A magyarságról elterjesztett nézet, hogy csak I. István korától vált kereszténnyé. Ennek azonban számos történelmi és szellemtudományos tény ellentmond. Én azt állítom, hogy a magyarság istenhívő nép volt már jóval I. (Szent) István uralkodása előtt is.
A magyarság őseit szokás úgy beállítani, mintha ők a katolikus vallás megjelenése előtt pogányok, barbárok, istentelenek, féktelenek, kegyetlenkedők, Isten csapásai lettek volna. Ebből egy megállapítás igaz: őseink pogányok voltak. Méghozzá a szónak abban az értelemben, hogy a magyarság nem a római kereszténység alapján tisztelte a Teremtőt.
A magyarság éppen ezért nem tudott olyan istenfélővé válni, amit a római típusú, illetve zsidó-keresztény mozgalom mindig is hirdetett. A magyarság lelkülete ugyanis Istenhez a szereteten, az atyai tiszteleten keresztül közelített és közelít ma is. A magyarság számára lélekidegen a katolikus hit bűntudat-eszménye.
A magyarság már azelőtt keresztény volt, hogy Krisztus legutóbbi földi pályafutása után kialakultak az első keresztény gyülekezetek. Itt ne keverjük össze a dolgokat: a Krisztus utáni gyülekezeteknek, amelyekből a későbbi római egyház kinőtt, nem sok közük volt Krisztus eredeti tanaihoz. Ők egy szentre vágytak, aki csodát tesz, s akire imígyen lehet hivatkozni. Valójában nagyon is emberi érdekek – uralomvágy, hatalom, pénzsóvárság – vezetett az egyház kialakulásához és megerősödéséhez a Krisztust követő évszázadokban. Ez egyfajta „kereszténység”.
Viszont ez korántsem összetévesztendő az általam inkább napkereszténységnek vagy napvallásnak nevezett hagyományokkal.
A szellemtudomány szerint a magyarság már Atlantisz korszakában értesült Krisztusról és a Megváltásáról. Ez nem is csoda, hiszen az atlantiszi főkorszakban az angyali lények jelenléte és a magasabb rangú angyalokkal való kommunikáció még megadatott a népnek. Így számukra Isten, az istenélmény, az angyalok világa és az angyalok hatalma olyan valóságos volt, mint manapság számunkra a fizikai-testi világ érzékelése.
Ha figyelmünket elfordítjuk Atlantiszról, akkor találunk még egy szigetet, ahol a magyarság ősei éltek: ezt a helyet Ataisz néven említik. Ez szintén egy sziget volt, amely joggal pályázhat a földi értelemben vett magyar őshaza címére, mivel ide telepítették azokat a kolóniákat, akik később továbbvitték az őstudást a Földön.
A honnanról és hogyanról más cikkemben már beszámoltam, melyet itt olvashatsz:
A magyarság és a földönkívüliek
Ataiszon találjuk őseinket, a magyarokat is. Az istenhit és a megváltás szellemi tanítója egy Anyahita nevű asszony volt, akinek a tanítványai továbbörökítették mindazt, amit mesterüktől elsajátítottak. Így alakult ki a Földön az ősmagyarság és a Teremtő közötti közvetlen és bensőséges kapcsolat, amely a napvallásban élt tovább.
Őseink számára Isten létezése, az angyali és arkangyali lények munkája, az istentudás és istenhit, az istentisztelet különféle módozatai, a magasabb világokkal való kapcsolatfelvétel (beavatás), Krisztus léte és megjövendölt eljövetele, a szentek sorsa, a szentségek, a földön kívüli származás, az isteni törvények stb. ismeretesek voltak.
Kollektív emlékezetünk azóta magában hordozza mindezt. A napvallás pedig képes a lelkünk emlékeit és érzéseit felerősíteni és előhívni, hogy visszanyerhessük a felső irányítást, mely oly régóta elveszett.
A kedves Olvasó figyelmébe ajánlom A magyarok beavatása című könyvünket:
Száraz György
Boldog napot!
The post A magyarság őskeresztény nép volt appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
