Kostyál Márk Kojot című vidéki westernje február elején megkapta a legjobb elsőfilm díját a magyar filmkritikusoktól, Mátray László pedig a legjobb férfi mellékszeplő díját vehette át. Evidens volt, hogy a vasárnap véget ért Magyar Filmhéten is nagy érdeklődés övezi majd a filmet. De nem övezte, mert be sem nevezték. Próbáljuk megfejteni, miért.
Az egykori Filmszemle utódrendezvényeként zajló mustrára a gyártó cégek, azaz a producerek nevezhetik be filmjeiket. Az országos figyelem, a szakma érdeklődése miatt a tavaly év elején moziba került alkotásokat is érdemes indítani, nem beszélve a mozikban alig vetített dokumentum- és kisjátékfilmekről.
A Kojotot a Megafilm gyártotta, Kálomista Gábor cége, akit talán nem kell bemutatni, de azért röviden: producerként a Fidesz-kormányzat alatt ő nyeri a legtöbb állami támogatást. Aki vele dolgozik (illetve akivel ő dolgozik), az biztos lehet benne, hogy filmtervét viszontláthatja a vásznon. Kostyál Márk is így gondolhatta, ráadásul a Kojotot Kálomista másik cége, a HungariCom forgalmazta, úgyhogy a fiatal, elsőfilmes rendező elégedetten dőlhetett hátra a szerződés aláírása után.
Ehhez képest – a rendező Facebookon megosztott tapasztalatai szerint – már a forgatás előtt elkezdődött a rémálom. Kiderült, hogy sokkal rövidebb idő alatt kell végezniük, mint amennyit ígért nekik a Megafilm. Az utómunkákra sem adtak elég időt (ezt főleg a hangminőség sínylette meg), érezhető volt, hogy a Kojot mostohagyerek, pedig a gyártására kapott 330 millió forintból normál ütemben is elkészülhetett volna.
A film ennek ellenére kifejezetten jól sikerült, tavaly februári bemutatásakor több kritikus favoritja volt az év közönségfilmje címre. A nagyközönség azonban nem igazán tudott a létezéséről, mert a gyártó nem reklámozta, és mindössze 22 moziban vetítették. A magyarországi sajtó szabadabbik fele már tavaly arról cikkezett, hogy a gyártó nem nagyon szereti a saját filmjét. Azt is megírták, miért. A Kojot tele van aktuálpolitikai áthallásokkal.
Az alaphelyzet röviden: egy falusi kiskirály bagóért felvásárolja a telkeket, hogy eladja azokat egy svéd vállalatnak, amely ott akar üzemet létesíteni. Misi, a főszereplő megörökli nagyapja földecskéjét, és mivel elege van a pesti mókuskerékből, ott akar építkezni. Közli a kiskirállyal, Szojkával, hogy a telek nem eladó, mire az verőlegényeket küld, péppé püfölteti hősünket. Mindenki a zsebében van, ezért a rendőrök is csak a vállukat vonogatják, a polgármester pedig nem ad építési engedélyt. Misi nem hátrál, Szojka pedig nem riad vissza semmilyen eszköztől (ami miatt sokan Mészáros Lőrincet vélték felfedezni benne).
Nem volt hosszú élete a mozikban ennek a filmnek, és a filmhéten sem indította Kálomista cége. A szakma felbolydult, kitört a botrány, a sajtó rákérdezett a miértekre. A válasz: csak. A Megafilm ráadásul feltette a Kojotot a YouTube-ra, ahol több, mint tízezren nézték meg ingyen. Ezzel az első blikkre nemesnek tűnő gesztussal elérték, hogy fesztiválokon se indulhasson a film, azaz teljesen kicsinálták. Amit a rendezővel és a teljes stábbal együtt mi is fájó szívvel konstatálunk, hiszen két szlovákiai magyar színész is játszik a filmben. Bocsárszky Attila élete alakítását nyújtja benne. Ő a kőművesmester, Misi (Mészáros András) egyetlen pártfogója. Elfásult, cinikus, szkeptikus, de a fiú lelkesedése neki is reményt ad. Bocsárszky Pál csak két jelenetben szerepel Misi nagyapjaként, de mély nyomot hagy bennünk, ráadásul végig hozzá hasonlítgatják Misit a szereplők, hogy tudniillik az ő csökönyösségét örökölte a fiú.
Kostyál Márk nem sejthette, hogy az ő életében is lejátszódik ugyanez a sztori: a kiskirállyal kell megmérkőznie, és végül el kell buknia. Illetve legfeljebb erkölcsi győztes lelet. Ehhez azonban az kellett volna, hogy a vasárnapi meghajlások közepette a szakma ki merjen állni mellette. Hogy valaki belemondja a mikrofonba, hogy ez így nem kóser, sőt bizarr módon szégyenteljes.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
