A hadviselés egyik leghatékonyabb formáját a céllövők és a mesterlövészek űzték. A Wehrmacht ezen a területen jelentősen fejlődött a világháború folyamán, technikailag és taktikailag is.
A ZF 41 távcső
A háború elején a Wehrmacht számára kifejlesztettek egy szokásostól eltérő távcsövet, a ZF 41-et. Ez a távcső elsősorban a tervezési cél miatt különbözött a hagyományos mesterlövész távcsövektől, mivel más feladatra készült. Körülbelül 100 ezres darabszámával a Wehrmacht legnagyobb számban gyártott távcsővévé vált.
A különbség leginkább abból eredt, hogy a ZF 41-et nem mesterlövészeknek, hanem céllövőknek tervezték. A feladata az volt, hogy a lövészraj vagy a szakasz egyik jobban célzó lövészét felszerelve vele lehetővé tegye, hogy csata közben kilőjék a nehezebb célpontokat, például egy bunkerben lévő géppuskást. Ehhez elég volt, hogyha a tipikus, távcső nélküli ismétlőpuskához képest csak egy kicsit messzebbre lehetett célozni vele. Emiatt a nagyítása nem volt nagy, csak másfélszeres.
A fejlesztés 1939-ben, a nagy mennyiségű gyártása 1941-ben indult, és a háború végéig tartott.
A fentiek alapján felszerelt és alkalmazott német lövészek nem számítottak mesterlövésznek, modern terminológiával legfeljebb kijelölt céllövők voltak. Ez sokkal jobban illett a villámháborúhoz, mint egy mesterlövész, bár az utóbbi beosztású katonákat is képeztek.
A német mesterlövészek pontos lövéseihez a távcsövek mellett az is hozzájárult, hogy még a gyárban kiválogatták a jobban sikerült puskákat, és azokat tették félre számukra.
Lőszer
A német gyalogság egyik jelentős technikai előrelépése a világháború előtt a Schweres Schpitzgeschoss lőszer standarddá tétele volt. Ennek az volt az előnye a korábbi lőszerhez képest, hogy nehezebb volt a lövedéke, ami miatt jobban tartotta a pályáját. Ez nagy lőtávolság esetén jelentős előny volt. Mennyiségileg 9-10 milliárdos nagyságrendben készült.
Tudomásunk szerint csak a németek gyártottak mesterlövész lőszert. Ez egy magas minőségű (versenylőszer minőségű) lőszer volt, amivel a német mesterlövészek nagyobb távolságra tudtak pontosan lőni. Egyrészt a lövedékének kisebb volt a légellenállásuk, másrészt nagyobb volt a lőportöltetük.
Egy másik lőszer, amit leginkább a mesterlövészek használtak, a Nahpatrone volt. Ez egy alacsony lőportöltetű lőszer volt, ami a lövedéket hangsebesség alatti sebességgel lőtte ki, ami miatt nem volt hangrobbanás. Ez hangtompítóval együtt 75%-kal csökkentette az zajt.
Viszont a hatásos lőtávolság is kisebb lett általa.
Álcázás
A német mesterlövész képzésben nagy hangsúly volt az álcázáson. Az egyik mottójuk az volt, hogy „álcázz tízszer, lőj egyszer”.
A német katonák számára az álcázáshoz több eszköz is rendelkezésre állt. Egyrészt minden katonai kapott Zeltbahn-t (sátorlap-esőgallér). Ez a világ egyik legkorábbi álcaruhája volt.
Más eszközök is rendelkezésre álltak. Például a német csapatok számára nagy mennyiségben rendelkezésre álltak sisakhálók is.
(Olvasónktól)
Források:
https://www.rjmilitaria.com/zf41/
https://www.angelfire.com/nt/k/8mm.html
https://www.lonesentry.com/manuals/german-infantry-weapons/rifle-ammunition.html
Small Arms Profile Special: Small Arms Ammunition: Combat Powers WW I-II
https://ammunitionstore.com/content/7.92%C3%9757mm%20Mauser.pdf
http://www.german-ww2-helmet.com/433106506
http://www.german-ww2-helmet.com/437597490
http://www.dererstezug.com/UsingTheZeltbahn.htm
Stephen Bull: World War 2 Infantry Tactics: Squad and Platoon
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
