Rendkívül bizakodó konstruktív ellenzékiként nagyon remélem, hogy az utalásig nem csökken tovább a jogosultak létszáma.
A velem egyívásúak emlékezhetnek még a reklámra, amiben feltűnt egy komoly arcú férfi, megemelte a kalapját, csettintett, és csak annyit mondott: „Müszi.” Hetekig találgattuk, mi a frász ez az egész. A találgatás viszont olyan népszerűvé tette a mozaikszót, hogy ettől kezdve a mezőgazdasági informatikával foglalkozó cégnek minden bejött. Magyar Péter akkoriban még csupán a csattogós lepkét tologatta a játszótéren, de az említett reklámfajta azóta beépült a politikai marketingbe is, és a miniszterelnök már nem is tud másképpen működni.
A különbség csak annyi, hogy most nincs időnk hetekig rágni a körmünket, mert a felgyorsult világban az arckönyv nevű szörnyeteget naponta többször is etetni kell. Nem elég az ellenzéki képviselőket maffiózónak, hazug trógernek nevezni a parlament rendkívüli ülésén, pozitív üzeneteket is el kell helyezni a kommunikációs térben, ami a saját tábort erősíti.
A Facebook-kormányfő először tehát bejelenti, hogy másnap bejelent valamit, és amikor eljön az idő, tényleg bejelent. Most például arra tett sejtelmes utalást, hogy teljesíti egy kampányígéretét, és azt, hogy miként teszi ezt, majd másnap mondja el. Ez eredendően úgy hangzott, hogy 2026 augusztusától minden rászoruló család százezer forintos iskolakezdési támogatást kap majd.
A program mintegy 700 ezer, nehéz körülmények között élő családnak nyújt segítséget, hogy a gyermekek méltó és biztonságos körülmények között kezdhessék meg a tanévet. Szegény ember az, aki ígérni sem tud, tartja a mondás, feszülten figyeltük hát, mi teljesül, mit ad nekünk személyesen a nagy bejelentőművész. Eljött a várva várt nap, a miniszterelnöki videóból pedig az derült ki, hogy a legújabb számítások szerint 400 ezer magyar gyermek részesülhet a Tisza-kormány, vagyis Magyar Péter által most bevezetendő iskolakezdési támogatásában, amiből ötvenezret kapnak augusztusban, a második részletet pedig novemberben utalvány formájában.
Rendkívül bizakodó konstruktív ellenzékiként nagyon remélem, hogy az utalásig nem csökken tovább a jogosultak létszáma, mert már így is sokan arra az óbaloldali, mi több, Fidesz-gyanús következtetésre jutottak, hogy Magyar Péter nem ezt ígérte. Sokakban felerősödött az a rossz beidegződésből fakadó félelem is, nehogy a családtámogatások megszüntetése legyen ennek az adakozásnak az ára, mert akkor mindenki rosszul jár. Ki büntetésből, ki jutalmul. Rendkívül figyelemreméltó azoknak az ideológiailag képzetlen kommentelőknek a véleménye is, akik szerint nagyon szuper ez az elképzelés, csak van egy kis bökkenő vele. Eszerint aki tisztességesen dolgozik, de nem milliós a fizetése, és tényleg a gyerekre költené a támogatást, az most sem kap semmit.
A normális, két keresettel rendelkező, rendesen adózó, két iskolás gyereket nevelő család ugyanis nem jogosult rá. A helyzet egyébként kísértetiesen hasonlít a 2010 előtti időkre, akkoriban is bárgyún nézte sok alkalmazotti státusban dolgozó a hatalmas BMW-kből kipattanó rászorulókat, amint lobogtatták a jogosultságukat mindenféle támogatásra, míg a többség fizetett mindenért, mint a katonatiszt.
Látnunk kell azonban, hogy ezek a baloldali elhajlók teljesen félreértelmezik az egyenlőség elvét, amikor arra gondolnak, hogy egy ilyen típusú támogatás a gyermekeknek jár, viszont akkor valamennyinek, válogatás nélkül. Nincsenek tisztában a rászorultság elvének gyakorlati alkalmazásával sem, ha azt hiszik, az a rászoruló, aki annak érzi magát. Azt pártunk és kormányunk, vagyis Magyar Péter majd eldönti. Ahogy azt az internet népének egy jóval felkészültebb bölcselkedője összefoglalta: Tudjátok, mi jár mindenkinek? A szája…
Borítókép: Magyar Péter (Fotó: Hatlaczki Balázs)
Gajdics Ottó – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
