Orbán öt éve minden tettével megcsúfolja Március Idusát, és holnap a Múzeumkertben ennek a csúfságnak szervez vásári kavalkádot.
1848. március 15-e a polgári szabadság, a közteherviselés és a törvényesség kivívásának napja.
2015. március 15-én ezeknek az eszméknek a kiforgatója alázza meg a nemzetet, amikor belefog majd a szónoklatába.
1848. március 15-e a a polgári szabadság, a közteherviselés és a törvényesség kivívásának napja.
Szabadságharc követte a forradalmat, de a szabadságharc a személyes szabadság és a nemzeti függetlenség kettős jelszavát sosem adta föl. Ma a nemzeti függetlenséget és a szuverenitást kijátsszák a polgárok szabadságával szemben. Az életeket áldozatul vetik az állami céloknak. Megint ott tartunk, hogy félnemzetek acsarodnak egymásra számító politikai akaratoknak engedelmeskedve, mesterségesen szított politikai ellentétek mentén, a szabadságunkat önként vagy utasításra, de egyaránt koncként hajítva a frontvonalakba.
Az életünk eltávolodott az eszményeinktől, és ahelyett, hogy az életünk és az eszményeink között egyensúly alakulna ki, az eszményeinket húzzuk le a sárba. ’48 fénylő csillaga nemcsak egyre halványabban világít a rendszerváltás óta, de maholnap még az is kiderülhet róla, hogy Világos és Arad nyomán gyúlt ki az égbolton, vagy tán ott sincs, mindössze a muszka csizmák égbe vetülő képe.
De két félnemzet összetéve is mindig gyengébb, mint az egész. És egész akkor lesz, ha a szabadság és a függetlenség újra egy zászlóra kerül, amikor mindenki részévé válhat a nemzeti sorsközösségnek, nem lesznek közöttünk áldozatai a sorstalanságnak, csak azért, mert magyar anya Magyarországra szülte őket.
A szabadság és a függetlenség, a Haza és a Haladás nem lehetséges a polgárok egyetemének ellenében. Ahol nincs nemzet, mert a nemzetet súlyos törésvonalak szabdalják, ott nem lehetséges közakarat sem a közös sorsunk javítására. Ahol nincs nemzet, mert a kevesek a sokakból élnek, és csak elvétve a saját tehetségükből, ott nincs se Haza, se Haladás. A nemzetet felemészti a léttől való minden napos félelem, önként ünnepelni se oka, se kedve. A tehetségesebbek elvándorolnak, a kétségbeesettebbek elnémulnak. Március 15-e nem jelent számukra semmit.
(Részlet a március 14-i Fővám téri beszédemből)
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
