„Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.” (Mózes 1.K. 11.)
Mélységes mély a múltnak kútja – írta Thomas Mann, de nem lehet olyan mély, hogy a napfény néha ne gyújtson némi világosságot, s ne látnánk meg olykor olyan dolgokat, amelyekre különben azt mondhatnánk: elnyelte a feneketlenség. Így vagyunk ama ősnyelvvel is, amelyet nem találnak a nyelvésztudósok, pedig nagyobb részét még ma is beszéli kb. 15 millió ember. Nyelvészeink szerint bő szavú nyelvünk kifejezéseinek jelentős részét idegen népektől vettük át, de annyitól, hogy az már gyanús. A magyar nyelvnek – bármennyire is hihetetlen – alulról építkező szerkezete van, amelynek alapja hét hang és öt szimbólum. A földrajzi nevek megfejtésénél is nagyon jól működik ez a felépítmény.
A dolgok közepébe vágva a „mecsek” név két magyar szóból áll. A gordiuszi csomó a „cs” hangban rejlik, ez ugyanis T és S hangokból tevődik össze. Nem új dolog, hiszen a név 1536. évi első lejegyzésénél is ezt az alakot használták. A két szó pedig MET és SEK. Azt gondolom, hogy a második értelmezéséhez nem kell segítség, szék-et jelent, mint annyi más magyar földrajzi névben, pl. Istenszéke, Szekszárd vagy Siklós. Maga a sek – még eredendőbben SK gyök – egyébként legelőszőr a mocsárból, vizekből kiemelkedő szárazat jelentette (innen pl. szikkad, szikár, sziget szavaink); a kiemelkedés képéből alakult a szék, mint bútor, a zökkenő, majd a szökkenő stb.. A szigetek látványától a szakadás, szakasz, szak, vagy a szék, mint település társadalmi egységei: a székek (iskola, tanszék, törvényszék, mészárszék, fészek, de még a köz szavunk is. Ezen felsorolás csak töredéke a szék szavunk módosulásainak).
A MET szavunk értelmezése már talán bővebb magyarázatra szorul. Az MT gyök köztes állapotot jelöl, cselekményt vagy dolgot, ami két határ között történik, vagy fekszik. Az M a földanyát a T az istent, a napot testesíti meg. (Ennek magyarázata a Magyar nyelv misztériuma című művemben olvasható.) Az ember életére e két szentség hat földi életében, mert egyik nélkül sem tudna létezni, majd szétválva a lélek a napba, a test a földbe költözik vissza. A T hang zöngés párja a D hang, amelyet ha lágyítva ejtünk GY hangot adunk. Ebbe a hangcsaládba tartozik még a C (mint tz) és a Z hangunk. A gyökön belül válthatják egymást, az értelem azonban állandó marad. Pl. A madár a föld és a nap közötti teremtmény, a mező két határközti terület, a megye szintén mező, csak közigazgatási értelemben, a megye, mint határ két mező közti terület; a magyar, mint elnevezés is ebből a nézőpontból fejthető meg, a médium közvetít az adó és a vevő között, aki meditál köztes állapotba kerül. Aki megy, a kiinduló pont és a cél között mozog, amelyből a moccan szavunk is keletkezett. Aki metsz, visszavág az ág vége és a tőke közé, ebből alakult a metél, ami köztes méretre vág, de azt is mondhatnók, új határt szab. Mezopotámia két folyó közti mező. A médek két tenger közti nép volt, a medve a nehézkes mozgásáról kapta a nevét. A meddig kérdőszó a mozgás méretére vonatkozik, a célra. A messiás közvetítő, médium. A méta játék, ahol meg van határozva az alapvonal és a cél. A mítosz sem más, mint a földi ember istenítése, vagy az istenek halandókként ábrázolása. A misszionárius küldetésben, közvetítésben lévő ember, mint a médium, média. A töm(ik) szavunk is, egy határok közti lyukat temet, a tám sem más, mint az alap és a cél közti erősítő eszköz.
Vannak persze olyan szavaink, amelynek elválasztása másként történik; ilyen pl. a meder (me-der) földtörés, akár a metró, mátka (má-tka, aminek jelentése nő, akiben már kötés van, vagyis eljegyezték vagy szerelmes) stb.
Látható, hogy az MT gyök jelentése egyszer egy határok közti területre, másodszorra ezen a területen végzett cselekményre válik szét. Nyilván esetünkben az első lehetőség nyílik meg, ezért a MECSEK név jelentése nagy valószínűséggel a mező széke, mezőszék, amely nem valószínű, hogy a jelenlegi megyére korlátozódik, sokkal inkább földrajzi határai lehettek, mint a Balaton, Duna, Dráva. A mező, ami fölé magasodik.
„A finnben a MAA ’föld, lakóhely’, az észtben MAA ’hon, ország, haza’, a vogulban és osztjákban MA ’hely, föld, vidék’. Kétségtelenül nagyon régi szó ez is, mert megvan a szumírban MA, MAT ’föld, ország’ értelemben, megvan a szíriaiban is MOT alakban ’föld’ jelentéssel és megvan az egyiptomiban is, ahol a Kr. e. IV. évezredtől kezdve megfigyelhetjük használatát.” (Baráth Tibor)
A magyar nyelv egy világos szerkezetű ősi nyelv, amely szinte minden nyelvet gazdagított több-kevesebb mértékben, s mint Teller Ede mondotta volt: “… új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” ezt kellene végre magunkévá tenni, mert az élet után a legnagyobb kincs a Földön.
dr. Lónay Gyula
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
