„Tisztünk felhívni a figyelmet arra, hogy ez a reklám sokakat sérthet, összezavarhatja a fiatalokat és káros hatással lehet a befogadók mentális egészségére” – nyilatkozta a Keresztény Szülők a Homoszexuális Sátánizmus Ellen civil szervezet szóvivője a Coca-Cola plakátkampánya ellen tiltakozva. Illetve, hát nem. A fenti veretes sorokat az Egyenlítő Alapítvány nevű nőjogi egylet írta le keddi közleményében a CBA meztelen nős reklámjának betiltását követelve. És ez részükről éppen úgy baromság, mint egy üdítőcég hirdetéseitől félteni utódaink heteroszexualitását.
A NER-Tesco egyperces videójában vannak bikinis csajok, formás fenekek, vízzel lelocsolt feszes testek, leszopott jégkrém, és a végére ledobott melltartó is. Az Egyenlítő szerint ez
„sértő, szexista és ízléstelen”.
Az utóbbi kettő tökéletesen igaz, az első jelző viszont teljesen indokolatlan. Hiányos öltözetű nőkkel eladni bármit a nyolcvanas-kilencvenes években volt utoljára menő – és már akkor is szexista, meg ízléstelen tahóság volt.
Csakhogy a tahóság önmagában nem sértő, és biztos, hogy nem jelent veszélyt a mentális egészségre.
Sértő ugyanis az, amelynek a célja, hogy megalázzon, bántson, súlyosabb esetben gyűlöletet keltsen. Seggeket és csöcsöket öncélúan mutogatni pedig bármekkora türhőség is, nem aláz meg, és nem bánt senkit, pláne nem kelt gyűlöletet.
Ha szájszagú suttyóságnak tartjuk a CBA reklámját, akkor ennek a kampánynak nem mi voltunk a célcsoportja. Ha pedig egyenesen visszataszítónak látjuk, akkor üthetünk is egyet a boltláncon. De még véletlenül sem úgy, ahogyan az Egyenlítő szeretné, akik Reklámszövetséget, a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetségét és a Fogyasztóvédelmi Hatóságot is arra kérik, hogy állítsák le a reklámot.
A marketingbunkóság ellen ugyanis nem cenzúrával, hanem a tárcánkkal, meg a bankkártyánkkal kell küzdenünk.
Ha úgy érezzük, hogy egy cég az arcunkba tol valamit, amit nem kértünk, ami irritál minket, vagy egyszerűen csak nem vagyunk rá kíváncsiak, akkor a boltban a konkurens termék után nyúlunk a polcon.
Ennyire piszkosul egyszerű ez. Nem csak a szexizmus, de a túltolt LMBTQXYZN+1 propaganda esetében is. Nem követelünk betiltást, nem kiáltunk cenzor után, nem gyűjtünk aláírást, hogy tüntessék el az internetről, a metróból, a közterekből, meg úgy általában a világból azt, ami nekünk nem tetszik. Jutalmazunk és büntetünk. A pénzünkkel Ha ugyanis egy reklámkampány záros határidőn belül nem eredményezi az elvárt eladási adatokat, akkor azt a marketingszakembert, vagy céget, amely kitalálta, szépen ejtik. Ahogyan azt a metódust is, amellyel az adott kampány meg akarta fogni a vásárlókat: a ribancos csajokat, meg az összebújó homoszexuálisokat is.
És, ami talán a legfontosabb: ha bármilyen jelenség nem tetszik nekünk, akkor egyszerűen kiállunk, és világosan elmondjuk, hogy mi a bajunk. A véleményünket tetszés szerint alátámaszthatjuk érvekkel és következtetésekkel, vagy akár egyszerűen az ízlésünkkel.
Csak könyörgöm, arról szokjunk már le, hogy a mondanivalónkat saját áldozati szerepünkkel dúcoljuk alá!
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy elutasítsa a #loveislove egypontnullás morális irgumburgumját, vagy, hogy ezt totál hiteltelennek tartsa egy 101%-ban profitorientált multitól. De attól semmivel sem lesz megalapozottabb a véleménye, hogy a gyermekeit buzulásba rántani akaró sötét szodomita összeesküvéstől retteg, amely persze elnyomja őt, mert, hát, ugye píszíterror van, és aki a terror ellen felszólal, annak eleve igaza van. Az is tökéletesen érthető, hogy szánakozással és döbbenettel vegyes undorral figyeljük a seggescsöcsös tukkerságot egy reklámban. De néhány, magát önként szénné égető csaj közszemlére tétele nem alázz meg, és pláne nem veszélyeztet egyetlen más nőt sem az országban.
Két plakátra tett egymást ölelő férfit a pedofília legalizálásának előszobájaként értelmezni éppen úgy ostobaság, mint az öncélú meztelenkedést a nemi erőszakhoz vezető egyenes útnak látni.
És minden ilyen paranoiás agymenésnek a mélyén valójában egy teljesen másik perverzió van: az áldozattá válás utáni vágy posztmodern ferde hajlama.
Lassan nem igazi nő, akit egyszer már nem zaklattak, nem igazi kisebbségi, akit nem diszkriminálnak, nem igazi többségi, akit „a sajáthazámban” nem akarnak elpusztítani, nem igazi ateista, akinek nem kell folyton menekülnie a vallási fanatikusok inkvizíciója elől, és nem igazi keresztény, akit nem akarnak az oroszlánok vetni az istentelen libsik és kommunisták. Olyan nem lehet, hogy bárki más sértettebb és elnyomottabb legyen, mint mi.
A nyugati civilizáció lassan egy egymilliárd fős hatalmas újszülött osztállyá válik, ahol elég egynek felsírnia, hogy az összes többi keserves zokogásban törjön ki.
Közben igazán kirekesztetté azok válnak, akik nem szállnak be ebbe a rinyálóversenybe. S, ha esetleg szóvá is tesszük, hogy lassan már túl sok a bömbölésből, akkor mindkét, három, négy, öt oldal szívtelen vadállatnak, aljas áldozathibáztatónak, rasszistának, hazaárulónak és eretneknek bélyegez. Persze ez sem olyan nagy baj – legalább nekünk is van miért bőgnünk.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
