A „borzalmas tagság” a múlté, a leválthatatlan elnök a jövőé.
Már-már a „boldog” pártállami „békeidőket” idéző 80,5%-os eredménnyel választották újra elnökké a Jobbikban, a posztért egyedül induló Vona (született Zázrivecz) Gábort, aki immáron hatodik ciklusát kezdi a párt vezetőjeként.
Idézzük most akkor a régi-új pártelnök beszédéből a legfontosabb legbeszédesebb mondatot:
„Olyan hit kéne a Jobbiknak, mint egy egyháznak, olyan fegyelmezettség, mint egy hadseregnek, és olyan profizmus, mint egy multinacionális vállalatnak.”
Forrás: Index
Kétségkívül, van annak valami diszkrét bája, amikor a multinacionális cégek elleni harc jelzésértékű honi zászlóvivőinek frontembere – aki, ha a hagyomány állításának hinni szabad, maga is MLM-rendszerű kiemelt értékesítési ügynökként kezdte pályafutását az üzleti szférában – a magát nemzeti érzelműnek valló párt működési sémáját egy az egyben a multik mintájára alakítaná át.
Érdekes? Elgondolkodtató? Megdöbbentő? Életszerűtlen? Hihetetlen? Hiteltelen?
(Szimpatikus rész aláhúzandó).
És akkor mit mondjunk arra, amikor szintén ugyanebből a nemzeti érzelmű politikai tömörülésből azt halljuk, hogy a kimondhatatlan nevűeket legjobban ostorozó egyik fő funkcionáriusról kiderül, ő maga is a kimondhatatlan nevűek közé tartozik? Azóta ennek már vizuális megnyilvánulásaival is szembesülhettünk.
Amikor pedig már azt gondolná az ember, hogy „bassza szellő” alapon (az autentikus népi közlésformában elterjedt indulat-kifejezés – A szerző) legyint egyet az ember, mondván: ahol fűrészelnek ott hullik a forgács, ilyesmi a legjobb úri házaknál is előfordul, kettőt sem fordulunk, hármat sem térülünk, és máris szembetaláljuk magunkat a fő hallja kend főtanácsadójával, aki legnagyobb megdöbbenésünkre fordítva ült fel arra a bizonyos sokat emlegetett állatorvosi lóra. A Habsburgokat dicsőíti az aradi tizenhármakat pedig lekűdi megalázóba.
Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!
Nem tehetek róla, de nekem egyből a Tanú című film magyar narancsa jutott eszembe. Kicsi is savanyú is, de azért a mienk. Úgy tűnik, nekünk nemzeti radikálisokból is csak ilyen jutott. Mink kérem tisztelettel, szegények vagyunk, nekünk csak ilyenre fussa. Hitelbe adta az ellen. Átdobta, ’oszt darab időre itt ragadt nálunk, de mán lejárt a szavatossági ideje… Kiderült, hogy mégse az vót, csak annak látszott. Az „olyan mintha” ország.
Televíziós beszélgetések alkalmával az utóbbi időkben Bogár professzor úr szokta volt emlegetni többször is az össznépi parasztvakítás modernkori médiabeli változatát, mely a nagy nyilvánosság előtt a „MUTATVÁNYOSBÓDÉ” címszó alatt került a diskurzustér közlésrendszerébe, egyúttal rögzült a köztudatban is.
Úgy tűnik az a bizonyos sokat emlegetett tantusz (fiatalabbak és gyengébbek kedvéért a régiségben telefonérme néven funkcionált), szóval ez a kis divatból és használatból igen csak régóta kiment érme a politika egyes szereplőinél valahogy az Istennek se akar leesni.
Vagy nagyon is le akar, mi több, már rég le is esett, csak velünk akarják elhitetni, hogy mégsem.
A Szakasits-dédunoka már felfogta, megértette, hogy neki és pártjának itt csak mellékszerepet osztottak. A politikai korrektség kedvéért szükség van egy néhány százalékos, magát környezetvédőként feltüntető – mai divatos szóhasználattal – zöld pártra, ennyi a ti dolgotok, semmi több. Megfelelő baksis ellenében lesztek szívesek eljátszani a szerepeteket. Ti is jól jártok, mi is jól járunk, mindenki jól jár.
The show must go on, a műsornak pedig folytatódnia kell!
Ki akar itt 2018-ban választásokat nyerni?
Vona Gábor? Ő egészen biztosan nem! Dejszen miért is akarna?
Egyébként se hagynák, hogy a Jobbik országgyűlési választást nyerjen! Legalábbis a mai tudásunk szerint ilyen egészen biztosan nem következhet be. Legalábbis az Európai Unión belül.
Legyen elég itt visszautalni a legutóbbi osztrák elnökválasztásra. Az még elmegy sok szódával, hogy a levélszavazatokig olyan eredmény volt, amilyen volt, aztán gyakorlatilag az összes levélben szavazó egy helyre szavazott, és láss csodát, egyszerre rögtön megfordult a dolog, de a 146,9%-os részvételi aránynál már mi, sokat látott veteránok is bedobjuk a képzeletbeli törülközőt.
(Nem tehetek róla, de kísérteties a hasonlóság az elhíresült „hogyan ne jussunk be megmagyarázhatatlanul megmagyarázhatatlan események következtében a parlamentbe” című MIÉP választási eredményhez, ahol délután 4-ig megyünk felfelé, mint a gép, aztán kigyün a kakukk, leadja a jelet, és egy paraszthajszálnyival a bejutási küszöb előtt, alatt, de onnantól kezdve széles e hazában, gyakorlatilag egyetlen ember sem akadt aki Csurka pártjára szavazott volna, és hát így jártatok Pista bátyám. Jut is marad is, ti maradtatok. Kint. Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!)
De ha már az osztrákok szóba kerültek. Ők a legjobb példa rá, hogy jobb megijedni, mint félni! (Tudod, ha megijedtél, azt még ki lehet mosni, de ha félsz…! A FÉL ELEM, amikor nincs EGÉSZ SÉG, vagyis a teremtés egy részét kivették, elvették!)
Jörg Haider esetében hajlandóak voltak még ennél is tovább menni, pedig itt már egy világcéget, a Népautó konszernt kellett elhallgattatni. Furcsán is hatott, hogy a világ egyik legbiztonságosabbnak tartott luxusautójában egy közúti balesetet nem lehetett túlélni. Az értetlenkedés persze csak addig tartott, amíg meg nem szólalt végül a katonai szakértő, aki szemrebbenés nélkül közölte: a képeken látható sérülések egyértelműen rakétatámadásra és találatokra utalnak.
Ennyit arról, hogy odaengedik-e a kormányrúdhoz az ún. szélsőjobbos politikai erőket, az öreg kontinens földrajzilag kellős közepén. Nem engedik.
De van egy másik oka is annak, hogy azt állítsuk, jelen tudásunk szerint sem a Jobbik, sem pedig első embere egészen biztosan nem fog bekerülni a hatalomba. Maximum koalíciós partnerként elsertepertélhet majd a szőnyeg szélén.
A FIDESZ-klónná történő átalakulás, átalakítás a parlamenti kényelmi pozíció bebetonozásának tűnik így első ránézésre. Ezt egyszer még kétségtelenül el lehet majd játszani a magyar társadalom azon részével, amelyik még bízik és vár valamiféle kedvező irányú fordulatra, de többször már egész biztosan nem! Az egykoron magát nemzetinek és radikálisnak valló, mára már az eltunyuló, szétterülő, terebélyesedni akaró, FIDESZ 2.0 alakját elnöki vezényszóra magára erőltető néppárt-másolat lassan, de egyre biztosabban belesimul, beleolvad az országgyűlés hatalomtechnikai rendszerébe és aztán el is tűnik benne. Ennek jelei már most is látszanak.
A régiségben a szerzetesek voltak, manapság a kínaiak a legjobbak a másolásban. Ráadásul a kínaiak nem hülyék! Két évnél régebbi technológiát nem engednek az országukban, mivel azt már elavultnak tartják. Itt meg mit látunk? Nagy csinnadratta közepette az elnök úr benyomta a COPY (MÁSOL) gombot, hogy hozzákezdjenek a FIDESZ 2.0 legyártásához. Mindezt a multinacionális cégekre jellemző üzemmenet alapján.
Az ember valahogy ösztönösen érzi, ez nem rólunk szól, ez nem mi vagyunk!
– Ilyen jó számaink még sosem voltak! – halljuk a régi-új fő halja kendtől. – Ilyen jó számaik még annak idején a FIDESZ-nek sem voltak! – erősít rá Gábor „barátunk”.
Igen ám, csakhogy van egy kis gond! Megmondom őszintén, nem is értem, hogy nem vette észre ezt a kis apróságot az igentisztelt elnök úr. Ugyanis ezek a számok a nemzeti radikális párt, a Jobbik számai, nem pedig a FIDESZ kópia néppárt 2.0 Jobbiké. Az emberben óhatatlanul fel is merül a kérdés azonnal: Ugyan vajon mi a rossebér’ is szavazzak a másolatra, amikor még mindig itt van az eredeti? Amit már mindenki ismer, amit már megszoktunk (igaz, némelyek számosan megszöktek), és amit már úgy-ahogy, de ki is stafírungoztunk! Bár úgy tűnik, a pénzeltevéssel sehogy sem sikerül leállniuk. Hiába, no, evés közben jön meg az étvágy.
Tehát akkor miért is szavaznánk a másolatra? A fiatalabb megmondó-ember miatt, aki esetleg nosztalgikus érzéseket kelt bennünk, mert emlékeztet az egykori megmondó-emberre? Vagy tán azért, mert most már ők akarnak sorra kerülni?
Dejszen pont azért volt szimpatikus a választói számára eddig a Jobbik, mert valami újat, mást, gyökeresen (radikálisan) eltérőt testesített meg a szemükben, mint az egykor szép reményekkel indult, de mára agyaglábain is nehezen mozgó Gólemmé váló FIZESS! Erre gyün a fő hallja kend, és aszongya, holnaptól elkezdünk olyanná válni, mint az ellenfelünk.
Ezek után tényleg mi mást is mondhatna az ember a Jobbik szavazóinak?
Adjon az Isten… de most mán osztán tényleg egy szebb jövőt!
Szebb, de ami talán még ennél is fontosabb, JOBB emberekkel!
Nektek is, meg nekünk is! Meg minden igaz, jó magyar embernek!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Aktuális, Hírek, Jegyzet, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
