Október 25-én, szombat délelőtt ünnepi megemlékezést tartottak Tihanyban Boldog IV. Károly király, hazánk utolsó koronázott uralkodója tiszteletére.
Az esemény a IV. Károly kálváriánál vette kezdetét, ahol a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület tagjai adtak tiszteletet és helyezték el a megemlékezés koszorúit.
A rendezvényen jelen volt Babák László nyugállományú ezredes, az egyesület elnöke, Szűcs Lóránd dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Miniszteri Titkárságának vezetője, valamint Muha Lajos ezredes, az egyesület titkára és elnökhelyettese.
A kálváriánál elhangzott ünnepi beszédében Muha Lajos ezredes méltatta Boldog IV. Károly király példamutató életét. „Boldog Károly király nemcsak uralkodó volt, hanem a nemzet szolgálatában állt. Rövid élete és uralkodása során megőrizte méltóságát és hűségét – példát mutatva mindannyiunknak” – fogalmazott.
Az ezredes hangsúlyozta, hogy a katonai hagyományőrzés nem pusztán múltidézés, hanem élő kapcsolat múlt, jelen és jövő között. „Amikor magunkra öltjük a korhű egyenruhát, nem jelmezt viselünk – elődeink emlékét, bátorságát és áldozatát hordozzuk tovább. Az egyenruha méltóságot sugároz, és arra emlékeztet, hogy a szabadságot nem adták ingyen.”
Az ezredes szerint a hagyományőrzés nem csupán a katonai közösség ügye, hanem a nemzeti összetartozás egyik alapja. „Ahogyan Boldog IV. Károly király is hitet tett a haza mellett, úgy ma mindannyiunk feladata megőrizni és továbbadni azokat az értékeket, amelyekre a nemzetünk épül.”
A beszédet követően az ünneplők a tihanyi apátsági templomba vonultak, ahol ünnepi szentmisét mutatott be Havassy Bálint László, a tatai Szent Kereszt felmagasztalása templom plébánosa a bencés atyák koncelebrálásával.
A szentmise kezdetén Mihályi Jeromos OSB perjel, a tihanyi bencés közösség elöljárója köszöntötte az ünneplőket: „Kérjük ma Boldog IV. Károly közbenjárását, hogy adjon az Úr békességet nemzetünknek és az egész világnak. Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják őket.”
Havassy Bálint László a liturgia bevezető részében elmondta: „Nagyon örülök, hogy ilyen sokan eljöttek, hogy közösen imádkozzunk mi, akik itt a földön élünk a zarándok Egyház tagjaiként, együtt a mennyországban levő testvéreinkkel – a szentekkel, köztük Boldog IV. Károllyal. Kérjük őt, hogy imádkozzon értünk az Isten trónusánál, és támogassa népünket, hogy békében élhessünk. Ezt a szentmisét a világ békéjéért ajánlom fel.”
Prédikációjában az ünnepi szónok a béke evangéliumi üzenetét állította középpontba, Károly király életpéldáján keresztül.
„Tatáról jöttem, abból a városból, ahonnan őt, szabadságától és jogaitól megfosztva, ide hozták – innen pedig már száműzetésbe vitték tovább” – idézte fel.
A szentekről szólva hangsúlyozta: „A szentek nemcsak pártfogóink, akik imádkoznak értünk, hanem példaképeink is. Tőlük tanuljuk meg, hogyan lehet tisztán, hittel és békében élni.”
A prédikáció központi üzenete Károly király békeszeretete volt: „Károly király a béke embere volt. Egy háború közepén szakított a győzelem jelszavaival, mert ő nem a győzelmet kereste, hanem a békét. És ez az, ami az életébe került.”
Jézus azt mondta: Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják őket. Károly király törekedett arra, hogy békességet szerezzen, ezért megilleti őt, hogy ez a megnevezés – fogalmazott Havassy Bálint László. Hozzátette, hogy a király földi élete nem volt diadalmenet: „Száműzetésben, szegénységben halt meg. Nem tudták kifizetni a gyógyszert, az oxigént. Mégis hű maradt Krisztushoz, a szelíd és alázatos szívű Jézushoz.”
„A földi életben az erőszakosak tűnnek sikeresnek, de mi nem gondolkodhatunk úgy, mint a világ. A mi erőnk a békességben van – hangsúlyozta. – Valahányszor a jót választjuk a rossz helyett, a szeretetet a gyűlölet helyett, a békét a harc helyett – akkor mindig a mennyország mellett döntünk.”
Károly király példáját így foglalta össze: „Ő egy olyan búzaszem, amely a földbe hullott és elhalt, de százszoros termést hozott. A béke nem megy küzdelem nélkül – de a harcot nem másokkal, hanem saját magunkkal kell megvívnunk.”
Havassy Bálint László végül arra buzdított, hogy a tihanyi apátság hófehér falaihoz hasonlóan életünk is legyen világítótorony: „A mi életünknek is így kell világítani az emberek között, hogy látván a mi jó cselekedeteinket, magasztalják mennyei Atyánkat.”
A szentmise után a résztvevők átvonultak a királyi pár tihanyi szobájához, ahol 1921. október 26. és 31. között tartózkodtak. A márvány emléktábla megkoszorúzása után a megemlékezés a „királyszobában” folytatódott.
Szöveg és fotó: Halász Gábor
Forrás: Tihanyi Bencés Apátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
