A Századvég Alapítvány legújabb felmérése azt vizsgálta, mit gondolnak a magyarok az Európai Unió működéséről és a nemzeti szuverenitás fontosságáról. A kutatásban szereplő kérdések között szerepelt az is, vajon mit gondolnak a magyar emberek a keresztény kultúra, tradíció fontosságáról.
Több mint hét évtizeddel ezelőtt a XX. század egyik legnagyobb hatású költője és esszéistája, a Nobel-díjas T. S. Eliot német hallgatóságnak szóló egyik rádióelőadásában így fogalmazott:
„Nem vallási beszédet tartok, és senkit sem kívánok megtéríteni, csupán megállapítok egy tényt. Nem a mai keresztény hívők lelki közösségére gondolok, hanem arra a közös keresztény tradícióra, mely Európát azzá tette, ami; azokra a közös kulturális éltető elemekre, amelyeket e közös kereszténység magával hozott. /…/ A kereszténységben bontakoztak ki művészeteink; a kereszténységben gyökereztek – egészen a legutóbbi időkig – Európa törvényei. A kereszténység az a háttér, amely előtt valamennyi gondolatunk értelme kirajzolódik.
Ha a kereszténység elvész, egész kultúránk vele együtt vész el. Akkor majd fájdalmak közepette újra kell kezdeni, mert nem lesz kéznél új kultúra, melyet magunkra ölthetnénk, mint egy készruhát. Meg kell várnunk, míg kinő a fű, hogy táplálja a bárányokat, hogy gyapjukból elkészüljön az új kabát. Át kell élnünk a barbárság megannyi évszázadát. Nemhogy mi magunk, de még ükunokáink sem érhetnék meg az új kultúrát. S ha megérnénk, nem lelnénk sok örömünket benne.”
[T.S. Eliot: A kultúra meghatározása. Bp., 2003, 142-143. o.]
Ma, amikor Európa nyugati felében szinte divattá vált a keresztény tradíció, a közös kulturális alap megkérdőjelezése, sőt tagadása, különösen érdekes a Századvég minap közzétett kutatási eredménye.
Fontos adat: a válaszadók 75 százaléka úgy gondolja, a legfontosabb kérdésekben meg kell őrizni a tagállamok jogát arra, hogy nemzeti hatáskörben dönthessenek, s szinte ugyanennyien (74 %) gondolják azt, hogy a központosítási törekvésekkel szemben meg kell őrizni a nemzetek önállóságát.
A Századvég kutatásában az egyik kérdés így hangzott: „Ön szerint Európának inkább meg kellene őriznie keresztény kultúráját, hagyományait, vagy inkább olyan világi kultúrát támogatnia, amely túllép a keresztény hagyományokon?”
Nem oly rég Robert Sarah bíboros Európa hanyatlásáról értekezve elismerően szólt egyes Közép-Európai országokról. Ezt mondta:
„Isten különleges felelősséget bízott Európára, és Európa hosszú évszázadokon át nagylelkűen válaszolt erre a hívásra. Mostani dühöngő egoizmusának is szükségképpen meglennének a következményei. De én továbbra is hiszek Európában, még ha tisztában vagyok is azzal, hogy betegsége visszafordíthatatlannak látszik.
Ugyanakkor vannak országok, melyek lassanként ébredeznek. Hangjuk számít. Gondolok Lengyelországra, Szlovákiára, Ausztriára és Magyarországra. Úgyhogy reménykedjünk!”
[Esteledik, a nap már lemenőben. Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget. Bp., 2019, 346. o.]
A Századvég minap megjelent elemzése a bíboros utolsó négy mondatának igazát erősíti.
(Szalay László/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
