…Az 1956-os magyar történések elszomoríthatták a világ urait. A magyar nép ugyanis tizenkét nap alatt világossá tette, hogy az iszonyú pusztítás ellenére szinte hibátlanul megőrizte a szakrális tradicionalitás létkarakterét, így színlelt tiltakozása ellenére a globális szuperstruktúra is igyekezett mindent megtenni az 1956-os magyar létszerveződési kísérlet gyors és brutális felszámolásában…
Bogár Lászlóí: Ezerkilencszázhatvannyolc (2)
Charles de Gaulle igen veszélyes módon arra tett kísérletet, hogy kihívást intézzen a globális birodalom hatalompénze, a dollár ellen. Aranyat akart vásárolni, de csak háborút kapott
Írásom előző része az 1944 után ismétlődő tizenkét éves periódusok felvázolásával ért véget. Az 1956-os magyar, az 1968-as csehszlovák, az 1980-as lengyel események a „jelzőkövei” ennek a ciklussornak. Tizenkét évvel később, 1992-ben az egész térséget, Oroszországot is „visszaveszi” a globális szuperstruktúra, fényes győzelmet aratva az általa szervezett, társadalomstrukturális létfegyverekkel vívott „harmadik világháborúban”. Hogy a „szabad népek nagy családjába” visszafogadott térséget legyőzött és kifosztható erőforrás-mezőként, mintegy hadizsákmányként kezelje.
Aztán, hogy ezt a hadizsákmányként kezelést egy kicsit rendezettebbé tegye, újabb tizenkét év elteltével, 2004-ben a térség országainak döntő többségét hatalmi övezetének, az Európai Uniónak a keleti perifériájává teszi. Az Európa keleti felén lezajló „prágai tavasz” fedőnevű „csinált forradalom” célja tehát főként az volt, hogy tesztelje a közép-európai tradicionális létkarakter felszámolásának 1956 óta végbement lepusztulását vagy inkább lepusztítását. Ez feltehetőleg azért volt igen fontos, mert az 1956-os magyar történések elszomoríthatták a világ urait. A magyar nép ugyanis tizenkét nap alatt világossá tette, hogy az iszonyú pusztítás ellenére szinte hibátlanul megőrizte a szakrális tradicionalitás létkarakterét, így színlelt tiltakozása ellenére a globális szuperstruktúra is igyekezett mindent megtenni az 1956-os magyar létszerveződési kísérlet gyors és brutális felszámolásában.
Csehszlovákia példája már biztatóbb volt, a tradicionális létkarakter felszámolása megmutatkozott, a csehek már egyöntetűen „kapitalizmust” akartak. Szemben az 1956-os magyar társadalommal, amely világossá tette, hogy a maga részéről nem kíván a „szocializmus versus kapitalizmus” hamis-hazug dichotómiájának csapdájában maradni, így nekilendülő új létszerveződés-alkotó képessége, s főként ennek esetleges precedenssé válásának lehetősége megrémítette a világ urait.
Most lássuk a történet nyugat-európai felvonását. A globális szuperstruktúra számára legalább ilyen erejű és mélységű tétje volt mindannak, amit 1968 májusában, a Párizsban „csinált forradalom” megszervezésével vitt végbe. Franciaországban 1789–93-ban a nyugatias modernitás kiépítésének útjában álló tradicionális „akadályok” eltávolításának minden elképzelhetőnél brutálisabb módját alkalmazta a globális szuperstruktúra, amelyet az óta „nagy francia forradalom” fedőnéven emleget a világ.
Bár e minden idők legiszonyatosabb „csinált forradalmának” kegyetlensége minden franciát meggyőzhetett arról, hogy a világ urainak csapdájából való kitörés hiú ábránd csupán, Charles de Gaulle tábornok tízéves köztársasági elnöksége során számos jel utalt arra, hogy a tradicionális szakralitás létkaraktere még mindig jelen van. Szükség volt tehát arra, hogy a franciák újabb leckét kapjanak arról, hogy mi is volna a követendő út.
Kapóra jött e „csinált forradalom” kirobbantásához az is, hogy Charles de Gaulle igen veszélyes módon arra tett kísérletet, hogy kihívást intézzen a globális birodalom hatalompénze, a dollár ellen. A háború után Nyugat-Európa, főként Németország és Franciaország, hihetetlen gyorsasággal vált gazdasági óriássá. Mindez azzal is járt, hogy tartósan óriási kereskedelmimérleg-többletet ért el a globális birodalmi Amerikával szemben. Mindez 1967-re már olyan látványosan hatalmasra növekedett, hogy félő volt, mindez kiváltja a dollár gyors leértékelődését, és ezzel Nyugat-Európa gigantikus dollárban tárolt devizatartalékainak az elértéktelenedését. Ezt megelőzendő Charles de Gaulle 1967-ben jelezte, hogy Franciaország mintegy hatezer tonnányi aranyra kívánja átváltani óriási dollártartalékait, amire a Breton Woods-i egyezményben az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt.
Érthető okokból a „nem létező” globális birodalom urai ezt kevésbé szerették volna, így De Gaulle hatezer tonna arany helyett brutális polgárháborút kapott 1968 májusában. Mindez nemcsak az így már fontos riválissá vált Franciaország birodalmi megleckéztetésére volt jó, hanem arra is, hogy ezzel párhuzamosan a „birodalom” látványos és frontális támadást intézzen a tradicionális értékek ellen. A „nagy, globális liberális narratíva” kulturális alapjainak létrehozása döntően az 1968-as párizsi „csinált forradalom” során megy végbe. Ez az elbeszélési mód a „szabadság” kiteljesítésére hivatkozva az összes elképzelhető „másságot”, tehát minden pusztító devianciát, hamis nyelven elbeszélve a szabadság apoteózisaként igyekszik felmutatni, a feminizmustól a homoszexualitásig, a szabad kábítószer-fogyasztástól a pedofíliáig.
Ötven év távlatából már egyértelmű, hogy a most káoszba hulló Európa sorsa valójában 1968-ban pecsételődött meg. De Gaulle 1969-ben lemond, és 1970-ben meg is hal, 1971-ben Nixon felfüggeszti a dollár aranyhoz rögzített árfolyamát, majd 1972-ben titokban egyezséget köt Szaúd-Arábiával, hogy kőolajat kizárólag dollárért lehessen vásárolni a világpiacon.
Aztán, milyen „meglepő”, 1973-ban kitör a háború, és az olaj ára több mint tízszeresére nő, így aztán De Gaulle 1967-es kísérlete utáni évtizedet Európa mai áron legalább húszezermilliárd dolláros veszteséggel, anyagilag, lelkileg és szellemileg megrendülve zárja. S e különös év karácsonyán először kerülte meg ember vezérelte jármű a Holdat gyönyörűséges képet készítvén bolygónkról.
Ezt látván az egész emberiség átélhette, hogy milyen szépséges és békés is lehetne a földi lét… Sed non est pax… Ám mégsincs béke… Azóta sem.
mho
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
