Portálunk a hazai magyar sajtóban elsőként foglalkozott Arpád (sic!) Soltész szlovmagy publicista rendkívül felháborító és legalább annyira veszélyes írásával, amelyben a bucsai gyilkosságok után a szerző arról delirált, ha Orbán Viktort és Magyarországot (!) nem szigetelik el Európában, hamarosan a magyar hadsereg Rozsnyón fog majd a bucsaihoz hasonló vérengzésbe.
Soltész „művészetének” egyetlen sarokpontja az ostoba és öncélű provokáció, így tulajdonképpen szót sem érdemelne az áprilisban megjelent cikk, két okból azonban mégis érdemes volt foglalkoznunk vele. Egyrészt egészen elképesztő, már-már tudományos érdeklődéssel szemlélhető az a gyűlölet, amellyel egy magyar származású ember képes viseltetni Magyarország iránt. A negyedik kétharmadra reagáló írás ugyanis nem csak Orbán Viktorról szól. Soltész szerint például, a magyar társadalom
nem része a mi civilizációs körünknek, azzal nyíltan ellenséges,
illetve
Magyarországot el kell izolálnunk, le kell vágnunk a nyugati világtól, ahogy azt Oroszországgal is tennünk kell.
Mellékvágány, de említést érdemel, a bongyorhajú publicista az egyik legnagyobb szlovák kereskedelmi tévé weboldalán jelentette meg írását, majd gondolatait, némileg felvizezve, az adófizetők pénzéből fenntartott, elvileg közösségünk szolgálatára létrejött Pátria Rádióban is megosztotta a nagyérdeművel.
A háború miatt volt igazán veszélyes ez az egyébként gyatra és feleslegesen túlírt szóáradat. Soltész ugyanis akkor próbálta meg a magyar közösség ellen hangolni a többségi nemzetet (hogy miért, azt a mellékelt cikkben már kifejtettük), amikor a szomszédban éppen egy etnikai indok mentén indított háború zajlik. Teljesen mindegy, hogy az oroszok ürügyként tekintettek-e az oroszajkú ukrajnai közösségre vagy sem, a párhuzam mindenképp rendkívül veszélyes. Soltész talán van annyira intelligens, hogy mindezt ezt átlássa, mégsem érdekelték a potenciális következmények.
Közösségi immunrendszerünk gyengeségének szép példája, hogy az írás nem kapta meg a neki kijáró figyelmet és felháborodást.
Németh Titusz, felvidéki magyar aktivista volt azon kevesek egyike, aki „csinált is valamit”, azaz érdemben reagált Soltész ostobaságaira. Németh a cikk megjelenése után néhány héttel a szenci rendőrségen nemzet- és fajgyalázás (hanobenia národa, rasy, a presvedčenia) miatt feljelentette az újságírót, majd Samu Istvánnal közösen tüntetést szervezett a pozsonyi parlament elé.
A feljelentéssel, lévén nemzetgyalázásról, faji alapú bűncselekményről lehet szó, a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) foglalkozott először, nem sok köszönettel. Hiába a laikus olvasó számára is egyértelmű, a magyar nemzetnek címzett, uszító sértegetés,
az ügyészség megalapozatlannak találta a feljelentést és elutasította a panaszt.
Megint…
Németh feljelentését ugyanis a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) nyomozója egyszer már visszautasította. A fellebbezés után (az ügyészség egyébként a fellebbezés jogosságát is kétségbe vonta), melyben Németh többek között azzal érvel, Soltész nem Magyarország, hanem a magyar nép ellen uszít, a különleges ügyészséghez került az ügy. Sajnos azok szintén úgy vélték, az, hogy Soltész szerint „teljesen világos, hogy a magyarok nyugodtan tankolják majd nők és gyerekek vérét, vagy fűtenek a csontjaikkal”, nem meríti ki a nemzetgyalázás büntetőjogi kategóriáját, így helyben hagyták a NAKA nyomozójának döntését.
A bő lére eresztett indoklás fájóan ismerős: „szólásszabadság” egyfelől, az uszítás „jogi kategória, nem szubjektív megítélés kérdése” másfelől.
Nem tudunk nem egyetérteni Németh Titusszal, aki portálunk érdeklődésére a döntéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott:
Szlovákia egy érdekes állam. Elkobozzák a magyarok ingatlanjait, később nyíltan és szabadon uszítanak ellenünk, majd biztonsági kockázatnak neveznek minket. És mindezek után még elvárják a lojalitásunkat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
