Gazdag programmal ünnepelte január 20-án Pozsonyban a Liszt Intézet a Magyar Kultúra Napját. Az ünnepi műsor a himnusszal kezdődött Lakatos Lili népdalénekes előadásában. „Az idei évben kerek évfordulót, nemzeti imánk, a Himnusz megalkotásának bicentenáriumát ünnepeljük. Kölcsey Ferenc dicsőítő éneke Istenhez való fohász, amelyben a költő áldást és békességet kér az elmúlt évszázadok során sokat szenvedett népére, a magyarokra” – mondta ünnepi köszöntő beszédében Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatója.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, és hogy felmutassuk, továbbadjuk a múltunkat idéző szellemi értékeinket” – fűzte még hozzá az intézetigazgató.
Az Egri csillagok és Vietnám – Nagy Imre és Angola
A Magyar Kultúra Napja alkalmából Pozsonyban Pál Dániel Levente, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomszakmai igazgatója osztotta meg a résztvevőkkel az ünneppel kapcsolatos gondolatait. Az igazgató szerint kétféle módon lehet közelíteni a magyar kultúrához, az egyik az, hogy mit akar elmondani a magyar kultúra önmagáról, hogyan akarja kifejezni magát a külföldieknek akár a szomszédos országokban, akár a világ egy másik részén. A másik közelítés pedig a tükröződéseink: amikor búvópatakokként váratlanul hat a magyar kultúra egy-egy szelete.
Kiválóan szemlélteti ezt például az, hogy Vietnámban a legnépszerűbb magyar mű az Egri csillagok, a vietnámiak ugyanis a saját sorsukat látják benne: végvári harcosok küzdenek benne kicsi erődökben egy korabeli szuperhatalom ellen. „A vietnámiak úgy olvassák az Egri csillagokat, hogy az róluk szól, és a háborújuk befejeződése óta iskolai kötelező olvasmány náluk, mindenki kívülről fújja a hősök nevét és a történetet” – mondta Pál Dániel Levente hozzáfűzve, Kínában meg Petőfi Sándor kötelező anyag az általános iskolákban, és minden kínai kisgyerek kívülről tudja Petőfi Szabadság, szerelem c. versét. Az angolai fiatalok pedig Nagy Imre popartos arcképét hordják a polóikon.
„Ők ugyanis Nagy Imrére úgy tekintenek, mint egy kicsi ország politikusára, aki szembe mert menni a nagy Szovjetunióval, ezért hordják a polóikon egyfajta identitásnövelőként a popartos arcképét” – mondta az igazgató. Ezek mind olyan rejtett kincsek, és még hosszasan sorolhatnánk a hasonló példákat, amelyeket mi, magyarok adtunk a világnak, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy közelebbről is megismerjük egymás kultúráját, és ezekkel nagyon könnyen túl tudunk lendülni az esetleges történelmi vagy politikai előítéleteke – fűzte hozzá.
Átadták a Via Európa-díjat is
Az ünnepség további részében sor került az ETNOFILM Čadca 2022 filmfesztivál nemzetközi szekciójában elnyert Via Europa-díj átadására is, amelyet „A dobóháló – kisszerszámos halászat Baján” című dokumentumfilmükért Csorba Judit Dorottya és Koltay Erika filmrendezők vehettek át. A díjátadáson az alkotókon kívül részt vett a filmet jegyző Budapesti Néprajzi Múzeum igazgatója, Kemecsi Lajos is. A díjat az ETNOFILM Čadca 2022 szervezői nevében Zuzana Beňušková, a filmfesztivál nemzetközi zsűrijének elnöke és Martin Hromada, a Zsolna Megyei Önkormányzat kulturális osztályának igazgatója adták át a két filmrendezőnek.
Martin Hromada a díjátadón megemlítette, hogy a csacai ETNOFILM az egyik legrégibb filmfesztivál Szlovákiában, amelynek gyökerei a 70-es évekbe nyúlnak vissza. Ez alatt az idő alatt rengeteg néprajzi témájú filmet bemutattak a kultúráról, a különbözőségről, a sokszínűségről, a toleranciáról, arról, hogy milyen sokfélék vagyunk. A díj, amelyet a díjazott film rendezői átvehettek, egy farsanghoz kötődő mitikus alakot formáz meg a Kiszuca vidékéről, ez az ún. turoň, ami bikához vagy ökörhöz hasonlító állat, és a farsangi menetek jellegzetes mitikus alakja ezen a vidéken.
„Az átnyújtott díj tulajdonképpen az európai kulturális örökség megőrzésének a díja, s talán jó is, hogy nem tavaly novemberben került átadásra, hanem most, mert idén lesz 20. évfordulója annak, hogy Szlovákia csatlakozott az UNESCO élő kulturális örökség védelmét célzó egyezményéhez” – mondta Zuzana Beňušková hozzáfűzve, a díj odaítélésének helyességét bizonyítja az is, hogy a szóban forgó film valóban az élő kulturális örökség egy fontos szeletét mutatja fel.
„Ezt a napot 1989 óta ünnepeljük a Magyar kultúra Napjaként, a tavaly decemberben a magyar országgyűlés által elfogadott határozat pedig hivatalos állami ünnepként emlékezik meg róla, mert „a himnusz a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe” – fogalmazott Kemecsi Lajos, a Budapesti Néprajzi Múzeum igazgatója.
Mint mondta, az idei ünnepségek központi alakjai a szintén kétszáz éves Petőfi Sándor és Madách Imre, de az irodalmon kívül kultúránk további területei is figyelemre méltók ezen a napon, többek közt a budapesti néprajzi múzeum rendkívül gazdag gyűjteménye is. „A néprajzi múzeum a tárgyi kulturális értékek mellett a szellemi örökség gyűjtésének, megőrzésének és közreadásának is elkötelezett műhelye” – mondta a múzeumigazgató hozzáfűzve, a Budapesti Néprajzi Múzeumnak alapításától küldetése szerves részét képezi a magyar kultúra értékei mellett a szomszédos népek néprajzának és a távoli kontinenseken élő civilizációk kultúrájának a kutatása és gyűjtése is.
…kétrét hajlott az egeken…
Ezt követően került sor Csomortáni Gál László erdélyi képzőművész kiállításának megnyitójára, aki többszáz éves fákra, deszkákra festi alkotásait. A „…kétrét hajlott az egeken…” c. kiállítását Antalffy Péter művészettörténész méltatta.
„Egy nagyon különleges kiállítást látunk itt, amely a kortárs magyar és a kortárs nemzetközi művészeten belül is egészen sajátos” – mondta a művészettörténész hozzátéve, Csomortáni Gál László képei abban is egyedülállóak, hogy nem valamilyen izmushoz szeretnének igazodni, hanem egy teljesen autentikus művész alkotásai. „Olyan saját világot alkotnak a képei, amelynek mind a fantáziája, mind a technológiája telkesen egyedülálló” – mondta. A művész egyedülálló környezetben, a Csíksomlyó melletti Csíkcsomortán faluban alkot egy saját maga által felújított régi házban, azaz egy autentikus erdélyi természetközeli környezetben, és a művei megmentett régi, legalább százéves bútorfából készülnek.
„Az, hogy a képei ősi fából készülnek, meg is határozza magát a képet. Az alkotó több interjújában is elmondta, hogy az egyik oldalon ott van a festő egoja, a másikon pedig a fa lelke, és általában az az erősebb, hogy mit akar a fa” – mondta hozzáfűzve, azok a fák, amelyeket a művész megment a régi tárgyakból, és amelyeken az alkotásait készíti, mind külön történetet hordoznak.
De nagyon érdekes az alkotások képi világa is, amelyben egy önálló mese- vagy mitológiai világot látunk megelevenedni. „A képeihez mindent használ, amit az eredeti autentikus környezet a kezébe ad. Állatcsontoktól gyógynövényekig, a környékbeli sárig vagy agyagig minden, ami a környezetet alkotja, egy ökológiai egység, s egyben művészeti egység is” – ecsetelte a művészettörténész. Csomortáni Gál László képein sajátos az árnyékok és fények tükröződése is.
„Mindegyik kép egy-egy jelenés, mintha a tábortűz vagy a kandalló mellett mondaná nekünk valaki a régi meséket. A kortárs művészetben sokan próbálkoznak vele, de keveseknek sikerül kódolni a fényt az alkotásban, ám ezek a képek vibrálnak, égnek előttünk, mintha lenne egy belső fényük” – mondta a művészettörténész hozzáfűzve, mind a szöveges háttér, mind a képek világa a természet misztikus és kozmikus megtapasztalásának az ünnepét jelentik. „Csomortáni Gál László képei kiváló példái annak, hogy a modernitás és a kortárs, mindig újat felfedező festészetben nem kell megtagadni a hagyományt, hanem egyszerűen együtt kell vele élni” – zárta a művészettörténész
Az ünnepi program Korpás Éva, Lakatos Lili és Lakatos Áron népzenei koncertjével zárult.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
