelkezés be nem tartása a házasság semmisségét és fegyházbüntetést von maga után.
3. §.
(1) Olyan zsidó kevertfajú állampolgároknak, akik két teljesen zsidó nagyszülôtôl származnak, német vagy rokonfaj vérû állampol
gárokkal – vagy olyan zsidó kevertfajú állampolgárokkal, akik csak egy teljesen zsidó nagyszülôtôl származnak – kötendô házasságához a birodalmi belügyminiszternek és a Vezér helyettesének, vagy az ezek által megjelölt szervnek jóváhagyása szükséges.
(2) A döntésnél különösen tekintetbe veendôk: a kérelmezô testi, szellemi és jellembeli tulajdonságai, az illetô családja Németországban való letelepülésének idôtartama, az illetônek, vagy apjának a világháborúban való részvétele és az illetô egyéb vonatkozású családi története.
(3) A jóváhagyás iránti kérés azon magasabb közigazgatási hatósághoz intézendô, amelynek kerületében a kérelmezô lakhelye van, vagy ahol rendszerint tartózkodik.
(4) Az eljárást a birodalmi belügyminiszter szabályozza a Vezér helyettesével egyetértésben.
4. §.
Ne kössenek egymással házasságot olyan zsidó kevertfajú személyek, akik csak egy teljesen zsidó nagyszülôtôl származnak.
5. §.
A zsidó vér beszivárgását gátló házassági akadályokat a törvény 1. §-a és a jelen rendelet 2. és 4. §-a kimerítôen szabályozzák.
ad 5. §.: Minden olyan házasságkötés, amelyet ezek a §-ok nem tiltanak, engedélyezett.
6. §.
Ne jöjjön továbbá létre olyan házasságkötés, amelybôl olyan utódok származhatnak, akik a német vér tisztaságát veszélyeztetik.
ad 6. §. Ez a rendelkezés az egyéb vegyes házasságokra vonatkozik, mint például a négerekkel és a cigányokkal kötendô házasságokra.
7. §.
Házasságkötés elôtt mindegyik jegyesnek igazolnia kell a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítvány útján (az 1935. október 18-i házasságegészségi törvény 2. §-a), hogy a jelen rendelet 6. §.-a szerinti házassági akadály nem áll fenn. Ha a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítvány megtagadtatik, ez ellen csak szolgálatfelügyeleti panasz engedélyezett.
8. §.
(1) A törvény 1. §-a vagy a rendelet 2. §-a ellenére megkötött házasság semmissége csak semmisségi kereset útján érvényesíthetô.
(2) Az olyan házasságok tekintetében, melyek a 3., 4. és 6. §. ellenére köttettek meg, a törvény 1. §-ának és az 5. §. (1) bekezdésének következményei nem nyernek alkalmazást.
ad (2): Eszerint az ilyen házasság nem semmis és nem büntethetô.
9. §.
Ha valamelyik jegyes idegen állampolgár, akkor a kihirdetésnek a törvény 1. §-ában, vagy a jelen rendelet 2. és 4. §-ában felsorolt házassági akadályok miatt bekövetkezô megtagadása, valamint a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítványnak a 6. §. eseteiben való megtagadása kérdésében a birodalmi belügyminiszter döntése szerzendô be.
10. §. Olyan házasság, amely német konzuli hatóság elôtt köttetik, belföldön megkötöttnek tekintendô.
11. §.
A törvény 2. §.-a szerinti házasságon kívüli érintkezésnek csakis a nemi érintkezés tekintetik. Büntetendô a törvény 5. §. (2) bekezdése szerint a zsidók és olyan zsidó kevertfajú személyek közötti házasságon kívüli nemi érintkezés is, akik csak egy teljesen zsidó nagyszülôtôl származnak.
12. §.
(1) Zsidó az olyan háztartás (Törvény 3. §.), ahol a háztartást zsidó férfi vezeti, vagy a házközösséghez zsidó férfi tartozik.
(2) Háztartásban van foglalkoztatva az, akit valamely munkaviszony keretében a házközösségbe felvettek, vagy akit mindennapi háztartási munkákkal, vagy más mindennapi, a háztartással kapcsolatban levô munkákkal foglalkoztatnak.
(3) Olyan német, vagy fajrokon vérû nôk, akiket a törvény kibocsátásakor valamely zsidó háztartásban foglalkoztattak; megmaradhatnak az illetô háztartásában eddigi munkaviszonyukban abban az esetben; ha 1935. december 31-éig a 35. életévüket betöltötték.
(4) Olyan idegen állampolgárok, akiknek belföldön sem lakhelyük, sem állandó tartózkodási helyük nincs, nem esnek a jelen rendelkezés alá.
13. §.
Aki a törvény 3. §-ának a jelen rendelet
12. §.-ával kapcsolatban ellenszegül, a törvény 5. §-ának (3) bekezdése szerint büntetendô akkor is, ha nem zsidó. ad 13. §.: Egy évig terjedhetô börtön és pénzbüntetés, vagy ezen büntetések valamelyike.
14. §.
A törvény 5. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben elôírt tilalmakkal szemben elkövetett bûncselekményekre nézve elsô fokon a nagy Büntetôkamara illetékes.
15. §.
Amennyiben a törvénynek és a törvény végrehajtási rendeleteinek rendelkezései német állami illetôségû vagy állampolgárságú személyekre vonatkoznak, annyiban alkalmazandók ezek a rendelkezések az olyan hontalanokra is, akiknek lakhelye, vagy rendes tartózkodási helye a belföldön van. Az olyan hontalanok, akiknek lakhelye, vagy rendes tartózkodási helye külföldön van, csak abban az esetben esnek ezen rendelkezések alá, ha azelôtt a német állampolgárság birtokában voltak.
ad I5. §.: Ezt azért kellett kimondani, mert különben a hontalanokat általánosságban külföldieknek kellett volna tekinteni.
16. §.
(1) A Vezér és birodalmi kancellár a törvény és a végrehajtási rendeletek rendelkezései alól felmentéseket engedélyezhet.
(2) Idegen állampolgár elleni büntetô eljáráshoz a birodalmi igazságügy-miniszter és a belügyminiszter hozzájárulása szükséges.
17. §.
E rendelet a kihirdetést követô napon lép hatályba. A 7. §. hatálybalépésének idôpontját a birodalmi belügyminiszter állapítja meg; ezen idôpontig a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítványt csak kétes esetekben kell felmutatni.
ad 17. §.: A kihirdetés napja: 1935. november 14.
IIb.
A fajilag vegyes házasságok tilalma.
(A birodalmi és porosz belügyminiszter 1935. november 26-i körrendelete.)
(1) A német vér és német becsület védelmérôl szóló 1935. szeptember 15-i törvény – az ezen törvény végrehajtására nézve 1935. november 14-én kiadott Elsô Rendelettel és a birodalmi polgárságról szóló törvényhez 1935. november 14-én kiadott Elsô Rendelettel kapcsolatban – egyértelmûen és véglegesen megállapította, hogy a nemzetiszocialista államban a német vér tisztaságának fenntartása érdekében milyen mértékben esnek tilalom alá a vegyes házasságok; az olyan házasságkötések, amelyek e rendelkezésekben nem esnek kifejezett tilalom alá, megengedettek.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt rendelkezések alkalmazásánál különösen a következôket kell figyelembe venni: a) Zsidó – állami illetôségére vagy nemére való tekintet nélkül – az:
1. aki 4 teljesen zsidó nagyszülôtôl származik (teljes zsidó), 2. aki 3 teljesen zsidó és egy másféle nagyszülôtôl származik. Zsidónak számít nemére való tekintet nélkül azon német állampolgár, aki 2 teljesen zsidó és 2 másféle nagyszülôtôl származik, amennyiben az illetô (ti. a leszármazott) á) 1935. szeptember 16-án a zsidó vallásközösséghez tartozott, vagy abba azután vétetett avagy vétetik fel, vagy â) 1935. szeptember 16-án zsidóval volt házasságban, vagy azzal azután kötött avagy köt házasságot, vagy
ã) valamely, az a) 1. és 2. alatt megjelölt zsidóval kötött olyan házasságból származik, mely házasság 1935. szeptember 17-e után köttetett meg, vagy ä) valamely, az a) 1. és 2. alatt megjelölt zsidóval folytatott házasságon kívüli nemi érintkezésbôl származik és 1936. július 31-e után házasságon kívül születik.
b) Annak megítélésénél, hogy vajon valaki zsidó-e vagy sem, elvileg a nagyszülôk faji hovatartozása az irányadó. Amennyiben ezek nem teljes zsidók, de ôseik között egyes zsidófajú személyek találhatók fel, úgy ezek az utóbbi személyek a faji hovatartozás megítélésénél nem jönnek tekintetbe.
c) Annak megítélésénél, vajon valaki zsidóe vagy sem, elvileg nem a zsidó vallásközösséghez való tartozás, hanem a zsidó fajhoz való tartozás irányadó. Avégbôl azonban, hogy a bizonyítási eljárásból a nehézségek kizárassanak, kifejezetten kimondatik, hogy az olyan nagyszülôi ág, amely a zsidó vallásközösséghez tartozott, minden további nélkül a zsidó fajhoz tartozónak számít; az ellenkezô bizonyítása nem engedélyezett.
d) Zsidó kevertfajú az, aki egy vagy két fajilag teljesen zsidó nagyszülôi ágból származik, amennyiben az illetô a (2) bekezdés (a-d) pontjainak szabályai szerint nem számít zsidónak.
e) Azon házassági tilalmak, amelyek az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályokban fel lettek sorolva, a zsidók házasságkötésére vonatkoznak, tekintet nélkül azoknak állampolgárságára. Ezzel szemben zsidó kevertfajúaknak és német s fajrokon vérû személyeknek házasságkötésére csak akkor vonatkoznak, ha ez utóbbiak német állampolgársággal rendelkeznek; az olyan hontalanok, akiknek lakhelye vagy rendes tartózkodási helye a belföldön van, e szempontból német állampolgárok gyanánt kezeltetnek, a külföldön lakással vagy rendes tartózkodási hellyel bíró hontalanok ellenben csak akkor, ha elôbb német állampolgársággal rendelkeztek.
f) Az ügyvitelben a jövôben rendszerint a következô megjelölések alkalmazandók:
a két teljesen zsidó nagyszülôtôl származó zsidó kevertfajú: „I. fokú kevertfajú”-nak, az egy teljesen zsidó nagyszülôtôl származó zsidó kevertfajú; „II. fokú kevertfajú”-nak, a német vagy fajrokon vérû személy; „németvérû”-nek jelölendô meg. (3) Az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályok kimerítôen szabályozzák az olyan fajilag vegyes házasságok megengedett, vagy meg nem engedett voltát, amelyekben zsidó, vagynémet-zsidó kevertfajúak vesznek részt. E kérdésnél a következô szabályok érvényesek:
A.) Tilosak:
1. zsidók és német, vagy fajrokon vérû személyek (németvérûek) közötti házasságok,
2. a zsidók és egy teljesen zsidó nagyszülôtôl származó zsidó kevertfajú személyek
(II. fokú kevertfajúak) közötti házasságok,
3. az egy teljesen zsidó nagyszülôtôl származó zsidó kevertfajú személyek (II. fokú kevertfajúak) közötti házasságok,
B.) Tilosak továbbá, amennyiben adott esetben nem fekszik el a birodalmi és porosz belügyminiszternek és a Vezér helyettesének jóváhagyása:
a két teljesen zsidó nagyszülôtôl származó német kevertfajú személyek (I. fokú kevertfajúak) és német vagy fajrokon vérû személyek (németvérûek), avagy egy teljesen zsidó nagyszülôtôl származó német kevertfajú személyek (II. fokú kevertfajúak) közötti házasságok.
A jóváhagyás, megszerzésére vonatkozó eljárás még szabályoztatni fog.
(4) A német–zsidó fajilag vegyes házasságoktól eltekintve, tilosak a német és fajrokon vérû személyek (s ugyanúgy a csak egy zsidó nagyszülôtôl származó kevertfajúak) és más idegen fajokhoz tartozók közötti vegyes házasságok, ha ezekbôl olyan utódokra lehet számítani, akik a német vér tisztaságának fenntartását veszélyeztetik.
(5) A jövôben minden jegyes köteles a házasságkötést megelôzôleg az anyakönyvvezetô elôtt leszármazását igazolni. Ennél a következôk veendôk figyelembe:
a) Az (1) bekezdésben felsorolt rendelkezések gyakorlati alkalmazásának olyan módonkell történnie, amely kizárja a szükségtelen megnehezítést a német népnek egészen túlnyomó többséget képezô német vagy fajrokon vérû része számára. Ennélfogva a származás igazolása iránti felszólítások csak az okvetlenül szükséges esetekre korlátozandók. Ez annál is inkább lehetséges, mert az idevonatkozó rendelkezések megsértése általában súlyos fegyházbüntetésekkel toroltatik meg.
b) A származás igazolásához a kihirdetésnél a jegyesek születési okmányain kívül az illetôk szüleinek házassági okmányai, törvénytelen gyermeknél az anya születési okmánya és amennyiben az atya nem ismeretlen, ennek születési okmánya is felmutatandó. A jegyesek ezen kívül kötelesek írásban, vagy jegyzôkönyvileg tanúsítani mindazt, amirôl nagyszüleik faji hovatartozása és vallása kérdésében tudomással bírnak és kötelesek kijelenteni, hogy a származási körülményeikre vonatkozó adatokat legjobb tudásuk szerint adták meg. Más nyilatkozatokat az anyakönyvvezetô a jegyesektôl elvileg nem kívánhat. Kívánhatja azonban, hogy további okmányokat;. különösen a nagyszülôk házassági okmányait felmutassák, még pedig azon esetben, ha tudomása van bizonyos oly tényekrôl, amelyek más leszármazást igazolnak, mint aminôt a jegyesek állítottak. A leszármazásra vonatkozó igazolási eljárásnál elvileg teljes személyi állapotot igazoló okiratokat kell igénybe venni. Az igazolójegyek nem engedélyezettek; ellenben nem forog fenn aggály a porosz jog szerinti úgynevezett rövidített okiratok alkalmazásával szemben.
Amennyiben a jegyesek a személyi állapot igazolására szolgáló okmányokat a születésre vagy házasságra nézve azért nem tudnák felmutatni, mert a születés vagy házasságkötés olyan idegen országban történt, amely a személyi állapot egyes eseteinek állami okmányokkal való igazolását nem ismeri, úgy egyházi vagy egyébként bizonyító erejû tanúsítványok felmutatása elégséges. c) Annak bizonyítékául, hogy nem kell attól tartani, miszerint valamely házasságból a német vér tisztaságának fenntartását az 1935. november 14-i vérvédelmi törvényhez kiadott végrehajtási Elsô Rendelet 6. §.-a szerint veszélyeztetô utódok fognak származni, – egy késôbb megállapítandó idôponttól kezdve általában a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítványt kell felmutatni, melyet az egészségügyi hivatal állít ki. Ez idôpontig csak azon esetekben kell az anyakönyvvezetônek házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítványt követelnie, amelyekben azon az alapon, hogy a jegyesek különbözô fajokhoz tartoznak, attól tart, hogy a német vérre kedvezôtlen utódok fognak származni (pld, német-vérû személyeknek cigányokkal, négerekkel, vagy ezek fattyaival való házasságkötésénél). Ismételten hangsúlyoztatik azonban, hogy ezen rendszabályok célja nem az, hogy a zsidó vérrel való keveredés megakadályozását célzó házassági akadályok kibôvítessenek.
(6) Ha valamely házasságkötésnél mindkét jegyes külföldi, az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályok nem jönnek alkalmazásba.
Amennyiben csak az egyik fél külföldi, ez nem akadályozza ezen rendszabályok alkalmazását, mivel az ezekben megjelölt házassági akadály rendszerint a német jegyes személyében áll fent. Ez utóbbinak kell szolgáltatnia a külföldi jegyes leszármazására vonatkozó bizonyítékot is, mivel csakis ezen az alapon lehet megítélni, vajon a német jegyes házasságkötése megengedhetô-e. Ugyanez áll azon államokkal való viszonyban is, amelyek az 1902. június 12-i hágai házasságkötési egyezményhez csatlakoztak. Ha azonban valamelyik jegyes külföldi állampolgársággal bír, sohasem szabad sem az anyakönyvvezetônek a kihirdetését, sem az egészségügyi hivatalnak
a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítvány kiállítását önmagától megtagadnia, hanem mindazon esetekben, melyekben a házasságkötés a (3) vagy (4) bekezdés értelmében nincs megengedve, a birodalmi és porosz belügyminiszter döntését kell kikérni.
(7) Olyan esetekben, amelyekben a házasságkötés a belföldön nincs megengedve, nem szabad az anyakönyvvezetônek a külföldön való házasságkötés céljára szolgáló és a házasságra való képességet igazoló bizonyítványt sem kiállítania.
(8) Az anyakönyvvezetôk kötelesek a jelen körrendelet rendelkezéseit pontosan megismerni. Olyan esetekben, amelyekben e rendelkezések szerint nincs ok arra, hogy a kihirdetés, vagy valamely más házasságkötésnél való közremûködés; avagy a házasságra való képességrôl szóló bizonyítvány kiállítása megtagadtassék, – az anyakönyvvezetônek ezen hivatali cselekményeket megtagadnia nem szabad. Nem szabad elôfordulnia annak, hogy az anyakönyvvezetô olymódon vonja ki magát saját felelôssége alól, hogy a kérelmezett hivatali cselekményt azzal tagadja meg, hogy megvárja a bíróság utasítását, noha tudomása szerint a cselekmény törvényileg megengedett. Ennélfogva elrendelem, hogy minden anyakönyvvezetô, aki közremûködését valamely házasság megkötésénél az egyik jegyes zsidó kevertvérûsége miatt megtagadja, engem errôl – állásfoglalásának kimerítô indokolása mellett – haladéktalanul értesítsen. Ugyanígy köteles minden anyakönyvvezetô hozzám kettôs kiadmányban haladéktalanul felterjeszteni az ô ügykörében meghozott mindazon bírósági döntéseket, melyek az ilyen házasságkötések megengedésére vonatkoznak.
(9) Az anyakönyvvezetôk által a (6) és (8) bekezdés alapján megteendô jelentéseket a felügyeleti hatóságok útján kell felterjeszteni.
Utóbbiak kötelesek a jelentéseket haladéktalanul továbbítani.
(10) Az 1935. szeptember 30-i I. B. számú (I. B. 3), -324, sz., nyilvánosságra nem hozott) körrendelet hatálytalaníttatik.
(11) A jelen körrendeletrôl az anyakönyvvezetôk az Anyakönyvvezetôi Szemle útján is tudomást szereznek.
IIc.
Kivonat a birodalmi igazságügy-miniszter által a vérvédelmi törvény és a házasságegészségügyi törvény keresztülvitelére vonatkozólag 1936 február 4-én kiadott Végrehajtási Rendeletbôl III. Fenntartom a magam részére a döntést törvényesítési nyilatkozatok iránti kérelmek fölött, ha apa és gyermek a birodalmi polgárságról szóló törvény, és az annak végrehajtása tárgyában kiadott Elsô Rendelet értelmében különbözô fajúak.
Örökbefogadásnál – az életkor-követelmények alól való mentesítés iránti indítványok feletti döntés elôtt – jelentést kell tenni hozzám, ha az örökbefogadó és a gyermek a hivatkozott rendelkezések értelmében vérségi szempontból különbözô fajúak. Ugyanez az eljárás követendô abban az esetben is, ha egy gyermeket a házastársak közösen, vagy egyik házasfél egyedül gyermekül fogadnak és a házasfelek vérségileg különbözô fajúak.
Oly személyek, kiknek egyike németvérû, másika II. fokú keverék, nem számíttatnak ezen fejezet értelmében különbözô fajúaknak.
Ugyanígy nem számíttatnak különbözô fajúaknak oly személyek, kik közül az egyik három, a másik négy teljesen zsidó nagyszülôtôl származik.
V. A birodalmi belügyminiszter 1935. december 23-i körrendelete értelmében a német nép vérének védelmére Birodalmi Bizottság állíttatott fel és a birodalmi belügyminisztériumhoz kapcsoltatott. A bizottság a vérvédelmi törvényhez tartozó Elsô Rendelet (lásd II. a. alatt) 3. §.-a értelmében tett elôterjesztések tekintetében elôkészíti a birodalmi belügyminiszter és a Vezér helyettesének döntéseit. Az 1935. december 23-i rendelet 1. cikkelyének 8. §.-ában elhatároztatott:
„A Bizottság házassági engedélyek iránti elôterjesztésekrôl zárt ülésben tanácskozik. Joga van saját hatáskörében tudakozódásokat megejteni, különösen elrendelheti a felek személyes megjelenését, valamint kihallgathat tanúkat és szakértôket.”
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
