Már a brüsszeli Politico is úgy gondolja, hogy Európa veszít vonzerejéből. Az amerikai külpolitika sorvezetőjével íródó lap úgy véli, hogy a brüsszeli gőgös technokratáknak a moldovai kudarccal felérő népszavazás kellett ahhoz, hogy ráébredjenek, hogy az Európa peremén lévő harmadik országok nem vágynak olyan nagyon az uniós tagságra, mint azt ők Európa fővárosából gondolták.
Tegyük hozzá, hogy a Politiconak nincs könnyű dolga manapság a politikai narratívák gyártásánál. A súlypontjuk erősen eltolódott Nagy-Britannia felé, amely viszont már 2020 óta nem tagja az EU-nak. Lengyelországban a nyugatiaknak túlságosan keletre van, Berlin és Párizs súlya lecsökkent.
Most mégis az amerikai elnökválasztással van elfoglalva a szerkesztőség, pontosabban annak Európára gyakorolt hatásával. A Politico ugyanis láthatóan úgy gondolja, hogy súlyos veszteség lenne, ha Keir Starmer brit munkáspárti miniszterelnök „egyedül maradna” – vagyis ha Donald Trumpot választanák meg az Egyesült Államok elnökének.
A lap persze nem fejti ki, de a képlet nagyon egyszerű. Ha Kamala Harris demokrata elnökejelölt győz Amerikában november 5-én, akkor folytatódik a demokrata politika, ami Európa tönkretételét jelenti a háború elnyújtásával. Ha Trump győz, Európa akkor sem könnyebbülhet meg, de legalább a háborús veszély csökkenthető. Ebben az esetben azonban a háborúban felértékelődő Nagy-Britannia szerepe két tűz közé kerül: háború nélkül kevésbé tudja kiterjeszteni befolyását az EU-ra, demokrata amerikai kormányzat nélkül pedig nem tudja meglovagolni az amerikai külpolitikát a maga javára.
A Politico is elismeri, hogy Keir Starmer miniszterelnök beavatkozik az amerikai elnökválasztásokba – ami miatt Trump hivatalos panaszt tett az amerikai Szövetségi Választási Bizottságnál.
Megjegyezzük, ezzel a britek maguk nullázták le azt a demokrata narratívát, hogy Trump kampányát támogatják az oroszok.
Moldovában az európai erők akkora kudarcot vallottak, hogy az még a Politiconak is leesett:
„Itt, Brüsszelben a moldovai és a grúziai választásokról beszéltek, amikor az öntelt eurokraták ráébredtek arra, hogy a közeli külföld országai mégsem vágynak olyan elkeseredetten az EU-csatlakozásra, mint azt feltételezték. A témáról szóló tudósítások csekély száma rájátszik a várost átható önelégültségre, annak ellenére, hogy többek között a balkáni országok is figyelmeztették Brüsszelt, hogy az EU veszít vonzerejéből”
írja a Politico.
Mi ehhez hozzátesszük, hogy az EU egyáltalán nem lehet elégedett azzal, amit Moldovában sikerült elérnie. Az EU-csatlakozást pártoló erők néhány tizedszázalékkal nyertek csak a népszavazáson, úgy, hogy nyugatpárti kormányzat, nyugatpárti propaganda volt. Úgy, hogy a moldovai kormányzat több száz külföldi szavazóhelyiséget nyitott külföldön dolgozó polgárainak, de Oroszországban csak kettőt – holott a moldovai vendégmunkások zöme Oroszországban dolgozik. Vagyis mesterséges előnyt biztosítottak a nyugat felé hajló választóknak azokkal szemben, akik esetleg Oroszországgal szimpatizálhattak.
A moldovai népszavazás komoly feszültségek forrása lehet, főleg, ha a karhatalom úgy dönt, hogy a statisztikai hibahatáron belüli különbséget hozó referendumot gyakorlattá tenné, és beerőszakolná Moldovát az EU-ba. Főleg, hogy a végeredmény kihirdetése előtt órákkal még a nemek álltak vesztésre, és azok a külföldi szavazatok billentették át a mérleg nyelvét, amelyeknél a kormányzat nyilvánvalóan a nyugatpártiakat hozta helyzetbe.
Az EU-párti erők tizedszázalékos győzelme ugyanis túlságosan könnyen megkérdőjelezhető, túl sok lehetőséget ad belső társadalmi feszültségekre egy olyan országban, ahol a lakosság minimum fele szimpatizál Oroszországgal is.
A Politico megállapítását ezúttal aláírhatjuk: az EU veszít vonzerejéből. És ebben nagy szerepe van annak a tagállamok igényeit semmibe vevő brüsszeli, arrogáns politikának, amit az elmúlt években láttunk. Ott van példának okáért Aleksandar Vučić szerb elnök kijelentése, hogy Szerbe uniós tag akar lenni, de nem kér az LMBTQ-propagandából.
Tegyük hozzá, nehéz elképzelni, hogy a brüsszeli szivárványos fanatizmust üdvözölve fogadnák az ukrán nacionalisták, vagy észak-macedóniaiak. Ahogy bizonyára az sem tetszene nekik, hogy a nemzeti érdekeiket alá kellene rendelniük egy olyan brüsszeli bürokrata elitnek, amely arrogáns, fennhéjázó, képmutató és elhiszi saját meséjét felsőbbrendűségéről.
Gyűlnek a pofonok Brüsszel arcán, a Politico cikke pedig csak egy a sorban, vélhetően ennél már csak nagyobb és keményebb ütésekben lesz része az EU vezetésének.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
