Mert egy kétsebességes Európa sokkal több veszélyt hordoz magában, mint az egysebességes. Főleg a lengyel és magyar ellenállás miatt.
Tényleg nehéz élvezet és gúnyos nevetés nélkül megállni azt, ahogyan a „több Európát”, mindenfajta integrációt és minden, Magyarország elleni európai vagy transzatlanti lépést imádó hazai bandából mennyire hiányzik az az egy, ami számít. Az elv. Mert ha valaki vall valamit, az vallja, és ne igazodjon ostorcsattogtatói és/vagy pénzelői minden – akár 180 fokos – fordulatára.
Ki hallott az elmúlt napokban egyetlen szót is a hazai uniós „szaktekintélyektől” az általuk előtte naponta többször agyonimádott „kétsebességes” vagy akár „többsebességes” Európáról?
Ami persze a bunkó, rothadt, maradi, „deutálom” Magyarországot majd móresre tanítja, elveszi tőle a pénzt, és a többi. Beleértve a CEU olyan tanárait, mint Balázs Péter és Bokros Lajos.
A kérdésre adott válasz: senki. Az ok: virtuális főnöküknek, Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének ugyanis leesett végre a tantusz.
Mert egy kétsebességes Európa sokkal több veszélyt hordoz magában, mint az egysebességes. Főleg a lengyel és magyar ellenállás miatt.
Ugyanennek a bandának volt tegnapig egy nagyon babusgatott öröme egy jövőbeni Merkel-Macron tervet illetően az EU olyan további integrációját létrehozó reformjára, amelynek hallatán a közmondásos nyál vékástul csordult ki a messze nem közmondásos szájukon.
Nos, erre tett pontot a Merkel kancellárnak az arcába csapódó tegnapi választási eredmények, amelyek nyomán a független gazdasági-politikai hírportál, a Deutsche Wirtschafts Nachrichten ezt a címet adta a történteknek:
„A néppártok romokban. Németország csaknem kormányozhatatlan”.
Az Euractiv brüsszeli uniós szakportál a témában írt reggeli, „A német szavazók csapást mértek Macron Eu-reformjára” címmel írt cikke pedig pontosan a Macron-Merkel projektet temeti.
Amely azzal kezdődik, hogy Merkel túlságosan el lesz foglalva egy „ormótlan” koalíció összehozásával, mintsem hatékony partnere tudjon lenne Macron francia elnök merész terveinek az EU megreformálására, amelyeket holnap akar bemutatni Párizsban.
Macron elmondta, hogy várni fog a német választásokig „merész” terve bemutatásáig.
Noha Merkel biztosította magának negyedik mandátumát, az eredmények láttán „biztosan nem durrogtatott pezsgős üveget a zárt ajtók mögött”. Főként azért, mert a – kötelező jelző szerint – „szélsőjobboldali” AfD lett a nyertese az általa elvesztett szavazatoknak, áll a cikkben.
Miután Martin Schulz SPD vezér azzal zárta ki az újabb nagykoalíciót, hogy nem akarja az AfD-t látni a képviselőházban a legnagyobb parlamenti ellenzékként, Merkelnek a liberálisokkal és a zöldekkel kell koalíciót kötnie.
Márpedig, írja az Euractiv, ez nagyon nehéz koalíció lesz. Merkel meggyengült, és „valószínűtlen, hogy marad ideje, amit Macron nagy tervének szentelhet”, és idézi Reinhard Bütikofert, az európai Zöld frakció társelnökét, aki szerint „Az előre menő út nehéz és alattomos lesz”.
Olaf Böhnke politikai tanácsadó pedig azt mondta, Merkelnek most vissza kell majd nyernie konzervatív mag támogatóit.
Macron kilátásai a tervét illetően nem jók. És választhat úgy, hogy visszanyesi ambiciózus terveit.
A merkeli koalícióban helyet foglaló liberálisok különösen erős akadályai lesznek Macron tervének. Az FDP ugyanis nem kér abból, hogy az EU-nak egyetlen pénzügyminisztere legyen és abból sem, hogy egy külön parlament felügyelje az euróövezet saját költségvetését.
Christian Lindner, az FDP vezetője ráadásul meg akarja szüntetni az európai stabilitási mechanizmus segélyalapját és felkérte Görögországot, hogy hagyja ott az eurózónát.
A bajor CSU pedig odateheti a lábát az EU további integrációja elé.
Merkel attól is félhet majd, hogy ha Macronnal karöltve tovább erőltetné az EU integrációját, az újabb szavazókat hajtana az AfD karjaiba.
Macron egyetlen vigasza az új német koalícióban a totálisan pro-Európa párti zöldek jelenléte, de az nem lesz elég tervei keresztülvitelére.
A helyzet enyhén szólva élvezetes. De nem Merkelnek, az EU-nak, a CEU-nak és az olyan maradékoknak, mint a MOMA-k.
Lovas István
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
