A mongol falrendszer nem erődítmény volt, hanem szimbolikus határ, amely az emberek, áruk és állatok mozgását szabályozta a középkori Mongóliában. A legújabb ásatások eredményei új megvilágításba helyezik Ázsia középkori geopolitikáját.
A Nagy Fal árnyékában
A kínai Nagy Fal világszerte ismert, de kevesen tudják, hogy a mongol síkságon túl is húzódik egy falrendszer, amely legalább olyan jelentős. A Jeruzsálemi Héber Egyetem és a Mongol Nemzeti Egyetem kutatói új felfedezéseket tettek közzé erről a szerény megjelenésű, mégis lenyűgöző építményről. Az eredmények alapjaiban változtatják meg, amit eddig a középkori Ázsia geopolitikájáról gondoltunk.
Az MWS (Middle Wall System) néven ismert középkori fal mintegy 4000 kilométeren át húzódik Mongólián, Kínán és Oroszországon keresztül. Egyik fontos szakaszát, a mongol ívet, 2018 óta vizsgálják intenzíven. Az ásatások meglepő eredményre vezettek, a falrendszer nem klasszikus katonai erődítmény volt.
A mongol Szuhbaatar tartományban, különösen az MA03 jelű helyszínen végzett kutatások kimutatták, hogy a fal sok helyen csupán néhány méter széles és mély vizesárokból, illetve földhalmokból állt. Néhány szakaszon még maga a fal sem volt látható.
Határ, nem akadály
A bizonyítékok arra utalnak, hogy az MWS inkább szimbolikus határként működött. Nem zárt le területeket, hanem a mozgás irányítására szolgált. A rendszer valószínűleg stratégiai pontokhoz, például kapukhoz terelte az áthaladást, ahol ellenőrzést lehetett gyakorolni.
A fal így inkább a területi és gazdasági kontroll eszköze volt, nem pedig katonai védelem. Erődök, például az MA03, mutatják, hogy a helyszíneken kifinomult fűtési rendszerek, Song-dinasztia korabeli pénzérmék és mezőgazdasági eszközök kerültek elő. Ezek az állandó emberi jelenlét és a folyamatos gazdasági tevékenység jelei.
Az MA03 lelőhelyen téglalap alapú, tömörített földből és kőből épült burkolatot tártak fel. A külső és belső vizesárok által védett szerkezet nemcsak logisztikai, hanem lakóhelyként is funkcionált.
A feltárt fűtési rendszer – hasonló a kínai és koreai kang típusú fűtőplatformokhoz – a sztyeppei népek technológiai adaptációját és a korábban feltételezettnél mélyebb kulturális kapcsolataikat mutatja.
Az előkerült leletek, mint a kerámiák, vaseszközök, állati csontok és egy vas eke, a pásztorkodás, vadászat és földművelés vegyes gazdasági modelljére utalnak. Ez a kép szembemegy azzal a hagyományos elképzeléssel, hogy a sztyeppei népek kizárólag nomád állattartók voltak.
A mongol fal, mint emlékezet helye
Az MWS falrendszer nemcsak funkcionális szerepet töltött be, hanem kulturális és spirituális jelentőséggel is bírt. Az MA03-nál talált sírhely ezt igazolja, hogy egy felnőtt férfit temettek el gondosan a fal belsejében, évszázadokkal azután, hogy az építményt már nem használták aktívan.
A sír körül megtalált személyes tárgyak, textíliák és egy nyírfakéregből készült kosár a rituális temetés bizonyítékai. Hasonló újrafelhasználási példák máshol is előfordultak, ami azt mutatja, hogy a falrendszer nemcsak a tájban, hanem a közösségi emlékezetben is fennmaradt.
A fal építése a 12–13. században, a Dzsin-dinasztia uralkodása idején történt. Ez a dinasztia a sztyeppei cserkeszek vezetése alatt Észak-Kína és Mongólia jelentős részét ellenőrizte. Az MWS a dzsinek hatalomgyakorlásának eszköze lehetett, jelenlétük szimbóluma, amely a mozgások nyomon követését és a gazdasági kapcsolatok szabályozását szolgálta a birodalom peremén.
A dzsin uralom azonban nem bizonyult tartósnak. A 13. században a Mongol Birodalom felemelkedése véget vetett a Dzsin-dinasztia hatalmának, és vele együtt a fal funkciója is elhalványult.
A múlt újra felfedezve
Ma, évszázadokkal később, a mongol falrendszer újrafelfedezése új megvilágításba helyezi a középkori hatalomgyakorlás eszközeit. Nemcsak a fizikai határokról szól, hanem arról is, hogyan szabályozták a mozgást, a gazdaságot és a kultúrát a birodalmak peremén. A falak nem csak elválasztottak – összekapcsolták és rendszerezték is a világot.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
