A mese lehetőséget ad rá, hogy a gyerek belépjen egy másik világba, a valóságból a fantáziába. Négy és fél, ötéves korától képes a gyerek elkülöníteni egymástól a kettőt – magyarázta a mese személyiségfejlődésében betöltött szerepét Kádár Annamária pszichológus.
Kádár Annamária pszichológus, aki annak idején diplomamunkájában több mint ezer, gyermekek alkotta mesét vizsgált, a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta: több szempontból is fontos a gyermekeknek a mese. Maga a mesélés hangulata, a szülővel való szoros együttlét, ami átmenetet képez az ébrenlétből az álomba, érzelmi intelligenciát és személyiséget fejleszt – tette hozzá.
 |
Kádár Annamária úgy látja, hogy a legfontosabb dolgok a mesélés-mesehallgatás időszakában történnek meg. A későbbiekben ugyanis „kívül” csak az valósulhat meg, amit belül képesek voltunk megteremteni.
„Az, hogy végig tudom járni a mesehős útját, az, hogy szimbolikusan elviszem magammal azt az üzenetet, hogy érdemes elindulni és érdemes kimozdulni a komfortzónánkból, az, hogy meg kell küzdeni a belső sárkányainkkal, vagyis a belső félelmeinkkel, ez mind-mind ott van egy népmesében” – magyarázta a pszichológus.
Daróczi Gabriella adjunktus, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának magyar nyelvi és irodalmi tanszékvezetője megjegyezte, az európai kultúrában a mese szó jelentése: elbeszélni, elmesélni. A mesélésnek tehát nem pusztán az eredménye, hanem a folyamata is fontos – fűzte hozzá. „Egyfajta beavatás a nyelvi világba. A mese valójában kettős játék, amelyben a mesemondó és a mesét hallgató játszanak egymással” – hangsúlyozta.
A jó mesében hasonló elemeket keres felnőtt és gyermek is: legyen benne feszültség, szerethető karakterek, tiszta és egyértelmű vonalvezetés – magyarázta M. Kácsor Krisztián. A meseíró szerint látszólag nehezebb gyerekek számára írni. Fontosnak tartotta megjegyezni: a jó mesében nagy szerepet játszik a fantázia.
(Kossuth Rádió)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
