Mottó:
„…Likasszák már az égben fönt a rostát, s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint, és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia, s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.”
— Wass Albert: Üzenet haza (részlet)
Rimaszombat Tamásfala városrészében gyűltek össze mindazok, akik méltó módon kívántak tisztelegni az I. világháborúban elesett magyar katonák előtt. A helyi közösség a szépen gondozott emlékműnél tartotta meg a hagyományos megemlékezést, amelyet ezúttal is a Csemadok Tamásfalai Helyi Szervezete rendezett. Az emlékező beszédet a szervezet elnöke, Máté Mária mondta el.
„Most itt állunk ennél a százéves emlékműnél, amelyet 1925-ben emelt a közösség a világháborúban elesett hősök tiszteletére. A márványtáblákon 36 név sorakozik – 36 ifjú legényé, apáé, testvéré, akiket 36 család hiába várt haza. Nem jöttek, mert kegyetlen a háború”
– fogalmazott az elnöknő. Felidézte gyermekkori emlékeit is, amikor még virágok és gyertyák sokasága ékesítette az emlékművet:
„Száz év hosszú idő. Az emlékezet halványodik – ma már kevesebb a virág.”
Máté Mária arról is beszélt, hogy 2024-ben teljes felújításon esett át az emlékmű, amelyhez a város nyújtott jelentős segítséget. A munkálatokban kiemelt szerepet vállalt Jozef Tóth alpolgármester, Tamásfala képviselője, aki jelenlétével is megtisztelte az eseményt.
„Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljött. Megleptek – nem hittem volna, hogy ennyien gyűlünk össze ma emlékezni. Mivel zárjam a beszédem? Talán azzal, hogy tiszteljük a múltat, hogy érthessük a jelent, és munkálkodhassunk a jövőn. Béke legyen a világban, és gyerekeink, unokáink soha ne ismerjék meg a háború borzalmait!”
– mondta az elnöknő.
A beszédet követően a résztvevők elhelyezték a kegyelet koszorúit az emlékmű talapzatán.
A megemlékezés második részében a helyi szervezet székházában tartottak érdekfeszítő hadtörténeti előadást. Lehotai Aladár, uzapanyiti amatőr kutató mutatta be a besztercebányai és losonci alakulatoknál szolgáló magyar katonák sorsát a háború éveiben. Mesélt arról, hogyan járta végig a galíciai, erdélyi és dél-tiroli harctereket, miként kutatta fel az elesett katonák sírjait és temetőit, s hogyan helyezett el mindenütt egy-egy emlékező keresztet tiszteletük jeléül.
A tamásfalai Csemadok-szervezet valódi motorja a helyi kulturális életnek. Szerény körülmények között, de töretlen lelkesedéssel dolgozó közösség, amely Máté Mária vezetésével egész évben aktív. Munkájuknak mindig látható nyoma van Rimaszombat közéletében – és ez a megemlékezés is hűen tükrözte elkötelezettségüket.
Mede Géza
Képek: a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »


