A Magyar Tudományos Akadémia 200 évvel ezelőtti megalapítását ünnepelték Pozsonyban (GALÉRIA) Vataščin Péter2025. 11. 03., h – 17:28 Pozsony |
A Pozsonyi Egyetemi Könyvtár épületében egésznapos ünnepi konferenciával emlékeztek meg Széchenyi István 1825. november 3-i felajnálásáról, amelynek köszönhetően létrejöhetett a Magyar Tudós Társaság – és egyáltalán a 200 éves akadémiáról. Az eseményen többen hangsúlyozták a magyar-szlovák szakmai kapcsolatok, valamint a tudomány autonómiájának fontosságát.
Magyar-szlovák tudományos kapcsolatok az Akadémia történetében és jelenében – ez volt az alcíme a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár épületében lezajlott ünnepi konferenciának, amely az MTA és a Szlovák Tudományos Akadémia közös rendezvénye volt. Az esemény előkészítését a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács végezte.
A helyszínnek ezúttal különleges jelentősége volt, hiszen a könyvtár főépülete adott otthont a magyar országgyűléseknek 1802 és 1848 között. 1825. november 3-án az alsótábla kerületi ülésén Széchenyi István birtokainak egy éves jövedelmét ajánlotta fel egy magyar tudós társaság létrehozására. Ettől a naptól számítják a mai MTA történetét. Maga az intézmény tényleges működését 1830-ban kezdte meg.
Mint ismeretes, az idei év az MTA számára a bicentenárium jegyében telik. Hónapok óta egymást érik a főleg Budapesten megvalósuló rendezvények. Ennek keretében a vezető szlovákiai magyar tudományos intézmények is bemutatkozhattak még május végén, amiről lapunk külön riportot közölt.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A magyar Országgyűlés tavaly a magyar tudomány évének nyilvánította a 2025-ös és 2026-os évet az MTA és Könyvtára megalapításának a 200. évfordulója kapcsán. Az ünnepi időszak az MTA 199., jubileumi közgyűlésének a nyitóprogramjával indult el május elején, majd elkezdődött a határon túli magyar tudományos intézetek és szervezetek ünnepi hónapja.
Ennek nyitánya volt május 8-án az Amerikai Magyar Akadémikusok Társasága és a külső tagság rendezvénye. Őket követték az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, horvátországi intézmények, majd a szlovákiai tudományosság képviselői. A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanácsot (SZMAT) követően a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, a Fórum Kisebbségkutató Intézet, végül a Selye János Egyetem mutatkozhatott be a MTA patinás budapesti székházában.
Az MTA 1825 elnevezésű YouTube-csatornán mind az öt intézmény programjai megtekinthetők. A mintegy 12 órányi felvételek között ugyan nem szerepel minden egyes programpont, ám így is érdekes tablót mutatnak a szlovákiai magyar tudományosság állapotáról – amelyet egyébként sokrétű és -színű, szervezett, új utakat is kereső színtérként láttattak az előadók.
Gesztus a kisebbségi magyaroknak
A szlovákiai magyar tudományos műhelyek bemutatkozásai előtt rendre Kocsis Károly, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke köszöntötte a közönséget. Így többször is emlékeztetett:
jelentős gesztusértéke van annak, hogy a bicentenáriumi emlékprogramot a külföldi, illetve kisebbségi tudományosság előtérbe helyezésével kezdik.
Ezen túlmenően Freund Tamásnak, az MTA jelenlegi elnökének feltett szándéka volt már a ciklusa elején, hogy ezeket az intézményeket még jobban integrálja a magyar tudományos életbe. Kocsis arról is beszélt, hogy az MTA mintegy 20 ezer magyar tudóst tömörít, s közülük 2000-en számítanak „határon túlinak”, nekik a székház főbejárata mellett külön panókiállítást is szenteltek.
A neves geográfus történelmi példákon keresztül is igyekezett szemléltetni azt a köteléket, amely összeköti az MTA-t és jelenlegi szlovákiai régiókat. Így például a Komáromban született Jókai Mór volt a székház felépítésére meghirdetett gyűjtés „motorja” az 1860-as években. A legtovább, több mint 30 évig regnáló akadémiai elnök pedig a Sárosból származó Berzeviczy Albert volt.
Szlovákia még ez év végén különleges szerepet fog játszani a programsorozatban. Mint köztudott, Széchenyi István 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának kerületi ülésén egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel az Akadémia megalapítására. Idén ugyanezen a napon, a régi pozsonyi vármegyeháza épületében az MTA delegációja találkozik a Szlovák Tudományos Akadémia képviselőivel. A tervek szerint egy emléktáblát is lelepleznek az épület homlokzatán.
Előtérben a humán tudományok
Ugyan lehetne arról vitázni, hogy a négy intézmény vajon mennyire mutatta be teljeskörűen a szlovákiai magyar tudományosságot, ám ez itt és most szükségtelen. A mögöttük álló hosszú évtizedek történetéből, valamint a jelenből nyilvánvalóan csak a lényeget lehet felvillantani néhány óra alatt.
Mindenekelőtt kiderült, ami nyilvánvaló – nevezetesen, hogy a szlovákiai magyar tudományosság erőteljesen nyugat-szlovákiai súlypontú. Legalábbis ami az intézményi székhelyeket (Pozsony, Somorja, Nyitra, Komárom) illeti. Máshonnan nézve, egyrészt a származás, az egyéni karrier vagy akár a kutatási témák szintjén a keletebbre eső régiók is fel-felmerültek a napok során.
Az sem számít titoknak, hogy a szlovákiai magyar tudományosság intézményeiben meghatározó szerepe van a bölcsészet- és társadalomtudományoknak. A pozsonyi tanszék, a Fórum Intézet vagy a nyitrai kar szinte maradéktalanul ezeket a tudományágakat képviseli. Mindhárom intézmény kapcsán elmondható, hogy a bemutatott profil és eredmények komoly és rendszerszintű koherenciát mutatnak.
A legtöményebb példát talán a nyitraiak szállították, hiszen szinte egymásra lehetett vonatkoztatni a főleg a nyelvtudomány köré szerveződő előadásaikat. Bauko János a szlovákiai magyar névtani kutatások mellett a magyar–szlovák kétnyelvű környezetben való nyelvmenedzselésről is előadott, amihez remekül kapcsolódott Vančo Ildikónak a Kárpát-medencei magyar kisebbségek államnyelvoktatásáról szóló prezentációja. Ugyanez volt elmondható arról, ahogy Presinszky Károly a szlovákiai magyar nyelvjárási hangoskönyveket, Szabómihály Gizella pedig a szlovákiai magyar terminológiai kutatásokat mutatta be.
Ugyanakkor a bölcsészet- és társadalomtudományok túlsúlya mégsem abszolút. Az SZMAT-tagok közül például hárman (Dusza János, Flórián Károly, Miklós László) a természettudományokat képviselték. Akár még a nyitrai kar egy-egy tanulmányi programját (pl. közigazgatás, regionális idegenforgalom) is ide lehet számítani. A reál diszciplínák aztán később a Selye János Egyetem kínálatában szerepeltek igazán, hiszen ott két karon is fontos szerepet játszanak. Az egyetem kerekasztal-beszélgetése – Nagy Melinda, Balázs Pál, Darvay Sarolta, Tóth Tar Éva, Szenczi Iveta és Hajtman Lajos részvételével – például a természetvédők és vadgazdálkodók viszonyáról szólt, majd az egyetem informatikai eszközeinek a működését is bemutatta.
Új lehetőségek
A programok többsége az adott intézmények hagyományos tudományos tevékenységét ismertette. Ezek jellemzően előadások voltak, könyvkiállítások vagy -bemutatók, de többen panókon keresztül is ismertették a munkásságukat, a Fórum Intézet pedig gyakorlatilag csak így foglalta össze részlegeinek tevékenységét. A somorjaiak másik eseménye a Hancsovszky című dokumentarista játékfilm vetítése volt, utána a mozgóképen is szereplő két történész, Simon Attila és Popély Árpád beszélt. A közönség érzékelhetően élénken érdeklődött a jogfosztottság éveinek kérdésköre iránt, amelyről a két kutató a filmen túllépve is szólt. Összeségében elmondható: nem elhanyagolható a művészeti ágak és a tudományok ötvözésében rejlő lehetőség.
A láttatás, a tematizálás egyébként is fontos feladata a szlovákiai magyar intézményrendszer egészének. Annál is inkább, mert a Fórum Intézet másik eseménye, az Öllös László, Lampl Zsuzsanna és Kerekes Vica kisebbségi identitásról szóló, Galán Angéla által vezetett kerekasztal-beszélgetése is lépten-nyomon visszakanyarodott ahhoz a (nem kihasznált) potenciálhoz, amely részint a szlovákiai magyar, tágabban pedig a közép-európai létben rejlik.
Közvetítések, kapcsolatok
Ha kisebbségi tudományosságról beszélünk, akkor az a nyelv- és országhatárokon átnyúló kapcsolathálókat is jelenti. Ennek megannyi tanúbizonyságát adták a bemutatkozások. Ez egyrészt a magyar–magyar kapcsolatokra vonatkozik, ahogyan arra a nyitrai kar Szekeres László dékán általi bemutatása, akár az SZMAT és az MTA Mészáros András által ecsetelt együttműködése is bizonyítékokat szolgáltat.
Másfelől azonban ott van a „többség” irányában való közvetítés is, ez a kérdés szintén számos előadás során felmerült. A téma szinte automatikusan adja magát, ahogyan erről például Petres Csizmadia Gabriella beszélt a közép-európai irodalom kapcsán. Mind közül azonban talán az SZMAT-program Görözdi Judit által vezetett kerekasztala kínálta a legjobb terepet az alaposabb fejtegetéshez. Munkacsoportjuk ugyanis egy többnyelvű (hamarosan románul megjelenő), magyar irodalomról szóló kézikönyvön dolgozik. A kiadvány célja, hogy a idegen nyelvű olvasók számára nyújtson bevezetést a magyar irodalomba. Bányai Éva bukaresti oktatói tapasztalatai alapján arról beszélt, hogy román anyanyelvű diákjainál gondot okozott az efféle tankönyv hiánya. Vincze Ferenc pedig arról beszélt, hogy párhuzamos irodalomtörténeti példákkal (pl. a 80-asok nemzedéke a románoknál hasonló, mint a prózafordulat a magyar irodalomban) igyekeznek érzékeltetni egy-egy irányzat jellegét. Marko Čudić egyenesen transzkulturalizmusról beszélt a projekt kapcsán, míg Nagy Levente szerint a természettudományokkal szemben, amelyeknek van egy univerzális kódrendszerük, sokkal nehezebb a közvetítés a hasonló témákban.
Történeti tudat
Érdekes volt tapasztalni azt is, ahogyan mindegyik intézmény „húzza” magával az elmúlt évtizedeinek eseményeit, körülményeit. Többé-kevésbé mindnyájan reflektáltak arra a szerepre, amit a szlovákiai magyar térben töltöttek be a múltban.
Csehy Zoltán például egészen a reneszánsz pozsonyi közegig vezette vissza a pozsonyi tanszék gyökerét – egyúttal arról beszélt, hogy bármennyire is kicsik, nincs olyan intézmény vagy lap, ahol ne dolgozna egy-két korábbi hallgatójuk. Aktívan foglalkoznak a szlovákiai magyar kulturális hagyományok tematizálásával, legyen az a Grendel Lajos életművéről szóló projektjük, Tőzsér Árpád 90. születésnapja vagy épp a Jókai-bicentenárium. Az egykori felső-magyarországi tudományosság is terítékre került. Mészáros András az SZMAT által Szlovákia-szerte állított emléktáblákon keresztül beszélt erről, de a saját, regionális filozófiatörténeti előadása is érintette a vonatkozó példákat.
Ugyanígy fontosak az intézménytörténeti anzikszok is, akár a pozsonyi tanszék és a nyitrai kar államszocialista gyökereiről, akár a Fórum és az SZMAT rendszerváltás utáni, civil alapon álló létrejöttéről volt szó. Külön kategóriát képvisel a 2004-ben megszületett SJE, amely viszonylagos kerekséggel mutatta be három karának működését, jól érzékeltetve, hogy teljes szervezettségű egyetemről van szó.
Az egyik csúcspont helyszíne: Pozsony
Széchenyi István emléktáblájának megkoszorúzása után az ülésteremben első ízben Freund Tamás, az MTA elnöke mondott beszédet a hallgatóságnak, aki a pozsonyi alkalmat az ünnepségsorozat egyik csúcspontjának minősítette.
Idézte Széchenyi híres, 1830-as Hitel című művéből azt a gondolatot, mely szerint „a tudományos emberfők mennyisége“ jelenti „a nemzet igazi hatalmát”. Az MTA-elnök szerint ma is azon munkálkodnak, hogy érvényt szerezzenek ennek a kijelentésnek, és igazságáról a döntéshozókat is meggyőzzék. Emellett hangsúlyozta, hogy a tudományos élet, beleértve a vitákat is, „egy olyan kultúra, amelynek átvételére folyamatosan kedvet kell ébreszteni”.
Freund méltatta annak a 217 szlovákiai köztestületi külső tagnak szerepét is, akik számos tudományterület között teremtenek kapcsolatot a rangos szlovák, illetve szlovákiai magyar egyetemek, tudományos műhelyek, valamint a magyarországi partnerek között, amit – tette hozzá – mindkét akadémia szorgalmaz is.
Vizionárius alapítás
Másodikként Martin Venhart SAV-elnök szólalt fel. Az akadémia 200 évvel ezelőtti megalapítását „vizionárius döntésnek“ nevezte, amely „lerakta a modern tudományosság és kutatás alapjait régiónkban“. Az akkori intézmény öröksége szerinte mindmáig él mind a SAV, mind az MTA munkájában.
Kitért arra, hogy a „váratlan“ feladatot is el kell látniuk, ami a tudományos tények tagadását illeti. Mint fogalmazott, „a társadalom jelentős része“ elveti az egyik legnagyobb találmányt, a betegségek elleni oltást. Emlékeztetett: a vakcináknak hála teljesen vagy a legnagyobb részben vissza tudott az emberiség szorítani egy sor fertőző betegséget.
Az oltások elvetését sajnos a „politikai képviselet egyes szereplői“ is támogatják – állapította meg a SAV-elnök.
A házigazda egyetemi könyvtár igazgatója, Silvia Stasselová többek között arról beszélt, hogy külön kiállítással készültek a mai napra. Az egykori alsóházi ülésterem egy részében javarészt 19. századi könyvekből állítottak össze egy kiállítást, amelyek között Széchenyi műveinek számos első kiadása is szerepelt.
„Tagságunkról elmondható, hogy állampolgárságukat tekintve Szlovákiához és a szlovák intézményekhez kapcsolódnak, ugyanakkor az MTA-n keresztül a magyar tudományosság részeit is képezik. Ennek nyomán a SZMAT tagsága bizonyos fajta kettős kötődéssel rendelkezik“
– fogalmazott Mészáros András, a SZMAT elnöke. Később hozzátette: ez néha „többletmunkával“ jár, ami viszont „meg is hozza az eredményét“. A tudományosságot érő politikai támadásokkal kapcsolatban elmondta: a szlovákiai magyar akadémiai tagság szerinte „látja a szlovákiai helyzetet“, ugyanakkor „együttéreznek a magyarországi intézményekkel is“.
Fókuszban a magyar és szlovák tudományosság
A nap hátralevő részében tudományos előadások követték egymást. Kecskeméti Gábor az MTA 200 évét értékelte a magyar szellemi élet tükrében. Miroslav Tibor Morovics az MTA első évtizedeit a nem magyar ajkú tudósok szemszögéből tekintette át. Pavol Žigo az akadémia égisze alatt lezajlott szlovák nyelvjárási kutatásokról adott elő. Liszka József prezentációja a magyar és a szlovák folklorisztika 19. századi kapcsolatairól szólt.
Külön blokkot képeztek a SZMAT előadásai – amelynek tevékenységéről Vančo Ildikó külön is beszélt. Dusza János nagy entrópiájú kerámiákról, Miklós László pedig Szlovákia geo-ökoszisztémájának természeti potenciáljáról prezentált. Végül Simon Attila a szlovákiai magyar történetét értékelte „két ország és két akadémia” között, a tanácskozás pedig Mészáros András előadásával zárult, amely a magyar és szlovák filozófiatörténet-írás módszertani problémáit taglalta.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
