Azt hihetnénk, hogy a fény és a sötétség egy mindenki számára egyértelmű és könnyen megkülönböztethető princípium: a világosság a jóság, míg a sötétség a rosszság/gonoszság. Ez azonban távolról sem ilyen egyszerű. A történelem tanúbizonyságai és öldöklő háborúi éppen arról győznek meg bennünket, hogy az etikai kérdések gyökerei egyáltalán nem tisztázottak. Éppen ezért a napkereszténység alapjainak a lehelyezésekor, megkerülhetetlen kérdés az ETIKA.
Sokan összekeverik az etikát és az erkölcsöt. A kettőt én szétválasztom. Az etika alatt sokan a józan ész alapján meghozott optimális és helyes döntést értik. Ezzel összhangban, de ezt kiterjesztve jelentheti még a legjobbnak ítélt döntést az adott lehetőségek közül – melyek nem feltétlenül állnak meg az ész territóriumán belül, hiszen lehetnek irracionálisak, pszichikaiak és transzcendentálisak is. Márpedig a vallás messze a ráció feletti, sőt a formavilág feletti szférákból száll alá, amennyiben isteni eredetű.
Ám ez sem az etika legpontosabb definíciója, mivel túlontúl szubjektív: mi helyes és mi nem helyes? Ezért okvetlenül fontos az etika filozófiai megalapozottsága. Ezen áll vagy bukik a vallások, pontosabban a vallási előírások és parancsolatok etikája.
Gondoljuk csak meg, hogy az inkvizíció emberei sokszor felmentést kaptak bizonyos etikai normák alól. Isten parancsa rájuk nem vonatkozott! – legalábbis így állította be a Vatikán. Gyakorlatilag egy emberi intézmény felülírta az isteni törvényeket és kinyilatkoztatásokat pusztán önös érdekből, önkényesen. Ilyen a napkereszténységbe nem fér bele!
Sok vallás voltaképpen inkább jogokról beszél, semmit igazságról. Avagy igazságokról prédikál, de jogérvényesítéseket hajt végre és érdekek vezérlik. Közlöm, hogy a napkereszténységben egyetlen igazság létezik: az isteni. Az ember pedig akkor jár el a lehető legjobban, ha ehhez tartja magát.
Hibázni persze lehet, sőt tökéletlen mivoltunk miatt ez szinte szükségszerű, illetve elkerülhetetlen. Azért van a karma törvénye, hogy mindenkit személyre szabottam tanítson, elbíráljon és fejlesszen. A karma például sokkal etikusabb, mint egy fülbegyónás!
Etikáról nem érdemes úgy beszélni, hogy az ember nincs erős kapcsolatban az isteni énjével, amit mi léleknek hívunk. Lelki vezetettség nélkül szinte biztos, hogy elveszítjük a célt és az utat is az élet labirintusában. Erre sokan azt felelik, hogy van spirituális vezetőjük. Én azonban belső vezetettségre utaltam, s nem külsőre. Az emberi testet öltött spirituális vezető egyébként múlhatatlanul fontos a napkereszténységben, de a szabad akarat és az individuális karma miatt a helyes és helytelen cselekedetek, szavak és gondolatok közötti döntés a mi kezünkben van, és ez a felelősség nem hárítható át a másik emberre.
Az etika ott kezdődik a napvallásban, hogy én vagyok minden velem történő eseménynek a kiváltója. Az események úgy bánnak velem, ahogyan tőlem látták.
Aki ezt megpróbálja megkerülni vagy kicselezni, az vallási hovatartozásától függetlenül, téved. Mi (az isteni énünk) döntöttünk úgy, hogy ebbe a korszakba születünk, mi döntöttünk arról, hogy számos ismerős lélekkel fogunk találkozni a Földön, mi kértünk bizonyos élethelyzeteket, nehézségeket a fejlődés érdekében és nekünk kell jól vagy rosszul megoldanunk azokat.
A helyes döntést nem kívülről várja a Sors, hanem arra kíváncsi, hogy mi felismerjük-e az adott szituációban rejlő lehetőségeket és miként döntünk.
Ezért nem előnyös oly sok vallási és társadalmi minta. Nem húzható rá egy helyzetre ez vagy az a tanult megoldás. Kreatívnak és improvizatívnak kell lennünk. Használnunk kell az intuíciónkat, mely kétségtelenül lelki képesség és az észhez sokszor semmi köze. Bíznunk kell a megérzéseinkben, ugyanakkor kontrollálnunk is kell magunkat, mert nem minden érzés tiszta. Sok megérzés inkább csak tudatalatti gondolat!
A világosság, a fény, a jóság, a tisztaság, a helyes döntés sokszor küzdelmes úton érvényesül. Ezért fontos, hogy életünk középpontjába milyen értékrendet állítunk.
Például:
önámítás – felébredés
kritizálás – önkritika
agresszió – szelídség
gyámoltalanság – bátorság
fecsegés – hallgatás
külső adatok – belső ismeret
anyagi javak – lelki tisztaság
képmutatás – álarc nélküliség
önigazolás – fényért való békés küzdelem
önállótlanság – felelősségvállalás
gúnyolódás – tolerancia
provokáció – béketűrés
ítélkezés – ítéletmentesség
lázadás – elfogadás
kételkedés – hit
bizonytalanság – stabilitás
múlandóság – örökkévalóság
harag – megbocsátás
irigység – megelégedettség
más személyek manipulálása – önmagam átalakítás
…
Hosszasan sorolhatnám, hogy mennyi mindenben tetten érhető a helyes és helytelen döntés.
Tudom, hogy sokan belül érzik a különbséget, de egyfelől ez nem jellemző minden emberre, másfelől azok, akik érzik, sokszor ugyanúgy elkövetik ezeket a hibákat.
Ne legyünk álfilozófusok, akik kényük-kedvük és pillanatnyi preferenciáik szerint gyártanak le egy értelmezési módot a helyes-helytelen döntéseikre. Már önmagában az, hogy ilyen előfordul, felveti a valódi vallásosság hiányát.
Mert a valódi napkeresztény hívő életgyakorlatává teszi az erényeket, s arra koncentrál, hogy a jelen pillanatában minél teljesebb életet éljen a fent említett és érzékeltetett lelki értékek kifejezésre juttatásával.
Nem mások gyengeségeivel foglalkozik, nem rágódik egy-egy problémán napokig, hanem a Nap által megtestesített és képviselt etikai célok elérésére törekszik. Szellemi és lelki erőit nem valami ellenében – például a sötétségtől való iszonyodás ellen – használja fel, mert az energiapazarlás, hanem valamilyen szent, tiszta és számára jól meghatározott célra összpontosítja.
Ezek után talán jobban érthető az ősi Zarathuszta-féle vallás egyik szabálya, mely szintén napkeresztény gyökerekkel bír:
„Gondolkozz, beszélj és cselekedj helyesen.”
Úgy vélem, amíg ezt nem tudjuk jó hatásfokkal művelni, addig nem érdemes a részletekbe belemenni, mert csak elvesznénk a temérdek szabály között.
Száraz György
Boldog napot!
The post A napkereszténység etikája appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
