Folytatódik az EU-ban a hatodik oroszellenes szankciós csomag körüli vita. Magyarország jelezte, hogy az eredetileg előterjesztett formájában nem tudja támogatni a tervezetet, Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter pedig arról beszélt, hogy a csővezetékes olajszállítást ki kellene venni a szankciós terv hatálya alól.
Szlovákia ebben a kérdésben a helyzet kevésbé egyértelmű. Richard Sulík liberális pártelnök és gazdasági miniszter például a Magyarország és Szlovákia átmeneti szankciós mentességéről szóló hírek miatt szükségét érezte, hogy tiltakozzon az ellen, hogy Budapesttel említsék egy lapon. Ettől függetlenül az EU által felkínált másféléves kitolt átmeneti időszak helyett három éveset követel. (Minimum ennyi időre szüksége lenne a finomítóknak az orosz nehézolajról más olajfajtákra való átálláshoz).
A valóság tehát megint az, mint volt a 2015-ös migránsválság idején: a tagállamok előbb elítélték, aztán leutánozták Magyarországot. Miután Budapest jelezte, hogy számára nem elfogadható a szankció saját nyilvánvaló gazdasági körülményei miatt, több közép-kelet-európai ország is változtatott addig halk álláspontján.
Miután a magyarok kigyúrták az utat, hirtelen saját nemzeti érdekeiket felismerve mentességért jelentkeztek be a csehek, később a bolgárok is. Itt érdemes megjegyezni, hogy Magyarország végig az embargó ellen foglalt állást, függetlenül a Brüsszel által belengetett nem sokra elegendő másfél éves átmeneti időszaktól.
Mindez azért egyértelműen jelzi, hogy az EU nem annyira egységes a kérdésben, mint ahogy azt Brüsszel mutatni szeretné. Ennek több oka is van. Egyrészt a belpolitika, hiszen Európára súlyos inflációs nyomás nehezedik, és az üzemanyagok ára egy igen érzékeny politikai frontvonal. Másrészt egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy az EU pontosan mit ért a szankcionált kőolajtermékek alatt – vannak olyanok, amelyekben csak részben van orosz kőolajszármazék. Vagy egy másik példa: Európában forgalmaznak 49 százalékban Oroszországból érkező gázolajat tartalmazó dízelkeveréket is.
A Slovnaft üdvözli a szlovák kormány feltételét
Csütörtökön délután a Slovnaft elnökvezérigazgatója, Világi Oszkár is úgy érezte, ideje nyilatkozatot tennie. Ebben hangsúlyozta, hogy a Slovnaft nem csak Szlovákiát, de több közép-keleti-európai ország piacát is ellátja kőolajtermékekkel, például Lengyelországot, Csehországot és Ausztriát, ezért üdvözli a szlovák kormány igyekezetét a mentesség időbeli kiterjesztésére vonatkozóan.
Világi méltatta az Adria-kőolajvezeték nyújtotta alternatív lehetőséget, amely a horvátországi Krk kikötőjéből látja el tengeren szállított főleg arab országokból érkező kőolajjal Magyarországot és Szlovákiát. Alternatíva tehát elvileg lenne, a gond az, hogy nem mindegy, mennyiért.
Kőolaj az még csak lenne – na de mennyiért?
A Stratfor elemzése ugyanis rávilágít arra az igen kellemetlen tényre, hogy az európai olajembargó gyakorlatilag beláthatatlan szintig lökné fel a kőolaj globális árát. Nem csak annyi történne ugyanis, hogy Oroszország elveszti kőolaja európai piacait, hanem ezen felül nem jutna hozzá a jelentős részben európai cégek kezében lévő kőolajszállító tartályhajók szolgáltatásaihoz sem, vagyis nem tudná azonnal kőolaját más (például a kelet-ázsiai) piacokra átirányítani.
Ezzel egy időben az orosz kőolaj kiesésének pótlására nagyságrendekkel ugrana meg a közel-keleti fekete arany iránti kereslet, és vele az olaj és származékai ára is. A megnövekedő kereslet pedig olyan szolidárisnak aligha nevezhető európai körülményeket teremthet, mint amit a pandémia kirobbanása elején láthattunk az egészségügyi eszközök esetében: a nagy, gazdag országot elvonták a kis országok elől a termékeket.
Megint egy másik dilemma lesz, hogy olajembargó esetén, ha az EU vállalja fel a közös olajbeszerzés feladatát, nem követi-e el ugyanazokat az orbitális hibákat (előnytelen ár, előnytelen feltételek, garanciák nélküli szerződések), mint a vakcinabeszerzéseknél…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
