Csak jó származhat abból, amikor egy remek rajztanár kilép a tanügyi rendszer korlátai közül és szabadfoglalkozású művészként dolgozik, alkot tovább – egyebek mellett ez is egyértelművé vált azon a szombati tárlatvezetésen, amelyen Tasi József István képzőművész (alkotói közösségekben Tajó) mesélt lebilincselően az Erdélyi Művészeti Központban kiállított installációiról.
És szólt természetesen életéről, a műveit inspiráló gondolatokról is, igen ritka, alapos betekintést nyújtva a műteremtés folyamatába. Rendhagyó, személyes élet- és művészettörténeti előadás volt ez érdeklődőnek, képzőművésztanoncnak és alkotó, gondolkodó embereknek egyaránt – örülhettek is mindazok, akik e beavatás részesei lehettek. A temesvári rajztanár tizennyolc évvel ezelőtt hagyta ott az iskolát, és egy elhagyatott, akkor kihalófélben lévő, mára újjáéledt Krassó-Szörény megyei falucskába, Szakalárra költözött, egy ottani régi házban teremtett magának otthont, később művészeti kisközösséget.
A méhészkedéssel is szenvedéllyel foglalkozó művész egykori diákjairól annyit mondott: amikor a rajzóra előtti, általuk unalmasnak tekintett tanórákról rendszeresen ellógtak, az ő kettőkor kezdődő rajzórájára visszatértek – pedagógus aligha kaphat nagyobb elismerést. Háromdimenziós munkái – többekhez könyveket is felhasznált, azokat egyrészt kivétel nélkül fontosnak tartja, másrészt így élnek tovább – szombaton 14 óráig még megtekinthetőek az EMŰK sepsiszentgyörgyi emeleti kiállítóterében, amíg lehet, érdemes rápillantani a művész különleges alkotásaira, teremtett világára.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
