Tavaszkor, húsvétra a baromfiudvarokban is új élet indul. A keltetők megtelnek, a tenyésztők számára pedig az év egyik legizgalmasabb időszaka kezdődik. Nincs ez másként a nagybalogi Pál Tamásnál sem.
A csibék érkezése nemcsak a tavasz biztos jele, hanem egy hosszú, tudatos tenyésztői munka új fejezete is. Ebben az időszakban különösen felértékelődik minden olyan siker, amely visszaigazolja az elmúlt hónapok – sőt évek – munkáját.
Ilyen rangos visszajelzést hozott a 2025 novemberében megrendezett EuropaShow 2025 is, amely Európa egyik legjelentősebb kisállat-kiállítása. Kétévente rendezik, tavaly Nyitrán kerül rá sor. Az eseményen több tízezer állat közül választották ki a legjobbakat, a pontozás pedig a legapróbb részletekig menő szakmai értékelésen alapult.
Ebben az erős nemzetközi mezőnyben ért el Európa-bajnoki eredményt Pál Tamás, akinek törpe Wyandotte tyúkja 97 pontos, azaz kiváló minősítést kapott. Ez a legmagasabb adható értékelés, amelyet csak a szinte hibátlan egyedek érdemelnek ki.
De hogyan jut el egy tenyésztő idáig, és milyen döntések születnek most, a keltetés időszakában, amelyek a jövő sikereit alapozzák meg? Erről beszélgettünk Pál Tamással.
A nagybalogi Pál Tamás (Fotó: HE/Felvidék.ma)
Amikor a bírók kimondták a 97 pontot, az már ott helyben egyértelmű volt, hogy ez mekkora eredmény?
Ott helyben már az látszik, hogy ez nem egy átlagos értékelés. Ilyenkor nem egy bíró dönt, hanem két szakember is megnézi ugyanazt az állatot, és csak akkor lehet kimondani a 97 pontot. Ez már önmagában ritkaság. Az ember ilyenkor örül, de igazából csak később tudatosul, hogy ez mennyire különleges eredmény lett.
Mit jelent számodra személyesen egy ilyen visszaigazolás egy több évtizedes tenyésztői munka után? Hiszen mint mondtad már közel húsz éve foglalkozol a tenyésztéssel komolyabban.
Ez inkább egy megerősítés. Az ember évekig dolgozik azon, hogy közelebb kerüljön a fajtastandardhoz, és amikor ezt egy ilyen szinten visszaigazolják, az nagyon jó érzés. De közben tudom azt is, hogy ez nem végpont, hanem csak egy pillanat egy hosszú folyamatban.
Az Európa-bajnok (Fotó: Pál Tamás archív)
Ez volt az első ilyen nemzetközi megmérettetésed?
Európai szinten igen. Szlovákiában voltam már régebben, még 2009 körül, de ilyen szintű kiállításon most először. Meg hát ez nem olcsó dolog. Nevezési díj is van, meg minden egyéb költség. Nekem most nyolc állatom volt kiállítva, és ez összesen olyan 160 euró körül volt. A verseny nem pénzdíjas. Itt kupát, oklevelet kaptunk. Ez tényleg hobbi. Inkább a szakmai elismerés számít.
Mesélj egy kicsit arról a tyúkról, amelyik nyert.
Ő most tenyésztésben maradt, mert most van a keltetési időszak. Megvan még az anyja is, meg egy testvére is. Ez egy törpe Wyandotte, narancsfogoly színben. Minden fajtának van egy standardja, ami meghatározza a kinézetet, rajzolatot, testformát, és ehhez próbáljuk minél jobban közelíteni az állományt. 2014 körül kezdtem foglalkozni ezzel a fajtával, akkor még tojásokat vettem, és onnantól fokozatosan építettem fel az állományt. Mindig kiválogattam a jobb egyedeket, a gyengébbek kihullottak, és így évről évre javult a minőség. Ez egy ilyen 10–15 éves folyamat.
A kiállítási szereplésed mögött egy helyi közösség is áll. Hogyan épül fel az a rendszer, amelyen keresztül egyáltalán el lehet jutni egy Európa-kiállításra?
A Kisállattenyésztő Szövetségének a a tagja vagyok Cserencsényben. Csak ilyen tagsággal lehet továbbjutni országos, majd nemzetközi szintre. Ez a helyi szervezet egyébként 40–50 tagot számlál, és ezen keresztül zajlik minden hivatalos kiállítási folyamat. Nélküle nem lehetne eljutni egy ilyen Európa-kiállításra. Itt nemcsak tag vagyok, hanem a vezetőségben is segítek. A kiállítások szervezésében, az adminisztrációban, a háttérmunkában is részt veszünk. Ezek nem látványos feladatok, de nélkülük nem működne az egész rendszer.
Fotó: Pál Tamás archív
A felkészülés egy ilyen kiállításra mennyire hosszú folyamat? Mikor dől el, hogy melyik állat kerül végül a bírálatra?
Ez valójában évekkel korábban kezdődik. Már a keltetésnél eldől sok minden. Most is például megy a szezon, a tojások már a keltetőben vannak. Onnantól kezdve folyamatos a szelekció: melyik állat fejlődik megfelelően, melyik közelíti meg legjobban a fajtastandardot. Ez egy nagyon tudatos, hosszú építkezés. Egy ilyen eredményt elérni nagy dolog, de megtartani sokkal nehezebb. Én nem tervezek fajtát váltani vagy irányt módosítani. Inkább azon dolgozom tovább, hogy ezt a szintet tartsam, és ahol lehet, finomítsam az állományt.
Visszatekintve mikor érezted először, hogy ez a hobbi komolyabb irányt vehet?
Már gyerekkoromban, olyan 8–9 éves koromtól jelen voltak a tyúkok az életemben. Akkor még nem gondoltam, hogy ebből valaha ilyen komoly dolog lesz. Ez inkább lassan alakult ki, évek alatt, természetes módon.
Volt valaki, aki különösen nagy hatással volt rád ebben az úton?
– Igen, egy rokon Feleden, aki már akkor is kiállításokra járt. Nála láttam először, hogy ez nem csak állattartás, hanem egy egész rendszer, ahol minőség, standard és elismerés van. Ez nagyon megfogott, és sokat köszönhetek neki. Az Európa-bajnoki címen nagyon meghatódott, amikor felhívtam. Ő is sokat segített nekem annak idején, így ez neki is egyfajta visszaigazolás volt. Szerintem mindkettőnknek fontos pillanat volt.
A 97 pontos Európa-bajnok a nyitrai kiállításon (Fotó: Pál Gabriella FB)
A húsvéti időszakban, amikor minden a keltetésről és az új életről szól, mit jelent most neked ez a siker?
– Ilyenkor mindig egy új ciklus kezdődik. A keltetés reményről szól, arról, hogy mi kel ki, milyen minőségű lesz az új állomány. Ebben az időszakban különösen jó érzés visszanézni egy ilyen eredményre, mert megerősít, hogy az ember jó úton jár.
Köszönöm szépen a beszélgetést. Szívből gratulálunk és további sok sikert, jó állományokat kívánunk!
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
