És akkor kire szavazzak, a nácikra? – felelt kérdésemre kérdéssel a harminc éve Bajorországban élő erdélyi magyar ismerősöm, miután hosszasan szidta Merkel migránspolitikáját. Van egy kis zavar a német választópolgár fejében mostanában, s nem biztos, hogy az ő készülékében van a hiba. Adott a nevében is hatásos üzenetet hirdető Alternatíva Németországnak (AfD) párt, amely kimondja, amit nagyon sokan gondolnak a menekültügyről és Merkelről, de még homályosan sincs vázolva, merre is terelné az országot, ha a hatalom közelébe jutna. Rendezvényein jól láthatók a nyíltan újnáci nézeteket vallók, nyilván nem véletlen, hogy kimutatható átjárás van az AfD és a betiltásra irányuló alkotmánybírósági eljárás alatt álló Német Nemzetidemokrata Párt támogatói között. A hét végi tartományi megméretéseken kiemelkedően jól szereplő fiatal formáció növekedési lehetőségei ezért is korlátozottak. Protestpártnak tökéletes, másnak aligha.
Merkelt azért szerették (s szeretik még most is sokan) odahaza, mert óvatos duhajként egyensúlyozott a pártpolitikák, ideológiai viták között. Németország viszonylag könnyen átvészelte a gazdasági válságot, amit nagyrészt úgyszintén a kancellár érdemének könyveltek el. Ha kellett, durcáskodott is egy kicsit a „lusta” görögökkel, csak hogy helyrebillentse a német önérzetet. Aztán jött a menekültválság, és Merkel a tőle megszokott pragmatizmussal ellentétben erkölcsi álláspontra helyezkedett. Ami a politikában csak a szavak szintjén ajánlatos.
Az, hogy Merkel a jelenlegi migránspolitika folytatását ígérte, semmit sem jelent. A kancellár már régen felismerte a hibáját, elkezdte a lassú korrigálást, és joggal érezheti úgy, helyzete nem annyira rossz, hogy radikális lépésekre, így önmaga meghazudtolására vállalkozzon. A merkeli menekültpolitikától elhatárolódni sikertelenül próbáló tartományi kereszténydemokratákat valóban büntették a szavazók, de a német politikai palettán a kétes hírű AfD-n kívül csupa olyan szereplő van, amely egyetért Merkellel vagy csak óvatosan bírálja.
A kancellár migránspolitikája megbukott, ezzel még Németországban is nagyjából mindenki egyetért, de úgy tűnik, Merkelnek egyelőre nincs alternatívája. Mondhatnánk, legyen ez a németek baja, csakhogy az Európai Unió szavakban harcos nemzetállamai az utóbbi években hozzászoktak a kényelmes helyzethez, miszerint majd Berlin megmondja, mi legyen, illetve Merkel asszony nyilván kitalál valami remek kis kompromisszumot. A menekültkérdésbe teljesen belegabalyodott kancellár viszont most gyakorlatilag teljesen egyedül áll szemben Európával. Így pedig nehezen lehet annak irányadója. Hogy az egyébként megbonthatatlannak tűnő német–francia tandem hol tart ma migránsügyben, arról sokat elárul a francia miniszterelnök egy tegnapi interjúban tett kijelentése. – Lehet nagy beszédeket tartani, az értékekre, az erkölcsre hivatkozni, de az emberek azt várják – a németek ugyanúgy, mint a franciák –, hogy olyan hatékony európai politika legyen, amely képes kezelni a migránsáradatot – mondta Manuel Valls. Hatékony uniós politikáról szó nincs, s ennek fő oka éppen Merkel különutassága. Az egymást követő brüsszeli csúcsértekezletek araszolgatásai nemcsak Berlin bénultságát mutatják, hanem azt is, hogy a nemzetállamok Európája kompromisszumkészség nélkül csak az állandó, vélt vagy valós érdekekre vonatkozó veszekedést intézményesíti. Ugyanakkor az igazi megoldást menekültügyben még senki nem tette le az asztalra.
Merkel elszigetelődött, Európa pedig magára maradt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 16.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
