Geszti, a klikkpozitív, a nemalter Geszti, Geszti a pofozóbábú, Geszti, aki nem olvas jobboldali sajtót.
Ezt is megértük. Kevesen hihették korábban – mi sem – hogy valaha Geszti Péternek kell igazat adnunk. Na jó, ez azért kissé túlzás, de amit fikaújságírásnak is becézett „kultúrgettóról” mond, nos, abban van valami. De hogy helyreálljon a belső békénk, azért kigyűjtöttük a többi megmondást is az interjúból (a teljes anyagot itt tudja elolvasni). Íme:
Geszti, a konfliktuspozitív:
„Mivel több kulturális területen és iparágban dolgozom, ha közéleti tárgyú írás jelenik meg rólam, az általában magas kattintásszámot hoz, ha úgy tetszik: klikkpozitív. A konfliktusos témák közé tartozom.”
A megfélemlített multikról
(…) „állami koncessziókért versenyeznek, vagy attól félnek (mármint a multik), hogy rájuk szabadítják a NAV-ot”
Politikafüggő újságírók :(
„Sunyiságok, törvények és államosítások, korrupció betegíti a gazdaságot is. Nem kellene így lennie. Amúgy a Bayer Zsolt-féle médiamunkásoknak azért nehéz, mert totálisan politikafüggő életük van, rég elveszítették a függetlenségüket.”
Az ARC, a független arc
„Az ARC mindig is független volt, csak sajnos nem építette ki saját finanszírozási struktúráját.”
Az undorgrándról
„Az elmúlt tizenöt évben hihetetlenül megerősödött a magyarországi underground kultúra, aminek a fapados vendéglátóbiznisz adja a gazdasági hátországát. Az általános elszegényedés és az új generációk megváltozott szokásai miatt a romkocsmák elképesztően népszerűek lettek. Ez a szubkultúra pedig önálló, erős és klassz kulturális tömbbé állt össze Budapest szívében. A 444-nél, a Cinknél, az Indexnél, a Petőfi rádióban és a nagy magyar fesztiválbiznisz környékén ebből a körből származó fickók kerültek meghatározó pozíciókba. Mindez együttesen erősebb kulturális, gazdasági közeggé vált, mint a hagyományos mainstream világ, amelyet teljesen elutasítanak.”
Geszti Gesztiről és gesztizmusról
„Az én személyem ezen törésvonalak metszéspontjában (mármint az underground-mainstream) található, és a már említett klikkpozitív hatás miatt jó pofozóbábunak tűnik.”
A médiáról:
„A magát eredetileg a gonzóújságírásból származtató csapat szinte minden tagja Uj Péter szellemi hátsójából bújt ki. Mind a magukra méretezett kultúrgettóban sörözgetnek, és mindenki, aki ezen kívül létezik, számukra utálatos. Mint az oviban: akinek nem gombácska a jele, az mind hülye. Nagy viszont a hatásuk, hiszen Magyarországon az online világ meghatározó termékei nem az egykori nagy napilapokból és hetilapokból nőttek ki, hanem új médiumok jöttek létre, mint az Origo, az Index és leágazásaik. Az itteni médiamunkások pedig a sajtót vélemény-újságírássá alakították át. De van egy gond. Ahogy a mondás tartja, a vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki se kíváncsi a másikéra. Ráadásul úgyis mindenki csak azt hallja meg, amit akar, és amit a jól kimunkált előítéletei megengednek. Bayer, Uj és a többi „kiégett rocksztár” halálosan unták a korrekt újságírást, ezért egyre jobban bekeményítettek. Miközben már magukat is unják és utálják. Amivel pedig a magyar média meghatározó véleményformálói lettek, gyakran olyan hergelő hatású, mint amikor a kutyákat véres hússal vadítják. Aztán csodálkoznak, ha trolltömegek lepik el a posztolható tereket, akik őket is felzabálják.”
Mindig profi akart lenni:
„Engem sosem bírtak, de ez már-már megtisztelő. Én amúgy sosem voltam alter, mindig is profi akartam lenni. Igaz, ma már ez sem számít menőnek, legfeljebb a piac egy részén.”
Geszti a kormány plakátkampányára válaszoló ellenplakát-kampányra:
„Szellemes és csípős urbánpartizán akció lett belőle. Szerintem egyelőre nem több, mint beintés a kormánynak. Kevés benne a saját téma, leginkább a kormány kottájából játszik, és annak tesz szívességet. De legalább van, és jobb kedvre derít sokakat.”
Sajnos kiderült, a jobboldali sajtó nem elég tehetséges :(
„Jobboldali médiumokat nem szoktam (olvasni), azokat mindig is alacsony színvonalúnak tartottam, zavart az agitpropos alapállás. Nem tartom elég tehetségesnek azokat, akik egy politikai tábortól várják karrierjük legitimálását.”
Nagyon elege van a vélemény-újságírásból:
„A legtöbben pajzsként hordják maguk előtt a vélemény-újságírást, mert így minden, amit leírnak, csak személyes véleménynek számít, és gyakran alpári személyeskedésekbe megy át. Nagy nyilvánosság előtt rákenik a fatvát egy témára, amiről aztán nem is okvetlenül születik más diskurzus. Ha csak az ellenoldal hasonló akárkije rá nem dől az enter gombra, és akkor jól beszólnak egymásnak is.”
Az elnyomott mainstream panasza:
„Akik a függetlennek csúfolt újságírás és az ízlés felkent papjaként jelennek meg, igazából ugyanolyan bulváros, botrányosnak szánt ringlispílt pörgetnek, mint az általuk mélyen lenézett hagyományos bulvár, csak a „véleményükkel” jobban belehelyezik a személyüket. A korábbi mainstream, a kereskedelmi tévézés vagy épp a kommunikációs biznisz mind ellenségnek számít.”
A siker pedig nem szégyen és nem is lopott szalámit!
„soha nem kellett fölköpnöm és aláállnom. Mindig hittem a mainstream kultúrában. (…) A siker nem szégyen. Én most is szeretem a saját műfajaimat művelni, és igyekszem bennük megújulni. De nem változtattam oldalt, véleményt és telefonkönyvet, nem loptam szalámit, és nem kellett a saját trolljaimnak magyarázkodnom, mert szóba álltam egy hosszú hajú politikussal. Én egyszerűen nem hiszek a fikakultúrában. Abból szerintem meghasonlás, kiábrándultság és cinizmus fakad.”
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
