A magyarok egy arab utazó szemével a 12. században

A magyarok egy arab utazó szemével a 12. században

Vannak iskolai tantárgyak, amelyek oktatása nem kis feladat elé állítja a pedagógusokat. Ezek közé tartozik a történelem is, hiszen egy befogadható, de ugyanakkor logikusnak tűnő rendszerbe foglalni a rengeteg eseményt és adatot mind a tanárnak, mind a diáknak embert próbáló és sok esetben reménytelen vállalkozás.

Emlékszem, annak idején az ókori görögökről még elég jó áttekintést kaptunk, viszont a magyar történelem kezdeti évszázadain szinte átrohantunk és sokszor lényeges információk nem jutottak el hozzánk. Fogalmunk sem volt például Árpád házi királyaink külpolitikájáról, illetve az akkori Magyarországnak az európai kereskedelemben betöltött szerepéről. Azt is csak sok évvel később tudtam meg, hogy a 10. századtól kezdve milyen sok muszlim vallású ember telepedett le a Kárpát-medencében. Elsősorban a mai Törökország térségéből jöttek, őket szaracénoknak, böszörményeknek, kálizoknak, izmaelitáknak is nevezték.

Az arab szerző Magyarországot Basgirdnak nevezi, de közli, hogy a magyarok Unkurija néven említik országukat. Egy helyen azt írja, hogy 78 városa van a királyságnak, de ő a három év alatt csak négyben fordult meg. Mivel nagyon valószínűnek tűnik, hogy ezek a települések egy-egy vármegye székhelyei voltak, így közvetve Abu Hámidtól tudható, hogy akkoriban ennyi vármegyéje volt Magyarországnak. „A basgirdok fejedelme – akik őt ’királnak’ neveznek – állandó harcban áll a bizánciakkal. (…) Birodalma sokkal hatalmasabb, mint a bizánci uralkodóé, és nagy a hadserege. Az ország négy- vagy még több napi járófölddel nagyobb a bizánciak országánál” – írja.

Hírdetés

Egyszer II. Gézával arról beszélgetett, hogy Abu Hámid miért tiltotta el hittestvéreit a borivástól, miközben négy törvényes feleségük is lehet. Elvégre a bor erősíti a testet, a sok feleség meg a testet és az erőt is gyengíti. Abu Hámid erre azt felelte, hogy a muzulmánok lerészegednek a bortól, elvesztik az eszüket és fegyvereiket, lovukat is pénzzé teszik, így teljesen haszontalanokká válnak, noha Géza király seregében sok muszlim vallású harcos szolgál.

Az utazó egyébként két feleséget is vásárolt magának Magyarországon, közli az összeget is, amit értük fizetett. A tizenöt éves lánykáért – akinek a szülei és testvérei is éltek még – tíz dénárt fizetett. „…szebb volt mint a telihold: haja és szeme fekete, a bőre pedig olyan fehér, mint a kámfor. Tudott főzni, varrni, számolni” – közli róla. A másik lányka még csak tízéves volt, érte öt dénárt kértek. Vele is meg volt elégedve, miután ügyesen megtisztította a mézet és eltávolította róla a viaszt. A lányka egy gyermeket is szült neki, de a csecsemő meghalt.

Az egyik legérdekesebb információja azonban egy négylábúval kapcsolatos. „Basgirdban él egy nagy vadállat, olyan akár az elefánt. A bőre egymaga annyit nyom, mint két erős szarvasmarha, a feje olyan nagy, mint egy borjú. Vadásszák és úgy nevezik: ’attayta’.” Egy 700–1500 kg testtömegű, a párosujjú patások rendjébe tartozó szarvasmarháról (Bos primigenius) van szó, amelynek utolsó példánya 1627-ben pusztult el.

Megjelent a Magyar7 2024/10. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »