Az olyan számszerűsíthető paraméterek terén, mint például a megújuló energia részaránya, Budapest durván rontja az országos átlagot.
Berlinbe látogatott június 25-én Karácsony Gergely főpolgármester, egyben a Párbeszéd–MSZP–LMP-tandem előválasztási miniszterelnök-jelöltje, hogy találkozzon Annalena Baerbockkal, a német Zöldek kancellárjelöltjével. Az eseményről Baerbock posztolt is egy bejegyzést a Facebook-oldalára, amiben arról ír, hogy „a progresszív erők szövetsége nagyon sok mindent el tud érni egy országban. Karácsony Gergely lett Budapest zöld polgármestere, és most igazi reményt ad arra, hogy Magyarországon bekövetkezhet a változás.”
Úgy látszik, Annalena Baerbock és stábja vagy nem merült bele túlságosan a karácsonyi életmű elemzésébe, vagy ha igen, akkor sikerült szemet hunyniuk a szavak és a tettek közti egyezőség végeláthatatlan hiánya fölött. Már ami a „zöld polgármesterséget” illeti. Persze indulhatott volna a történet akár meggyőzően is kommunikációs szempontból a klímavészhelyzet meghirdetésével, ha a világrengető kezdést nem hosszas, kínos csend követte volna.
Karácsony Gergely stábjának 2019. őszi hatalomra jutása után másfél évvel, 2021. március 31-én fogadta el a Fővárosi Közgyűlés a Budapesti klímastratégia és fenntartható energia és klíma akciótervet, valamint az azt kiegészítő Radó Dezső-tervet. Hát nem lett elkapkodva, ahhoz képest, hogy klímavészhelyzet van Budapesten, és hogy az utolsó órában vagyunk ahhoz, hogy még tehessünk ellene valamit. De a jó munkához biztosan sok idő kellett.
Wágner Gábor a We Love Budapest hírportálon imigyen méltatta az új budapesti városvezetés ambiciózus klímaterveit: „A Budapesti klímastratégia nagyon komoly, 40 százalékos kibocsátáscsökkentést tűzött ki célul 1990-hez képest, ehhez viszont teljesíteni is kell: a budapesti lakások egyharmadában jelentős energetikai felújításra van szükség, a személyautóval közlekedők arányát a városban 30 százalékra kell csökkenteni (a mostani 61 százalékról), a napelemek által termelt áram mennyiségét a 130-szorosára kell növelni, a távhőellátásnak legalább 50 százalékban megújuló energia felhasználására kell átállnia.”
A 40 százalékos kibocsátáscsökkentés tehát „nagyon komoly” felajánlás, amikor Karácsony Gergely tűzi ki célként, de „Európa után kullogó”, amikor az ellenzék szerint a „klímaüggyel csak a felszínen foglalkozó” kormány ugyanezt teszi az új Nemzeti energiastratégia és a Nemzeti energia- és klímaterv politikai vitája kapcsán. A kormány által kitűzött üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési cél is éppen 40 százalék 2030-ig az 1990-es évet viszonyítási alapként véve. Ráadásul a kormány 2020. január elején fogadta el a 40 százalékos célszámot, tehát a klímaharcban megalkuvást nem tűrő ellenzék bőven rálicitálhatott volna erre a 40 százalékra a több mint egy évvel ezután megjelenő Budapesti klímastratégiában. Itt is csak kopizni kellett volna az EU-t, mert ekkor már ismert volt, hogy a bizottság 55 százalékra fogja emelni a kibocsátáscsökkentési licitet. Sőt, azt is lehetett tudni, hogy a nagy szövetséges német Zöldek elfogadott új programja a korábbi 60 helyett 70 százalékos kibocsátáscsökkentést irányoz elő 2030-ra Németországban az 1990-es bázisévhez képest, ami jóval ambiciózusabb, mint az EU 55 százalékos vállalása, és már 2045-re klímasemlegessé tennék Németországot.
Nos, hol van akkor a nagy karácsonyi klímaambíció, kérdezhetnénk ezek alapján. A válasszal hál’ Istennek nem kell szöszölnünk, mert Áder János köztársasági elnök a Kossuth rádióban adott interjújában egyszerűen retorikai fogásnak nevezte a fővárosi klímavészhelyzet kihirdetését, amely mellé az államfő szerint egyetlen konkrét intézkedés sem társult. De ne legyünk igazságtalanok, mert Karácsony Gergely azért tett is valamit: Zugló kapott pár kiszáradt facsemetét annak idején, bár klímaerdők voltak beígérve.
A Budapesti klímastratégia szerint Budapest mint az ország fővárosa példamutató az ország többi települése számára az energiatakarékosság, az energiahatékonyság, az alkalmazkodás és a sérülékeny területek védelme, valamint a szemléletformálás területén. A valóság ezzel szemben az, hogy az olyan számszerűsíthető paraméterek terén, mint például a megújuló energia részaránya, Budapest durván rontja az országos átlagot a maga négyszázalékos teljesítményével. Karácsony Gergely szakmai stábjának hiperpasszív kreativitását nézve nincs is nagy esély a javulásra. Eszközként megint nem tudtak semmi mást előhúzni a cilinderből, csak a kormány által már régen elindított Zöld távhő programot és a napelemalapú energiatermelés növelését (lásd új Nemzeti energiastratégia).
A Budapesti klímastratégia két eredeti gondolata közül az első Karácsonyék azon terve, hogy a jelenlegi 61 százalékról legalább 30 százalékra csökkentik a személyautóval közlekedők arányát. Ha a végrehajtás eszközeként az autós közlekedés totális ellehetetlenítését választották, akkor a legjobb úton járnak. Bár a dupla annyi idő alatt elpöfögött dupla annyi benzin vagy dízelolaj okozta dupla ÜHG-kibocsátás biztos, hogy nem klímavészhelyzet-kompatibilis megoldás. Szerintünk előremutatóbb és korszerűbb lenne az e-mobilitás és az elektrifikált tömegközlekedés támogatása, mint azt a kormány teszi többek között a Zöld busz programmal. A második nóvum vitathatatlanul a méhlegelőprojekt. Ha nem nyírjuk a füvet, akkor a több fotoszintetizáló biomassza több szén-dioxidot köt, plusz a fűnyírók kibocsátása is megelőzhető. Azt azonban nem értem, hogy a birkák hogy jönnek a képbe, hiszen kérődzők és a gyomrukban zajló fermentáció révén metánt, a szén-dioxidnál 28-szor erősebb üvegházgázt bocsátanának a budapesti légtérbe.
Karácsony Gergely 2020. január 24-én az Xforestnek adott interjújában még elképzelhetőnek tartotta Budapest 2030-as klímasemlegességét. Ha cinikus lennék, most az kívánnám, bárcsak neki kellene ezt az irreális vállalást teljesíteni. (De ennyire rosszat nem akarok a budapestieknek.) Csak remélni tudom, hogy felhívják a figyelmét a klímatörvényre és eljut hozzá a Nemzeti tiszta fejlődési stratégia munkaanyaga, hiszen azt már bizonyította, hogy másolni tud. De annak megítélését, hogy miként lesz ebből zöld polgármesterség és európai szintű politizálás, az önök fantáziájára bíznám.
Toldi Ottó
A szerző a Klímapolitikai Intézet kutatásvezetője
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
