Az emberi test lényegében olyan mint a katonaság, egy hadsereg minden szervezeti eleme megtalálható a testünkben. Minden sejt egy-egy katona, minden nagyobb sejtcsoportosulásnak (szervnek) van egy alakulatparancsnoka (mirigyek) és az egész szervezet védelmi rendszerét irányítja a honvédelmi miniszter (agyalapi mirigy). De fölötte is áll egy vezető, aki azonos a köztársasági elnökkel, a honvédség főparancsnokával (tobozmirigy).
Harci erők – támogató erők – kiszolgáló erők
A katonaság elsődleges feladata a harc, mely lehet védekezés vagy támadás. Ezt a harci erőkvégzik, amelyek közvetlen érintkezésben vívják meg a harcot az ellenséggel. Testünkben ilyenek a falósejtek, amelyek elpusztítják a kórokozókat. Aztán vannak a támogató erők, mint például a felderítés/hírszerzés, a műszaki alakulatok vagy a híradós alakulatok, amelyek célja a harci erők támogatása. Az emberi testben is vannak olyan sejtek, amelyek feladata a kórokozók felderítése, kiszűrése, a falósejtek harcának aktív támogatása és a sejtek közötti zavartalan kommunikáció biztosítása. A harmadik csoportot alkotják a kiszolgáló erők, amelyek a harchoz szükséges anyagi, technikai és egyéb feltételeket biztosítják. Ilyenek a logisztika vagy hadtáp, amelynek esetünkben az egyik feladata az utánpótlás szállítása a sejtekhez.
A test mint harci egység
A harci erő, a harci egység négy fő alappilléren nyugszik: manőverezhetőség vagy mobilizálhatóság, tűzerő, védelmi képesség és parancsnoki vezetői képességek. A leggyengébb láncszem elve itt is érvényesül: hiába a hatalmas tűzerő, ha a sereg lassan manőverezhető vagy nem megfelelő az irányítása.
Az emberi test alapállapotában tökéletes harci egységet alkot. A szervezet minden sejtje állandó és folyamatos megújulásra lett teremtve, állandó készenléti helyzetben áll, a védelmi vagy immunrendszer könnyen mobilizálható, hatékony és a a sejtek közötti kapcsolattartás zavartalan. Ahogyan egy katona, a sejt és mindig, minden körülmények között túlélésre törekszik. Minden emberbe egyszerűen bele van kódolva a túlélési ösztön. Egyetlen sejt, egyetlen ember sem akar meghalni.
Ha a szervezetünk normál, növekedési üzemmódban működik, akkor a sejtek minden pillanatban folyamatosan megújulnak és bár a testünkben naponta többszáz tumoros sejt képződik, azokat egy jól védekező immunrendszer gondtalanul képes hatástalanítani. “Si vis pacem, para bellum” – azaz ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez lehetne talán a szervezet mottója.
De ugyanez a mottója a hadseregnek is, amely állandó készenléti helyzetben van még békeidőben is. Ez a készenléti helyzet egy állandó éberséget, egy tudatos figyelmet jelent. Radarok pásztázzák a környezetet, felderítők figyelik az államhatárokat és ha mondjuk egy ellenséges repülőgép sérti meg az ország integritását, akkor a kialakult helyzetet könnyedén képesek kezelni, megoldani a készenlétben álló erők.
A készenléti helyzet fenntartása nem sok energiát vesz igénybe, viszont nélkülözhetetlen és nagyonhatékony védekezési mód. (Természetesen itt is megfigyelhető a többszintűség.) Nem mellesleg egyáltalán nem gátolja a növekedést, a gyarapodást semmilyen szinten, sőt jobban belegondolva még erősíti is azt.
A gondok akkor kezdődhetnek, amikor ez az elsődleges védelmi rendszer (immunrendszer) nem kapja meg a megfelelő támogatást. Ekkor egyre nagyobb az esély arra, hogy nem lesz képes felvenni a harcot az ellenféllel. Lévén tartom a kapcsolatot volt és jelenleg is aktív vadászpilótákkal, határőr felderítőkkel és szervezett bűnözés elleni kollégákkal, van némi rálátásom a dolgokra és azt mondhatom: siralmas. Elavult, korszerűtlen rendszerek, alacsony kiképzési és támogatási szint – mely persze a rossz gazdasági helyzettel van megideologizálva – a megbecsülés hiánya és emiattalacsony morál jellemzi mind a honvédelmünket, mind a rendvédelmünket.
Védekezés vs. támadás
Párhuzamba állítva a testünkben zajló folyamatokat a honvédséggel érdekes dolgokat figyelhetünk meg, de mindezek teljesen igazak a rendőrségre vagy a korábbi határőrségre is. Ha például rossz a hírszerzés, akkor nem deríti fel az ellenséget, azaz a test védelmi rendszerén áthatoló kórokozókat, így azok úgy telepednek meg a szervezetben, hogy nem is tudunk róla, hiszen nem működik az elsődleges jelzőrendszer.
Itt külön említést érdemel az a manapság különösen megfigyelhető tendencia, hogy ami eddig jó volt, arról hirtelen kiderül, hogy káros és viszont. Ezzel csupán az a baj, hogy egy idő után nem tudjuk eldönteni, hogy ki az ellenség és ki a barát. Ennek a megkülönböztetésre a hadseregben külön technikai eszközök találhatóak, de persze a mindennapjaink során ez a fajta megkülönböztetés nagyon nehéz. Ennek okát pedig ugyancsak tisztán látta Sun Ce:
“MINDEN HADVISELÉS MEGTÉVESZTÉSEN ALAPSZIK. (SUN CE)”
Ezek az ellenség részéről elkövetett szándékos dezinformációk persze jól észrevehetőek egy kis tudással, dehát mint tudjuk a tudás hatalom, ezért a hatalom a tudást igyekszik megőrizni magának.
Ha a harcos alakulatok morálja rossz, mert mondjuk nem kapják meg a kellő utánpótlást a hadtáptól, akkor a falósejtek nem fogják elpusztítani a betolakodókat. Mert ahogy egy katonának szüksége van megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékra a harchoz, ugyanúgy a sejteknek is szükségük van erre. Ha viszont tápérték nélküli, gyorsfagyasztott, rossz minőségű ételeket kapnak, akkor hamar gyengék és kimerültek lesznek. Lemodellezhető az is, ha a rossz hírszerzés miatt dezinformációt kapnak a sejtek, ekkor ugyanis tévesen és rosszul fognak reagálni, így a harcuk eredménytelen lesz. A megbecsülés hiánya, az anyagi- és ellátási problémák és az állandósuló védekezés miatt a sejtek pedig elfáradnak és kezdik feladni a harcot.
A túlélőprogram
Ha egy alakulat bármi okból kifolyólag a túlerővel szemben folyamatos védekezésre kényszerül, akkor többnyire beássa vagy elbarikádozza magát. Ám az állandó védekezés és az utánpótlás hiánya felemészti az energiát. A katonák éhesek, elkeseredettek, a helyzet kilátástalan és egy ponton tarthatatlanná válik.
Ebben a helyzetben pedig három dolog történhet. Az egyik, hogy a katonák egy végső ütközetre szánják el magukat és minden erejüket mozgósítva szembefordulnak a támadóikkal. A másik, hogy jobb híján hős szamurájhoz méltóan elpusztítják önmagukat és egymást. A harmadik pedig, hogy a túlélés érdekében fellázadnak a hadvezér ellen, amiért az nem küld utánpótlást.
Hogy az önpusztítás vagy a lázadás következik-e be vagy éppen a védekező állásokból előretörve egy mindent elsöprő támadás veszi kezdetét, azt jó esetben egyetlen ember döntése határozza meg. A hadvezéré. A hadvezér azért is rendkívül fontos, mert ha a harci erők irányítás nélkül maradnak, akkor a túlélő program lép életbe. Ha azonban a parancsnok képes a katonák morálját egy kicsit feltuningolni és képes elhitetni velük, hogy győzni tudnak, akkor a katonák támadni fognak, mert tudják, hogy a legjobb védekezés a támadás.
Ha viszont nincs irányítás, bátorítás, nincsenek megfelelő információk az ellenfélről, ha a technika és a morál rossz – és erről esetünkben gondoskodik az ellenség a média útján – akkor nincs az a katona, akit a mindent eldöntő ütközet reménye feltüzelne. Mert ehhez a végső csatához már hősök kellenek,forrófejű katonák, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Ez már kérem lázadás. Testi és társadalmi szinten egyaránt.
A rák, mint rettegett betegség
Emeljük most ki a már korábban említett rákos betegségeket és nézzük meg röviden a folyamatot!
Testünk minden sejtje egy parányi mikroszámítógép, egy félvezető, amelynek kizárólag két üzemmódja van: növekedési vagy védekezési, annak megfelelően, hogy milyen töltést, azaz milyen utasítást kap. A sejtek a receptoraikon keresztül minden egyes környezetből érkező jelet vesznek és a jeleket a sejthártya fehérjét irányító jellé alakítja át. A töltések függvényében így a fehérjék aktív vagy passzív állapotba kerülnek, azaz növekednek vagy védekeznek. A sejtek természetes “üzemmódja” a növekedési mód, hiszen ekkor folyamatosan megújulnak, regenerálódnak.
Ha azonban a környezetből állandóan káros ingerek kerülnek a szervezetbe – azaz a szervezet állandó stressszhatás alatt áll, mint napjainkban – akkor a sejtek nem képesek fejlődni, szaporodni, megújulni, ugyanis a sejtek egyidejűleg nem tudnak növekedni és védekezni is. Ha tehát bármi okból védekezésre szorulnak, akkor nincs növekedés, nincs támadás, stagnálás áll fenn, a szervezet ezért védekezésül túlélő üzemmódba kapcsol.
A beérkező ingereket a hipotalamusz értékeli és az agy dönti el, hogy a jel pozitív vagy negatív, azaz hasznos vagy káros. Ha károsként aposztrofálja, akkor az agyalapi mirigy, mint kormányzómirigy (honvédelmi miniszter) aktiválódik és készenlétbe helyezi a szervezetet. A mellékvese hormonjai az utasítására a zsigerekben található ereket összehúzódásra késztetik és a vér az izmokba nyomul, hogy készenálljon a harcra. Megindul a mozgósítás.
Amikor a mellékvese hormonjai elérnek egy meghatározott szintet, akkor a szabályozórendszer az immunrendszert leállítja, így a fehérjék elpusztulnak, mert nem jutnak tápanyaghoz. Ez azzal jár együtt, hogy a sejthártya ugyan továbbra is létrehozza a fehérjét irányító jelet, ám mivel nincs fehérje, ezért a jel akadálytalanul, szabályozás nélkül a sejtmaghoz kerül és elindítja a rosszindulatú folyamatokat.
A sejtek minden funkciót képesek ellátni a sejtmag hiányában is, egyetlen kivétel ezalól a szaporodás. Ha tehát a sejtmagba bejutnak a káros jelek és a sejtmag ennek következtében elpusztul, akkor a sejtek termelése leáll, a hadtáp nem küld utánpótlást a harci alakulatok számára.
Adva van tehát egy alapvetően növekedésre teremtett emberi szervezet, amely azonban a túlélés érdekében védekezni kényszerül. Mit fog csinálni, amikor a helyzet már tarthatatlan? Ugyanazt mint egy harci alakulat. Vagy egy végső ütközetre szánja el magát és minden erejét mozgósítva szembefordul a támadókkal vagy elpusztítja önmagát vagy fellázad az irányítás ellen. Hogyan fog ez megnyilvánulni a szervezetben?
Ha a harci erők az utánpótlás hiánya miatt már legyengültek és nem képesek a végső ütközetre a túlerővel szemben, akkor elpusztulnak. Így azonban elpusztul az egész szervezet, hiszen a többi egysége nem harcra teremtetett. Elkeseredettségükben a harci erők öngyilkosok lehetnek vagy fellázadhatnak a közvetlen irányító parancsnok ellen. Ennek testi tünete a láz, amely követelés a hősiesen küzdő sejtek részéről a mielőbbi támogatásért. Ám ha a támogatás nem érkezik meg, akkor a pusztulás idővel elkerülhetetlen. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogy a támogatás hogyan és milyen formában érkezik meg!
A kemoterápia
Egy daganatos betegségnél a védekezési módban lévő sejteket az orvostudomány előszeretettel bombázza további gyilkos mérgekkel kemoterápia formájában. Az ily módon bejuttatott citosztatikumok nem titkolt célja a daganatos sejtek elpusztítása. No de a daganatos sejtek azok a harcosok, akik ott rekedtek elszigetelve a harcban és akik erősítésre, támogatásra várnak, nem kivégző alakulatokra!
Nyilvánvaló, hogy a már elrákosodott sejteken ezek a mérgek nem képesek segíteni – ráadásul nem is ez a céljuk – hiszen a sejt nem tud újratermelődni a szaporító rendszere hiányában. Ugyanakkor a mérgek hatására az egészséges sejtek is védekező módba kénytelenek kapcsolni. Az eredmény innentől kezdve kiszámítható és előre prognosztizálható. (Bővebben lásd a Mit tehet a sejt, aki mit se sejt című blogbejegyzést!)
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a fenti folyamatban a fehérje az irányító egység, így lényegében a daganatos betegségek kialakulásának lényege az, hogy a támadás kiiktatja az irányító egységet. Először “csak” egy szakaszvezető esik áldozatul, aztán a századparancsnok, majd a zászlóaljparancsnok, az ezredparancsnok, a dandárparancsnok és végül a hadseregtábornok elesésével az egész hadsereg.
Aki parancsot adhat a támadásra – aki felülírhatja azt az utasítást, hogy a sejtek védekezzenek – az agyalapi mirigy. Az agyalapi mirigy, mint hadvezér vagy honvédelmi miniszter a sejtek töltésének megváltoztatásával ugyanis képes szabályozni a fehérjék aktív vagy passzív állapotát. A védekező módból növekedési (támadási) módra képes kapcsolni azáltal, hogy megváltoztatja a vezérlést – elvégre ezért hadvezér a neve. Csakhogy az agyalapi mirigy ez ellenség vegyitámadásaitól, a higany és a fluorid mérgező hatásától ha nem is örök álomra hajtotta a fejét, de mindenképpen hadvezetésre képtelen! Ám még így sincs minden veszve, hiszen ott a tobozmirigy, a honvédség főparancsnoka, a köztársasági elnök, a fő-fő irányító. De vajon miért nem veszi kézbe az irányítást? (Erről majd legközelebb lesz szó.)
Ostromállapot
Tudjuk, hogy a sejt mint félvezető csak egyik irányban képes átengedni a töltéseket. Az agyalapi mirigy azonban ebből a félvezetőből jelképesen tirisztort hoz létre, vagyis egy olyan félvezető eszközt, amely az utasításának megfelelően vagy nyitott állapotban van és átengedi a jelet vagy zárt állapotban zárja a kaput. Teljesen megegyezik ez azzal a folyamattal, ahogyan egy számítógépen konfiguráljuk a tűzfalat, hogy mindig csak azok a kapuk legyenek nyitva, amelyek szükségesek.
Az agyalapi mirigy képes tehát arra, hogy a védekezésből támadásba vezényelje a sejteket. Ám ehhez kérem a hamis biztonságérzetet adó barikádból, várárokból vagy erődből bizony a legtöbbször ki kell törni, mert ha nem, akkor ott pusztul el a teljes védekező erő, a teljes immunrendszer. Ehhez pedig meg kell nyitni a hidakat, zsilipeket, le kell engedni a falakon lévő várkapukat. Ám ezt jelen esetben nem azért, hogy az ellenséget beengedjük rajta, hanem éppen azért, hogy ki tudjunk a védekező állásból törni és ellentámadást intézhessünk.
A rák mint társadalmi jelenség
Ha társadalmi szinten nézzük a jelenséget, akkor azt láthatjuk, hogy az egész társadalom beteg. Az egyre fokozódó elnyomás állandó védekezésre, túlélésre készteti az egyéneket. A növekedés megrekedt, stagnál. A túlélő üzemmód egyfajta készenléti állapotba helyezi az embereket. Érződik, hogy pattanásig feszül a helyzet, mert az állandó védekezés felemészti az energiákat. Ebben a helyzetben pedig – talán nem meglepő módon – három dolog történhet:
– Az egyik, hogy az állandó védekezésben egyre több ember elfárad és válik beteggé.
– A másik, hogy egyszerűen öngyilkos lesz a kilátástalanság miatt.
– A harmadik – és szerintem az egyetlen járható út – hogy a túlélő üzemmódból mielőbb kikerülünk társadalmi szinten is, ami egyéni, testi szinten is automatikusan megszünteti a betegségeket.
A magyar nyelvben gyakran beszélünk áthidaló megoldásról, illetve a problémák áthidalásáról. A hidakról már volt szó, most érdemes egy gondolat erejéig megfigyelni, hogy a magyar nyelv megoldás szavában benne van az oldás szó, ami mindig egyfajta lazítás, meglévő kapcsolatok, kötések lazábbá, szabadabbá, átjárhatóbbá tételét jelenti.
Mivel a valóságunk az elme folyamatainak a megnyilvánulása, ezért a megoldás nyilvánvalóan az elme falainak, a röghöz kötött hit- és hiedelemrendszernek a lebontása. Azoknak a falaknak, amelyek azt mondják: ez lehetetlen, ez csak így működik jól, ennek így kell lennie.
Nem, nem lehetetlen, nem így működik jól és legfőképpen nem kell így lennie!
Folyt. köv.
Goldeneye
Forrás: http://goldeneye.ws/blog/2014/10/17/a-meghekkelt-univerzum-2-harcaszati-alapismeretek/
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
