Huszonhét évvel az NSZK és az NDK egyesülése után továbbra sem sikerült teljesen megszüntetni a Németország nyugati és keleti része közötti távolságot. Az egykor a szovjet érdekszférához tartozó szövetségi tartományok lakosai sok esetben másodrendû állampolgárnak érzik magukat.
A Németország 1990. október 3-i egyesítését követõ kezdeti években a keleti országrészben élõk nagy reményeket fûztek a nyugati életszínvonalhoz való gyors felzárkózáshoz, emlékeztetett Kiszelly Zoltán politológus a Hirado.hu-nak nyilatkozva. A bizakodás azonban gyorsan alábbhagyott, miután a hagyományos ipari körzeteket felszámolták, ami a klasszikus munkásosztály megszûnését hozta magával, emelte ki a szakértõ.
Kiszelly úgy látja, hogy a szociáldemokrata SPD többek között ezért sem tudott jelentõsebb pozíciókat kiépíteni a keleti tartományokban. A munkanélkülivé lett munkások a nosztalgia jegyében inkább az NDK-állampárt utódszervezetére, a PDS-re adták le voksukat – jegyezte meg a politológus.
Hagyományosan a kezdetben regionális pártként – majd a nyugat-német radikális baloldaliakkal összefogva die Linke néven országosan – tevékenykedõ politikai formáció adott hangot a keletiek elégedetlenségének, és folyamatosan napirendre emelte a méltánytalan különbségeket, amelyek közül a bérezés tekintetében jelentkezõ eltérések fájtak, és minden a mai napig fájnak leginkább a kelet-németeknek, mondta a szakértõ.
Hangsúlyozta: a Németország keleti részén élõk, azonos munkakörökben dolgozva átlagosan a nyugati fizetések mindössze 85 százalékának megfelelõ összegû pénzt keresnek havonta. A nyugdíjak esetében is hasonló a helyzet, bár e kapcsán azt ígéri a kormányzat, hogy a juttatások 2024-re az egész ország területén kiegyenlítõdhetnek.
A pénz jött, a érezhetõ eredmények kevésbé
A felzárkózás elmaradásának azonban korántsem pénzügyi okai vannak, emelte ki Kiszelly. Emlékeztetett: az elmúlt több mint negyed század alatt 1000 milliárd euró vándorolt a keleti tartományokba, és a német adófizetõktõl a mai napig levonják az úgy nevezett szolidaritási járulékot, amely egy külön alapba kerülve az országrész integrációját hivatott elõsegíteni.
A hatalmas összeg jelentõs része azonban egybõl visszatért a nyugati tartományokba, hiszen az infrastrukturális fejlesztések jelentõs részét ottani székhelyû vállalatok végezték, mutatott rá a politológus. Fontosnak tartotta leszögezni, hogy bár a program országos szinten közgazdaságilag sikeresnek minõsíthetõ, a helyiek korántsem tartják annak.
A megélhetési költségek arányosak a bérekkel a keleti tartományokban, így ki lehet jönni a fizetésekbõl, de a magas munkanélküliség miatt a fiatalok jobbára nyugatabbra, vagy délre, a gazdagabb bajor régiókba vándorolnak, hívta fel a figyelmet a szakértõ. E következtében aztán az országos szinten is komoly problémának számító elöregedés itt még hatványozottabban jelentkezik.
A kelet-németeket különösen zavarja, hogy a migrációs válsággal járó problémák kezelése miatt kevesebb forrás jut az õ megsegítésükre, mondta Kiszelly. Azok a tervek pedig, amik alapján bevándorlókat akarnak betelepíteni a keleti tartományokba, az itt tapasztalható alacsonyabb árszínvonal miatt, heves reakciókat váltottak ki a helyiekbõl. Sokan egyenesen másodosztályú állampolgárnak érzik magukat a hasonló eljárások miatt, a politológus szerint.
Protestszavazattal üzentek Merkelnek
A másfél héttel ezelõtti német választások eredményei a korábbiakhoz képest egy jelentõs fordulatról tanúskodnak a keletiek pártpreferenciáit tekintve, bár már a tartományi választásokon is voltak ennek a változásnak elõjelei. A bevándorlás ellenes Alternative für Deutschland (AfD) vette át a die Linkétõl a sértett kelet-németek képviseletét, sok helyen a második erõvé lépett elõ.
Megközelítõleg 2 millió szavazó vándorolt át az AfD-hez a Merkel vezette CDU-tól és a két baloldali párttól, a helyi szinten komoly beágyazottsággal rendelkezõ die Linkétõl, valamint az SPD-tõl, hívta fel a figyelmet Kiszelly. Ennek hátterében az áll a politológus szerint, hogy a hagyományos politikai elitben csalódott választópolgárok erõt éreztek az AfD-ben, és azt várják, hogy a Bundestagba frissen bekerült párt napirenden tudja majd tartani az általuk fontosnak ítélt kérdéseket.
A szakértõ ugyanakkor hangsúlyozta: a kelet-német választók nem az AfD programja alapján szavazták a pártra, hiszen abban szerepel a szociális háló fenntartására szánt állami források jelentõs csökkentése, ami érzékenyen érintené õket. Az AfD elõretörése sokkal inkább a CDU-val szembeni protestszavazatoknak köszönhetõ.
Gazdagok és szegények
Kiszelly úgy látja, hogy a két országrész közötti ellentét mindezek ellenére csökkenni fog a jövõben, és sokkal inkább az országon belüli prosperáló és leszakadó régiók közötti ellentétek fognak erõsödni, amelyek közül Németország nyugati felén is egyre többet találni. Hozzátette: a keletiek helyzete csak akkor javulhatna érdemben, ha a nagyvárosok körüli 3-4 erõközpont mellett újabb, gazdaságilag erõs körzetek tudnának kialakulni a keleti tartományok más részein is.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
