A komáromi Zichy-pontban tartott előadást Gali Máté, a budapesti Mathias Corvinus Collegium társadalom és történettudományi iskolájának kutató tanára Trianon 103-ik évfordulója alkalmából.
Az előadás első részében felvezette a történelmi Magyarország felbomlásának okait, illetve, hogyan viszonyult ehhez a magyar politika és közélet. Kitért a szomszédos államok létrejöttére, amelyeket térképekkel és diagramokkal szemléltetett, továbbá bemutatta az akkori Magyarország vallási, etnikai és történelmi feloszlását.
Vallási és etnikai szempontból egy meglehetősen heterogén állam volt.
– hangsúlyozta.
Előadásában kitért a különböző föderációs tervekre, amelyek formálni kívánták az ország politikai berendezkedését, illetve területét. Kitért arra, hogy akkoriban ezekről a feltevésekről nem lehetett beszélni.
1871-re teljesen megváltozott Európa kis államokkal teli térképe
– jelentette ki.
Bemutatta, hogy a cári orosz geopolitikai gondolkodásban benne volt, hogy nem jó, hogy ha egy erős monarchia van Európában. Ez az erős monarchia volt az Osztrák-Magyar Monarchia.
Kitért arra is, hogy 1918-1919-ben az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság szintén hatást gyakorolt Trianonra. Szemléltetésként bemutatta, az Országos Propaganda Bizottság plakátját, amely a Világ című napilapban jelent meg, a Nem! Nem! Soha! felirattal – ez egy lázadó, tiltakozó vonatkozású plakát, illetve borító volt.
Magyarország vesztes államként fejezte be az I. világháborút. A győztes hatalmak területi igényeinek megfelelően 1920. június 4-én a trianoni kastélyban íratták alá a békeszerződést, amely elszakította az akkori Magyarország jelentős magyarlakta területeit, amely több millió magyart szakított el az anyaország területéről. A legnagyobb magyar létszámú területet Románia és Csehszlovákia kapta.
Térképpel ábrázolta a területi követeléseket, illetve vasútvonalakat, amelyeket a trianoni határok megjelölésekor nem vettek figyelembe.
Nagyon sok helyen az etnikai kérdést felülírták, stratégiai és gazdasági szempontok
– mondta.
Előadása további részében kitért a történelmi Magyarország veszteségeire. Magyarország az 1910-es népszámlálás szerinti 20 millió fős populációja, 1920-ra 7 millió főre csökkent. Területileg Románia kapta a legnagyobb részt. 1930-ra egy majdnem homogén nemzetállam jött létre 92%-os magyar lakossággal.
1921 és 1924 között több határmódosítás történt. Többek között 10 Vas vármegyei falu került vissza Magyarországhoz, illetve a “leghűségesebb város” Sopron visszatérésére is kitért.
Beszélt továbbá az integrációs revízió kérdéséről, amely azt jelentette, hogy a magyarok követelték vissza az elcsatolt területeiket.
Térképpel szemléltette a Gömbös Gyula által megalkotott revíziós tervet 1934-ből, amelyet Benito Mussolini, olasz diktátornak vitt el területi követelés gyanánt Gömbös Gyula.
A revíziós tervben Székelyföld nem szerepelt benne. Az olaszok sem támogatták teljes szívvel Magyarország területi igényeit.
Ezt az időszakot követte a kommunista uralom kora. Gali Máté kitért Kádár János magyar kommunista vezető 1958-as marosvásárhelyi beszédére, amelyben Kádár kijelentette, hogy Magyarországnak semmiféle területi követelése nincs.
Ezek impernális kijelentések voltak Kádár János részéről
– emelte ki.
Előadását az 1970-es évekkel folytatta, ugyanis ilyenkor indultak el Magyarországról az úgynevezett Erdély-járások, illetve a táncház-mozgalom, amelyek a magyar identitást próbálták erősíteni.
Hangsúlyozta, hogy 1990-ben Francois Mitterand francia köztársasági elnök, a Magyar Tudományos Akadémián kijelentette, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése Magyarország számára különösen fájdalmas.
Ez volt az első alkalom, hogy egy francia államfő elismerte, az igazságtalan területi elcsatolásokat.
Előadása utolsó szakaszában kitért Magyarország és a szomszédos államok közötti, a rendszerváltást követő kétoldali szerződésekre.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
