A Pledge of Allegiance, az amerikaiak hűségesküje, illetve a hozzá tartozó, azóta elfeledett, Bellamy-féle tisztelgés egykor épp úgy része volt az Egyesült Államok életének, mint az angolok ötórai teája. A Pledge of Allegiance (szó szerint hűségesküre fordíthatnánk) ötlete eredetileg Daniel Sharp Ford, a Youths Companion című ifjúsági magazin tulajdonosától ered
Ford a fejébe vette, hogy minden amerikai iskolába zászlókat kell tenni, így erősítve a nemzeti összetartozás érzését. Mindez 1892-ben történt, alig harminc évvel a polgárháború lezárása után, amikor a hazafiasság fogalma még igen ingatag lábakon állt.
Ford megbízta egyik munkatársát, Francis J. Bellamyt, hogy találjon ki egy hűségesküt, amit a diákok elmondhatnak a zászló előtt. Bellamy megírta a szöveget, a Youths Companion pedig közzétette. Az eskü rövid időn belül olyan népszerűvé vált, hogy nemcsak az iskolákban, de táborokban, gyűléseken, nyilvános eseményeken és a kongresszusban is szavalni kezdték.
Mivel sokan furcsának találták, hogy a testükhöz szorított kézzel szavalnak, a zászlóra bámulva, megszületett az ötlet, hogy az eskühöz egy tisztelgésnek is kell társulnia. Ezt szintén a Youths Companion tette közzé, amit az eskü szerzőjének tiszteletére Bellamy-tisztelgésnek neveztek el.
AZ ESKÜTEVŐNEK SZÖVEGMONDÁS ELŐTT A MAGASBA KELLETT LENDÍTENIE A KARJÁT, KISSÉ FELFELÉ TARTVA, ELŐRESZEGEZETT UJJAKKAL.
index nyomán
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
