A magyar válogatott 6-1-es összesítéssel veszítette el a törökök elleni párharcot a labdarúgó Nemzetek Ligájában, nem sikerült megőrizni az A-divíziós helyet. Váratlan volt a kudarc? Vagy voltak jelei? Egyáltalán mekkora kudarc a kiesés?
Akár idézhetnénk Marco Rossi szövetségi kapitányt is, aki gyakorta, még a legnagyobb sikerek idején is hangoztatta, hogy két lábbal kell a földön járni. Ennek alapján, vagyis a realitások talaján maradva, szögezzük le: a magyar válogatott a játékereje alapján nincs biztosan Európa legjobb tizenhat nemzeti tizenegye között.
Szerencsés sorsolás és még inkább egy-egy bravúr emelheti erre a helyre, 2022-ben az angolok és a németek elleni idegenbeli győzelmek ilyenek voltak, például, de a sokkal drágább játékoskerettel rendelkező szerbek elleni kettős győzelem az Eb-selejtezőkön, a 21. században addig példátlan csoportelsőként való kijutás egy nagy tornára is azt jelezte, közel van hozzá.
Példaként említhető még a németországi Eb-szereplés, ahol két gyengén és egy kevésbé rosszul sikerült mérkőzés után Csoboth Kevin a 100. percben lőtt gólja visszahozta a legjobb tizenhat közé jutás reális esélyét, más kérdés, hogy a portugálok a grúzok elleni produkciója és az angolok a szlovénok elleni még gyengébb játéka miatt ez végül nem sikerült.
A Nemzetek Ligája új kiírása önmagában azt ígérte, már a 2024-es rajt előtt, hogy a magyar válogatottnak, nagy valószínűséggel, márciusban a B-divízió egyik második helyezettje ellen játszania kell a bennmaradásért. Az, hogy újra megelőzzük a németeket és a mumusainknak számító hollandokat, nem volt reális. Ha így vesszük: a válogatott megtette a magáét, mind a két nagytól szerzett egy-egy pontot (azaz nem kapott ki a Puskás Arénában), a csoport negyedik résztvevője, a bosnyák csapat ellen pedig a hazai döntetlen után Zenicában megszerezte a csoport harmadik helyéhez szükséges pontokat.
Mi volt akkor a baj? Megint csak Marco Rossitól plagizálva:
a magyar válogatott csak akkor tud sikeres lenni a nála erősebb válogatottak ellen, ha csúcsformában játszik, ha a kulcsemberei egytől egyig jól játszanak.
Az Európa-bajnokságon ez nem így volt. Willi Orbán, aki Szoboszlai Dominik mellett (vagy után) a keret legmagasabbra taksált tagja, függetlenül a koron is alapuló piaci értéktől, sokat hibázott, s ezt nem bírta el a válogatott. Szoboszlai Dominik talán nem is volt teljesen egészséges az Eb alatt, nem tudott igazi vezér lenni.
De még nagyobb problémát jelent, hogy a válogatott letért egy útról. A szerbek elleni, hazai Eb-selejtező, 2023. október 14. óta nem játszott igazán jól. Ez nem jelenti azt, hogy a hollandok ellen ne védekezett volna heroikusan a Puskás Arénában (győzelmi esély volt a vezető gól és a kiállítás után), vagy hogy a németek ellen ne szolgált volna rá arra, hogy Szoboszlai Dominik a 95. percben panenkázhasson a döntetlenért. Ám
odaveszett az a magabiztosság, ami addig a védelmet és a középpályásokat is magába foglaló védekezést jellemezte.
Ez vezetett odáig, hogy 2023-ban az első hét meccsén csupán három, a további hármon (igaz, Willi Orbán nélkül) öt gólt kapott. A veretlenül végigjátszott 2023-ban kapott összesen nyolc góllal szemben, 2024-ben – erősebb ellenfelekkel szemben, s három mérkőzéssel többet játszva, de mégis – 18 gólt kapott. 2025-ben kettőn hatot.
A 2024-es Eb kezdete óta, idegenben (vagy semleges pályán) a svájciaktól, a németektől, a hollandoktól és a törököktől összesen 15 gólt kapott. S még volt egy sima 0-2 Stuttgartban, ugyancsak a németek ellen. Eddig legalább a hazai mérkőzéseken jól zárt a védelem, erre jött a vasárnapi 0-3, amikor a törökök a második félidőben szinte nem is támadtak.
Azt is érdemes mellé tenni – hiszen a szövetségi kapitány is gyakran megemlíti –, hogy a helyzetek megvannak, csak nagyon rossz a helyzetkihasználás. Ez így van. Az Eb-n egyedül Csoboth Kevin szerzett gólt, a Nemzetek Ligájában a hollandok ellen Sallai Roland, a németek ellen Szoboszlai Dominik. (A bosnyákokkal szemben megint csak kétszer Szoboszlai, ott is az egyiket tizenegyesből.) A törökök ellen Schäfer András.
A fentiek alapján kivételes balszerencse, hogy sem Sallai, sem Schäfer nem játszhatott vasárnap, de játékuk aligha oldotta volna meg önmagában a problémát.
A válogatott a Rossi-érában is volt már ennél nehezebb helyzetben, talpra tudott állni.
„Csak” az újbóli hogyant kell megtalálni.
A 2026–2027-es Nemzetek Ligája-sorozatban az A-divízió 16 csapata:
A 2026–2027-es Nemzetek Ligája-sorozatban a B-divízió 16 csapata:
(A kalapbeosztásokat az UEFA még nem erősítette meg, a számítás a 2024–2025-ös sorozat eredményein alapszik.)
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
