„Atyla, Bendekus fia, a nagy Magor unokája, aki Engadi-ban nevelkedett, Isten kegyelméből a hunok, médek gótok és dákok királya, a földkerekség félelme és Isten ostora.”
A magyar krónikák Atillával kezdődnek és a 19. század közepéig a magyarság őt tartotta első királyának.
A magyarok azt is tudták, hogy ők a szkíták leszármazottai. Így vélekedik Oláh Miklós esztergomi érsek, Zrínyi Miklós költő és hadvezér, valamint Széchenyi István is. Széchenyi minden művében hangsúlyozza, hogy „a magyarok szkíták, ahogyan ő nevezi, szittyák”.
De szkítának, mégpedig királyi szkítának, nevezi Atillát Priszkos Rhetor is, aki bizánci követként járt nála. Atilla korában és utána is, az 1800-as évekig hunok és magyarok ugyanazt a népet jelentették.
A Képes Krónika szerint a hunok (magyarok) bejövetele (hazajövetele, vagy visszajövetele) a Kárpát-medencébe 373-ban történt. Ezt követően, 28 év múlva, 401-ben Atillát királlyá koronázzák.
A Képes Krónika hét iniciáléban és egy képen mutatja be Atillát. Ő az egyedüli uralkodó, akivel ilyen sokat foglalkozik. Nem véletlenül.
Atilla világkirály, a királyok királya.
Az idegen történetírások mint hadvezért ismertetik, a Képes Krónika elsősorban, mint uralkodót jeleníti meg, „aki ebben a világban bizonyos rossz hatásokat csak harc által felidézett energiákon keresztül tud átlelkesíteni és átfényesíteni.”
A hunok a gallokkal vívott harcok idején egy remetét találnak, akit Atilla elé visznek.
A gall remete nyilvánvalóan nem szerette az ellenfél hadvezérét, rosszat mégsem tudott róla mondani. Azt mondja Atillának: „Te Isten elgondolása vagy” és „Az Úristen a te keménységed szigorával gyógyítja az Urat elhagyni akaró emberiséget.” A remete tökéletesen ráérzett Atilla küldetésére: Isten ostorának lenni s a keménység szigorával gyógyítani az Urat elhagyni akaró emberiséget.
Nagyságát hangsúlyozza az a tény, hogy megkegyelmezett Rómának akkor, amikor hatalma tetőfokán, könnyű szerrel lerombolhatta volna. A Képes Krónika egyik miniatúrája bemutatja Őt Róma kapuja előtt, ahol jelen van a pápa és kísérete. A magasban angyal jelenik meg, aki figyelmezteti, hogy kímélje meg a várost. Az angyalt sem a pápa, sem mások a környezetéből nem látják, egyedül Atilla látja.
A legyőzhetetlen hadvezér engedelmeskedik Isten akaratának, és visszafordul.
Ehhez hasonló esetet nem ismer az emberi történelem.
A fentebb említetteket úgy értelmezhetjük, hogy Atilla a világtörténelem és a magyarság különleges jelentőségű személyisége, benne olyan szellemi nagyság született le, amilyen csak ritkán jelenik meg földi testben.
Hatása nem korlátozódik saját korára.
Az Ő szellemisége kíséri mindvégig az igaz magyar királyokat és a magyarságot.
„Oláh Miklós, … pontosan tudja, hogy minden jó magyar királyban Atilla él tovább… Atilla egy eleven királyi magaslaton működő energia.”-olvasható az Ancient Hungary oldalán.
Szántai Lajos
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
