A történet ismert, lerágott csont, de én azért eljátszottam a gondolattal, hogy mégis csak illendő lenne a külügyminiszter úrnak is viselnie egy igazán gusztusos és divatos sálat, melyen szívből imádott nemzete szellemi sikerei és dús történelme egyaránt megjelenik, hímzés vagy festés formájában. Ha lúd, hát legyen kövér! Így hát fogtam magam, s vásároltam egy, a képen látható sálat. Maga a hímzés pont annyi időt vett igénybe, mint a fentiekben leírt sikerek felkutatása.
A sál egyik oldalán található egy fekete etikett (lásd a képet), ezt jelöljük meg A-val, a másik oldalt pedig B-vel. Csak a rend kedvéért.
Az A oldalon az alábbi adatok láthatók és olvashatók:
A B oldalt a következőkkel díszítettem:
A sál mellé bátorkodtam csatolni egy méltatlanul elfeledett Števo Petrovič verset.
Talpra bacsa, hí a birka,
lesz belüle jó kis brindza!
Krumpli ide, krumpli oda,
jó lesz majd a borovicska!
Mélyen megható eme tehetséges szlovák ifjú története, kinek versét anno agresszíven magyarosították, majd kényszerből, s megfélemlítve költészete legjavát már csak magyarul írta, írhatta. Tanulságos eset.
Felteszem a költői kérdést. Komolyan beifrikáltak egy sál láttán? Hiszen ez maga a történelem, mely megmásíthatatlan. Még Kažimír irodájában is ez a térkép lóg a falon, tündérkéim. S ha egy római kori térképpel díszített sálat veszek fel, akkor mi lesz?
Félretéve a viccet, minek alapján gondolják, hogy a mai Szlovákia határai hűen tükrözik magát a nemzet mivoltát? Mire alapozták? Történelmi államalakulatnak se híre, se hamva, ami azért egy komoly kiindulási pontot jelenthetett volna. A Párizs melléki békekonferencián se tudtak dűlőre jutni még egymás közt sem. Volt ám olyan elgondolás is, hogy még Pozsonyra sem tartottak igényt! Nem részletezem tovább, tudják ezt ők is!
(Urbán Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
