A múlt hónapban volt a mormonizmus 200. évfordulója.
Ugyanis a mormon mitológia szerint 1823 szeptemberében fedezte fel isteni sugallatra a mormonizmus alapítója, az akkor 17 éves Joseph Smith az elásott aranylemezeket, melyek a Mormon Könyvét tartalmazták „reformált egyiptomi” nyelven. Smith már korábban is kapott üzenetet Istentől, még 14 évesen, de akkor csak arra kapott utasítást, hogy ne csatlakozzon egyetlen egyházhoz se, mert „mind rossz”. A mormon üdvtörténet vége pedig 1830, amikor Smith hivatalosan is megalapítja az új egyházat, ami a mormon tanítás szerint Krisztus egyetlen igaz, visszállított egyháza. Eredetileg ez is volt az egyház neve: Church of Christ.
Miért „visszaállítás”? Mert a mormon tanítás szerint az eredeti krisztus Egyház letért a helyes útról. Ez persze egy általános protestáns tanítás, de a hagyományos protestantizmus ezt sose értelmezte teljeskörűen, azaz nem hirdetett soha teljes hitehagyást, lásd a hagyományos protestantizmus mindig kiállt a mellett, hogy legalább a IV. sz. végéig nem volt hitehagyás. Lásd, a hagyományos protestantizmus elfogadja Niceai Zsinat (325) hitformuláját.
Ezzel szemben a mormonok már Niceát is a hitehagyás idejére teszik, azaz a niceai hitformulát is elvetik. Emiatt a protestánsok zöme is nem-keresztény vallásnak tekinti a mormonizmust.
Persze a hitehagyás tana ősi, mindig voltak, akik hittek ebben. A protestantizmus rövid történetéről van már cikkem, íme. De ott erre pont nem tértem ki.
Az újprotestáns ideológia szerint ugyanis az eredeti reformáció nem volt elegendő, ezért több „ébredés” történt a későbbiekben a protestantizmusban (csak a legismertebb csoportokat fogom említeni):
- az első ébredés (XVIII. sz. közepe): elsősorban az USA-ban és Angliában, eredetileg anglikán alapon, de erős kálvinista hatás is volt, ez tulajdonképpen két mai jelentős protestáns csoport, a baptisták és a metodisták megjelenése, a baptisták létszáma kb. 100 millió ma, a metodistáké kb. 80 millió, azaz ma már mindketten többen vannak, mint a hagyományos lutheránusok és kálvinisták (persze ez csak világviszonylatban igaz, Magyarországon pont fordítva van: a lutheránusok és kálvinisták nagy egyházak, míg a baptisták és a metodisták kis csoportok),
- a második ébredés (XIX. sz. eleje): ez alapvetően a kálvinisták között és az első ébredésből létrejött csoportok között ment végbe, szinte teljesen az USA-ban, ennek eredménye az adventisták (20 millió fő), a Stone–Campbell mozgalom (ma jellemzően ezek „Krisztus Egyháza” vagy „Krisztus Tanítványai” néven mennek, kb. 7 millió hívő), s a mormonok (kb. 15 millió fő),
- a harmadik ébredés (XIX. sz. vége, XX. sz. eleje): ez messze a legsikeresebb „ébredés”, ennek eredménye a pünkösdizmus (ma 200 milllió hívő), de ekkor lett a jehovizmus is (10 millió fő), leginkáb adventista alapon, s a nazarénizmus (2 millió fő), elsősorban metodista alapon,
- a negyedik ébredés (XX. sz. vége): ez teljesen amerikai jelenség, s ez a leginkább átpolitizált, tulajdonképp ez a ma „evangélikus kereszténységnek” nevezett áramlat megszületése, melynem fő sajátossága, hogy leginkább önálló gyülekezeteket takar, melyek nem alkottak semmilyen új csoportot, eleve önmeghatározásuk az, hogy ők „felekezeten kívüli keresztények”, s a fő jellemzők: a keresztény cionizmus, a kreacionizmus, s a legfontosabb pedig a konzervatív alapállás etikai kérdésekben (elsősorban: az abortusz és a homoklobbi ellenzése), valamint szinte vallásos hit a klasszikus liberalizmus mellett gazdaságpolitikai kérdésekben, ma ezek 100 millió főt egyesítenek, az USA-ban hatalmas lobbierővel rendelkeznek, gyakorlatilag a Republikánus Párt egyik fő háttere volt (bár ezen a nem hívő Trump megjelenése azóta változtatott valamennyit).
Mint látható, mindegyik hullám azért lett, mert az előzőt nem tartotta eléggé koreszerűnek és radikálisnak. Az így létrejött új felekezetek 95+ %-ára elmondható: benne maradtak a hagyományos protestáns teológiai értelmezésekben, azok valamelyikét elfogadták, inkább csak e kereten belül újítottak.
Mindez nem igaz azonban két jellemző csoportra: a jehovistákra és a mormonokra, ők ugyanis szembementek gyakorlatilag mindennel. A jehovisták gyakorlatilag a 325-ös zsinaton elvetett áriánus irányzatot csinálták újra, a mormonok pedig egyenesen szinkretikus új vallást hoztak létre keresztény alapon, de az alapvető keresztény dogmákat elvetve. Ezért is van az, hogy a jehovistákat és a mormonokat nem csak a hagyományos protestánsok, de a különböző ébredések során létrejött újprotestáns felekezetek se fogadják el keresztényeknek.
Ez a jehovisták esetében nem okoz semmilyen problémát. Miért? Mert a jehovista tanítás eleve államellenes, bezárkózó. A Jehova Tanúi arra tanítják tagjaikat, hogy egyáltalán ne politizáljanak, a közéletben ne vegyenek részt sehogy, sőt még szavazni se menjenek. A radikálisabb jehovisták még a Himnusz éneklését, sőt ünnepségen a Himnusz alatti felállást is hitehagyásnak tekintik. A legtöbb jehovista pl. nem vállal olyan munkát, ahol fel kell esküdni az alkotmányra, mert ez is „bálványimádásnak” minősül.
A mormonok esetében ez egyáltalán nincs így. Joseph Smith is már amerikai hazafinak tekintette magát, s a mormonizmus egyenesen hitet tett az amerikai állam mellett minden mormonellenes üldözés ellenére, olyan abszurditásokig, hogy pl. a mormonok szerint az amerikai alkotmányt Isten ihlette!
Szóval a mormonok nagyon is részt vesznek a közéletben. Sőt, erre büszkék is. Maga Joseph Smith is elnökjelölt volt 1844-ben, kampányolt, s éppen a kampány során ölte meg őt egy dühös mormonellenes tömeg. Smith volt az amerikai történelem első meggyilkolt elnökjelöltje.
Viszont a sajátos, nem-keresztény mormon tanítás nagy bajt okoz. A mornonok egyébként vallják a már említett negyedik ébredési hullám politikai üzeneteit, azaz konzervatív alapállás etikai kérdésekben, abortuszellenesség, homofóbia, klasszikus liberális gazdaságpolitikai ideológia, stb., de minden hiába: az „evangélikus keresztények” számára így is „gyanús szekta” maradnak.
A 2012-es amerikai elnökválasztás után elemzők arra jutottak, hogy Barack Obama azért tudott másodszor is nyerni, mert sok evangélikus republikánus szavazó direkt nem ment el szavazni, mert nem volt hajlandó leszavazni a republikánus jelöltre, a „sátánista” Mitt Romney-ra, ugyanis Romney mormon. Akadt olyan evangélikus hitszónok is akkor, aki kijelentette „idén Sátán két ügynöke küzd meg az elnöki székért barátságos meccsen”.
A mormonizmus pedig már a XIX. sz. vége óta igyekszik alkalmazkodni, vért izzadnak, hogy ismerjék el őket normál amerikaiaknak és keresztényeknek. 1890-ben lemondtak ezért a többnejűségről, pedig az korábbi „örök isteni parancsolat” volt (ma is akadnak kisebb csoportok, melyek nem fogadták el ezt a lemondást).
A fő irányt ebben a második legnagyobb mormon cspport mutatta meg. Smith 1844-es halála után ugyanis a mormonizmus részekre szakadt. A legtöbben ma ahhoz a csoporthoz tartoznak, mely Utah államban és környékén telepedett le, s 1890-ban szakított a többnejűséggel. Ők ma a mormonok 95 %-a.
De van még 5 kisebb, de értelmezhető mennyiségű taggal rendelkező csoport (meg több tucatnyi törpeszekta). Ezek közül a legnagyobb – kb. 250 ezer tag – az, mely Joseph Smith első felesége és első fia körül alakult ki Missiori államban. Ők a XX. sz. végére már idáig mentek, hogy a Mormon Könyve csak „kiegészítés” az igazi szentíráshoz, a Bibliához, s fű alatt elfogadták a niceai hitvallást. S persze nem nevezik magukat mormonoknak, az egyházuk neve se tartalmaz már utalást a korai Smith-időkre. Őket ma már az átlag protestáns nem is tekinti „szektának”. Már csak kis „baj” van velük: nem teljesítik teljes mértékben a „sola scriptura” elvet, hiszen ez „kiegészítő” szentírást se enged meg.
A legnagyobb csoport vezetése pár éve kezd mozogni hasonló irányba, persze jóval óvatosabban.
A jelenlegi – 2018 óta tisztséget viselő – mormon „elnök-próféta” 3 éve azzal kezdte, hogy de facto betiltotta a „mormon” szót. Olyan kampány indult, mely szinte csak Jézusról szól. A régebbi bizarr tanításokat már csak kutatók ismerik, hivatalosan nem vontak vissza semmit, de ezeket már nem tanítják.
Ahol bizarr dolgokat nem lehetett visszavonni, legalább a külsősékene enyhítettek. Az otthonlátogatások lecsökkentették, a fő tevékenység immár a gyülekezeti terem. A hirhedt templomi alsóruházat is modernizálva lett.
A mormonoknál a templom és a gyülekezeti terem két teljesen más dolog. Gyülekezeti terem minden egyházközségben van, ide bárki bemehet. Míg templom a világon csak kb. 250 darab van, ide idegen nem léphet be, sőt egyháztag is csak előzetes engedéllyel, itt „titkos” szertartások zajlanak, a fő beavatási szertartáso átesettek „titkos alsóneműt” kapnak, ezek eddig olyanok volt, hogy lehetetlenné tették pl. nőknek testhezállóbb ruha viselését.
Közben a misszionáriusok dresszkódja is enyhítve lett. Eddig a lányok titkárnőnek, a fiúk üzletembernek voltak kötelesek öltözni. Most már a lányok felvehetnek nadrágot, a fiúknak pedig szabad akár rövidujjú ing is nyakkendő nélkül.
De a legmegdöbbentőbb, megszűnt a rendes évi Cumorah-hegyi ünnepség, a mormon foklór talán legfontosabb eseménye. A Cumorah-hegy valójában egy domb, az a hely, ahol Joseph Smith állítólag megtalálta az aranylemezeket. Eddig ott évente múltidéző, hagyományőrző ünnepség volt, ahol előadták Joseph Smith életét és a Mormon Könyve fő eseményeit. Ezt lefújták előbb a COVID-ra hivatkozva, majd az epidémia után sose indították újra. Na, ez tényleg óriási változás.
Meddig fog elmenni a folyamat, ez kérdés még. Szerintem lassan, de biztosan normál újprotestáns felekezet lesz belőlük. Azaz képmutatás és örjöngés sajátos keveréke, minden keresztény gyökér nélkül, jobban, mint ami a normál protestánsoknál szokás, mert ott legalább van egy szerves fejlődés.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
