David Sassoli 2019 júliusa óta az Európai Parlament elnöke, korábban televíziós újságíróként is dolgozott. Az olasz közélet ismert szociáldemokrata figurája tíz éve döntött úgy, hogy kipróbálja magát az európai politikában. Képviselősége alatt általában aktuális problémákkal foglalkozott, például a migrációval. A politikussal Brüsszelben beszélgettünk, többek között Törökország szíriai offenzívájáról, az EU bővítéséről és Magyarországról is.
Elnök úr, köszönöm, hogy eljött hozzánk. Kritikus pontnál vagyunk, az Európai Bizottság nem tudta megkezdeni a munkát a tervezett időpontban, mert az Európai Parlament visszautasított három biztosjelöltet. Szokatlan konfrontációnak vagyunk tanúi a két intézmény között.
– Nos, mondjuk azt, hogy a Parlament komolyan vette a feladatát. Sok jelöltet átvilágítottunk, és elfogadtunk. Hármat pedig elutasítottunk, helyettük mások lesznek a Bizottságban. Egyelőre csak egy hónappal késleltettük a folyamatot, az nem olyan sok. De hagynunk kell az Európai Bizottságot dolgozni. Egy kis optimizmussal azt tudom mondani, hogy december elsején elkezdhetik a mandátumukat.
Ez a szituáció azonban leállást eredményezett. A szervezet nem működik. Az európai állampolgárok számára ez egy zavaros helyzet, sokan talán azt gondolhatják, hogy hatalmi harcok állnak a háttérben…
– De miért? A parlament csak végzi a munkáját, nem hatalmi harcról van szó. Ez a helyzet az átláthatóság és a demokrácia következménye. Minden napfényre került. Az összeférhetetlenség vizsgálata a nyilvánosság előtt zajlott, csakúgy, mint a meghallgatások. Ha egy szervezet komolyan veszi a feladatát, az állampolgárok érdekeit képviseli.
Az euroszkeptikusok gyakran érvelnek azzal, hogy az európai intézmények és az állampolgárok között hatalmas a távolság. Azt látjuk, hogy a populisták és a szélsőjobboldaliak számos országban erősödnek. A spanyol választáson a VOX megduplázta parlamenti székeinek számát. Mi történt?
– Tényleg erősödtek ezek az erők, de nem tudták átvenni az uralmat az európai intézményekben. Az európai választások kampánya alatt arról beszéltek, hogy elpusztítják Európát. Azt mondták, hogy jobb, ha minden ország önálló. A választók viszont az ellenkezőjét akarták. Igen, ezeknek az erőknek komoly támogatottsága van egyes országokban, általánosságban viszont úgy látszik, hogy a közös európai gondolat még mindig nagyon erős.
Az Európai Parlament úgy döntött, hogy karanténba helyezi a szélsőjobboldali EP-képviselőket. Úgy gondolja, hogy az emberek által megválasztott parlament egy részének elszigetelése indokolható döntés?
– Ez nem hatalommal való visszaélés, ez a demokrácia. Így működik a parlament: van a többség és a kisebbség. Az Európa-párti erők úgy döntöttek, hogy a nacionalistákat vissza kell fogni.
Ha már a nacionalizmusról beszélünk, Drezdában náci vészhelyzetet hirdettek, miközben egy Holokauszt-túlélő olasz szenátort testőrök kísérnek az őt ért fenyegetések miatt. Ezek annak a jelei, hogy az európai értékek válságban vannak?
– Nem, pont ezekkel az értékekkel válaszolunk az ilyen jelenségekre. Ha nem lennének európai értékek, a szenátort fenyegető emberek erősebbek érezhetnék magukat. De ők elszigeteltek, bennünket pedig megerősítenek az értékeink.
A brexit a zavarodottság megtestesítője, de az euroszkeptikus érzületeké is. Jean-Claude Juncker, az Európa Bizottság elnöke nemrég azt mondta az Euronewsnak, hogy a britek mindig is csak részmunkaidőben voltak európaiak. Ön mit gondol erről?
– Ez így igaz. Számunkra persze ez egy fájdalmas dolog. Azt gondoltuk, hogy soha nem jutunk el idáig, de tiszteletben kell tartanunk a brit állampolgárok döntését. Természetesen jobb lenne egy megállapodásos brexit, mint egy rendezetlen kilépés. Ugyanezt mondjuk Boris Johnsonnak is: mindenki egy rendezett brexittel járna jobban.
A brit kormányfő, Boris Johnson viszont azt mondta, hogy részben az Európai Unió hozzáállása miatt alakult ki a brexithez vezető szkepticizmus.
– Ők abban bíztak, hogy a brexit-népszavazással sikerül megosztaniuk Európát, de végül ez nem jött össze. Azt gondolták, hogy ledöntik majd az Európai Uniót, és a kontinens nacionalistái is így gondolták, akik egyébként szintén támogatják a brexitet. Ehelyett az történt, hogy bár az EU-ban mindent megtárgyalunk, mindenről van diskurzus, a brexittel kapcsolatban mindig teljes volt az egyetértés a tagállamok között. Ez azért van, mert egy olyan közösség védelméről beszélünk, amelynek mindenki előtt nyitva kell állnia, és lehetővé kell tennie, hogy mindenki megvédje saját értékeit és szabadságjogait.
Tehát az EU nem követett el hibákat?
– Én nem látok semmilyen hibát. Határozottan kitartottunk az Európai Unió állampolgárainak védelme mellett. És eközben a brit állampolgárok érdekeit is figyelembe vettük, hiába döntöttek úgy, hogy elhagynak minket.
Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump nemrég azt mondta, hogy egyes országok, például Olaszország jobban járnának az EU nélkül. Ezzel beavatkozott Európa dolgaiba?
– Én azt hittem, hogy az amerikai vezetés megváltoztatta a hozzáállását Európa felé, de tévedtem. Talán az amerikai választási kampány kezdete miatt fogalmaznak meg ismét keményebb üzeneteket. De úgy látom, hogy az európai választók döntöttek, és meg vannak győződve róla, hogy jobban járnak az Unióval. Így jobban meg tudjuk védeni magunkat, mint egyedül.
Lehetetlen olyan nagy problémát mondani, amit az európai államok az Európai Unió nélkül is meg tudnak oldani.
Ott a bevándorlás is.
– Bevándorlás, külpolitika, védelmi politika. Mindet felsorolhatnánk.
De közben azt is látjuk, hogy a migráció kihívás elé állította az európai egységet. Volt, aki nem fogadott be menedékkérőket, mások egyoldalú intézkedéseket hoztak. Mit gondol a szigorodó francia migrációs politikáról?
– Szerintem képesnek kell lennünk megtalálni a konszenzust. Sajnos a politika nem csak a képzeletbeli megoldásokról szól, hanem arról is, hogy valódi konszenzust kell tudnunk teremteni. Így érünk el eredményeket. Természetesen a bevándorlással kapcsolatban még sok dolgunk van. Én abban hiszek, hogy ezzel a problémával európai szinten kell foglalkozni, és nem a tagállamok szintjén.
Az Európai Bizottság megválasztott elnökével, Ursula von der Leyennel ön többször is találkozott. Ő egy új migrációs megállapodás kialakítását ígérte meg. A belső ellentétek és a líbiai emberi jogi jogsértések ismeretében, valós opció az európai felügyeletű zónák létrehozása Líbiában?
– De hát meg lehetne ezt valósítani? Egy olyan országban, ahol dúl a háború? Az Olaszország és Líbia közötti szerződés felülvizsgálatát az Egyesült Nemzetek Szervezetének felügyelete alatt kell végrehajtani. A líbiai menekülttáborokat az ENSZ-nek kell irányítania. Szerintem ez egy igazán nagy lépés lenne előre. Európa tekintetében pedig az az újdonság, hogy az új olasz kormányba vetett bizalom következtében néhány ország tárgyalásokba kezdett Máltán. Pár tagállam csatlakozott hozzájuk, és
És erre van valós politikai akarat?
– Szerintem mindenkinek ez az érdeke, de persze el kell érnünk, hogy ezt mindenki észre is vegye. A szolidaritásnak sok aspektusa van, a bevándorlás kezelésén túl is szükség van rá. Például a védelem kérdésében. Arról például soha nem beszélünk, hogy Finnországnak 1200 kilométeres határt kell felügyelnie. Gondoljunk bele, bár Finnországban kevesebb, mint hatmillióan laknak, de százötvenezer fős hadsereget tartanak fenn, hogy őrizzék ezt a hatalmas határt, ami mindannyiunkat véd, nem csak őket.
Ha már a védelemről beszélünk, említsük meg a Szíriában indított török offenzívát. Ebben a helyzetben Emmanuel Macron szerint a NATO, amelynek Törökország is a tagja, agyhalott állapotban van. Jól látja?
– 1953 óta beszélünk a közös európai védelempolitikáról, de nagyon kevés konkrét lépést tettünk az ügyben. Azt szeretném látni, hogy a kormányok jobban elkötelezik magukat, és többet tesznek ennek a lyuknak a befoltozásáért. És így elérik, hogy létrejöjjön a közös védelempolitika, ami igazi elrettentő erővel rendelkezik, és például békefenntartó műveleteket hajthat végre az EU égisze alatt. Ebben a pillanatban viszont természetesen kockázatos aláaknázni azt, ami a rendelkezésünkre áll, egy olyan dologért, ami még nincs a birtokunkban. Szerintem jelen helyzetben az atlanti szövetségre és a NATO-ra szüksége van Európának.
Miután az EU elítélte az offenzívát, Erdoğan török elnök azzal fenyegetőzött, hogy megnyitja a határokat a migránsok előtt, és elárasztja velük Európát. Erdoğan túszul ejtette Európát?
– Nem. Az természetesen igaz, hogy Törökország egy kapu, Európa kapuja a Közel-Keletről érkezők számára. Rengeteg dolog történik, számos országban. Például ott van Libanon, hárommillió lakos, és másfél millió menekült. Viszont ha a Szíria határainál fekvő menekülttáborok fenntartását és finanszírozását nézzük, úgy gondolom, hogy Európa megtette, amit kellett. Ezeket a pénzeket nem közvetlenül Erdoğannak adjuk, ahogy a nacionalista propaganda el szeretné hitetni az emberekkel. A pénzt azok a szervezetek kapják, amelyek a táborokat menedzselik. A pénz azonban elfogy, és Erdoğan azt mondja, hogy ő nem fizet többet. Ha viszont Európa fizet, a táborok továbbra is működnek majd a benne élők védelmére. Hiszek benne, hogy Európának kötelessége segíteni ezeken az embereken, akik a háború elől menekültek el, és vissza szeretnének térni az otthonaikba.
Hogyan lehet nyomás alá helyezni Törökországot?
– Sokféleképpen. Természetesen a gazdasági szankciók fontosak, mert szerintem ez Erdoğan számára is egy meghatározó téma.
Törökországgal kapcsolatban nem mindegyik tagállam ért egyet. A múlt héten a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor nagy pompa közepette fogadta őt. Magyarország destabilizálja az európai kohéziót?
Az EU arra is képes, hogy felügyelje a tagállamok belpolitikai történéseit, ahogy ezt Magyarország és Lengyelország esetében is láthattuk. Gyakran fogalmaztak meg ilyen jellegű kritikákat a különböző fórumokon. Szerintem ez nagyon fontos, ez az Európai Unió küldetése.
Ha már a posztszovjet térségről beszélünk, épp a berlini fal leomlásának harmincadik évfordulóját ünnepeljük. Ön ott volt azokban a napokban.
– Harminc éve!
Egy fénykép is készült önről.
– Nagyon fiatalok voltunk akkor. Hatalmas volt az ünneplés. A fal leomlásával született meg az az Európa, amit ma ismerünk. Sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint előtte, nem rosszabban, mint ahogy a nacionalisták és az önrendelkezéspártiak el akarják hitetni velünk. Jobb helyzetben vagyunk, mert sikerült békét teremtenünk a mi politikai értékeink, a demokrácia és a szabadság mentén. Ezekre a történésekre mindig figyelnünk, emlékeznünk kell. És nem hiszem, hogy bárki azt mondhatja, hogy jobb volt korábban. Főleg nem azok a fiatalok, akik akkor a fal leomlását ünnepelték. Ez egy szégyenteljes határvonal volt. Kettéosztott egy várost, és ezzel Európa megosztottságát szimbolizálta.
Azóta az EU rendkívül gyorsan bővült. Most viszont komoly törésvonalak vannak kelet és nyugat, észak és dél között. Hogyan fejlődhet tovább Európa?
– Nem szabad félnünk a politikától. Európa egy játszótér, kialakult szabályokkal és érdekekkel.
Nem számítanak az árkok?
– Normális, hogy vannak. Ön szerint az Egyesült Államokban nincsenek viták? Mi az országainkon belül, és uniós szinten is beszélünk a vitás kérdésekről. A politika a temperamentumról és az ambícióról szól. Vannak értékek és érdekek is. Ez így természetes. De az a fontos, hogy minden átláthatóan történik. Ez a demokratikus rendszer erőssége.
Észak-Macedónia és Albánia csatlakozási tárgyalásainak megkezdésével kapcsolatban is voltak feszültségek a tagállamok között. Egyelőre az EU bezárta a kapuit. Ez az új Európa?
– Fogalmazzuk meg pontosan. A kormányok döntő többsége, pontosan 25, valamint az összes európai intézmény, az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács is igent mondott a tárgyalások megkezdésére. Három ország mondott nemet. Szerintem ők tévúton járnak, ezt el is mondtam Macron elnök úrnak, amikor meglátogattam. Remélem, hogy ez az ügy gyorsan megoldódik. Hogyan mondhatnánk nemet azoknak, akik velünk akarnak lenni? Bölcs dolog ilyen döntést hozni? Nem hiszem.
Ez a döntés vajon azoknak az embereknek szól, akik szerint először a 27-ek Európáját kell megerősíteni?
Az EU elvesztette a hitelességét a bent lévő és a csatlakozni akaró országok körében?
– Nem. Amikor Szkopjében voltam, egyetemista fiatalokkal találkoztam, és beszéltem az összes parlamenti csoportosulással, valamint felszólaltam Észak-Macedónia parlamentjében is. Azt tapasztaltam, hogy értik, hogy mi akarjuk őket. Az intézmények és a kormányok is szeretnék, ha rálépnének a csatlakozás útjára, és ők bíznak benne, hogy ez a következő hónapokban megkezdődhet.
Elnök úr, az utolsó kérdés. Beszéltünk az európai intézmények és a polgárok közötti távolságról. Mielőtt az Európai Parlament elnöke lett, azt javasolta, hogy a hideg éjszakákon a parlamentnek meg kéne nyitnia a kapuit a hajléktalanok előtt. Brüsszelben már most hűvös van, és sokan élnek az utcán. Ön pedig már a parlament elnöke. Ez a terv megvalósítható?
– Két dolgot szeretnénk végrehajtani. Már most is összegyűjtünk minden ételt, ami megmarad a parlamentben. Ezen kívül pedig ki kell találnunk, hogyan tudjuk a parlament egyes helyiségeit megnyitni a rászorulók előtt. Persze a biztonságra is ügyelni kell. Vizsgáljuk annak a lehetőségeit, hogy hogyan tudnánk Brüsszel szegényeinek hasznára válni. Nekik komoly gondokat okozhatnak a következő hónapok.
Elena Cavallone / The Global Conversation / Euronews
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
