A Magyar Katolikus Rádió megtörte a szelektív emlékezést ránk kényszerítő terrort azzal, hogy az 1945. február 11-én megindult budavári kitörés 76. évfordulóhoz közeli napokon, február 17-én, 18-án és 19-én három részben, s Jánosi Ferenc színművész kiváló, érzékletes felolvasásában sugározta a budakeszi sváb Cser András (1909-1993) főhadnagy visszaemlékezését. A bátor és példamutató kezdeményezés szépséghibája viszont az, hogy a kitörésnapló rádiós változatának elhangzása után a hallgató hiányolja a hősies katonai vállalkozás végkifejletét.
A naplóíró Cser András budakeszi születésű főhadnagy által 15 részre osztott visszaemlékezés másfél héttel ezelőtt sugárzott rádiós változata a 12. résszel véget ér. A fölolvasott utolsó részből megtudjuk, hogy a német arcvonalat elérni szándékozó kitörők valahol a Telki és Budajenő községektől északra elterülő hegyekben éppen Nagykovácsi irányában haladnak.
Már éppen készülődünk a továbbmenésre, mikor ismét halljuk az orosz repülő zúgását. Újra mindenki elbújik a fák tövében. A repülő nagyjából az előbbi útját ismétli, majd eltűnik. A motorzaj megszűnte után azonnal folytatjuk utunkat. Jó ideig még fent, a magas tetőn haladunk, ahol mindinkább ritkulnak a fák és csak cserje és borókafenyő-bokrok tarkítják a terepet. Szép kilátás nyílik innét a tőlünk északra húzódó Bécsi út egyik szakaszára. A kitörők egy másik csoportja abban az irányban tett kísérletet, amit azonban csak most tudunk meg. Több ellenséges repülőgép ezért fedélzeti fegyverekkel az országutat és környékét lövi. Ez már igen messze van tőlünk, és a lövöldözés csak egész tompán hallik ide. Az idő azonban kitisztult, és mi jól látjuk a héják módjára a Bécsi útra le-lecsapó orosz repülőket.
Ismét gyors iramban haladunk, mert lejtőnek megyünk, s ezen kívül sietnünk kell, mert számunkra igen kedvezőtlen az itteni terep. Megkönnyebbülten búcsúzunk a hegyek mögött lebukni készülő naptól abban a reményben, hogy mire újra a szemünk elé tárul, túl leszünk mindenen – fejeződik be a kitörésnapló 12. része, s egyben annak rádiós változata.
Csakhogy a hallgató a rádiókészülékek előtt úgy érezte, hogy a történetnek még nincs vége, biztos lesz folytatása. Nem alaptalanul, hiszen a Baden-Württembergben szerkesztett és terjesztett Értesítő-füzetekben 1950-ben, majd a Georg Albrecht szerkesztette kemma-auf-wudigess című, Budakeszi helytörténetével foglalkozó honlapon a napló digitalizált változata, majd annak nyomán 2015-ben a Buda Környéki Iránytű pontosan közölte a hátra levő, a rádiós változatból kimaradt három részt. Ezen kívül portálunk, a Kuruc.info 2017-ben, a kitörés évfordulóján szintén megjelentette a kitörésnaplót, s egyben felfedtük – Georg Albrecht információja alapján –, hogy a Cs. A. monogram mögött tulajdonképpen a korábban csak sejtett Cser András neve rejlik.
A rádiós változatból a hallgató nem tudta meg, hogy végül is miképpen végződött Cser András budakeszi főhadnagy és kitörő bajtársainak hősies, a magyar és német hadtörténelem egyik leghősiesebb és legmerészebb katonai vállalkozása. Más szóval, nem tudtuk meg, hogy a Széna tértől a Nagykovácsi környéki hegyekig harcolva, rendkívül nagy véráldozattal eljutó kitörők végül elérték-e a német vonalakat, elestek vagy hadifogságba kerültek. A szép magyarsággal megírt napló utolsó három részletéből azonban kiderül, hogy másnap délelőtt, miközben már jól lehetett hallani a német arcvonal tüzérségi harci zaját, az oroszok felfedték a menekülő kitörőket, s az erdőben lecsaptak rájuk, közülük sokan elestek vagy megsebesültek.
De olvassuk tovább Cser András kitörésnaplójának befejező sorait:
Nem messze tőlünk akna csapódott be. A vastag fatörzseket úgy szelte ketté, mintha fűrésszel vágták volna el őket. Az első robbanást azonnal követi második, amely azonban messzebbre esik tőlünk. Nehézaknákat lőnek közénk az oroszok. Azonnal széthúzódunk. A hatodik belövésnek már halálos áldozatai és sok sebesültje is van. Most aztán felbomlik a rend, mindenki megy, amerre lát, az aknák pedig szakadatlanul robbannak köztünk. Egyre több a halott és a jajgató sebesült. A köztünk levő tábornok oldalát csúnyán felszakítja egy szilánk. Emberei tovább akarják vinni, de ő tiltakozik, és egy óvatlan pillanatban pisztolyával főbe lövi magát. Tőlem öt lépésre játszódik le a tragédia.
A hó mindenütt vörös a vértől. Iszonyú süvítés közben robbannak a halált hozó aknák. Egy tuskó mögé bújok, majd pedig én is futásnak eredek, mint a többiek. Egyszercsak közvetlenül mellettem dobhártyát repesztő robbanás történik… Amikor kinyitom a szememet, már csend van körülöttem. Nem tudok mozdulni és olyan nehéz a szemhéjam, hogy ismét becsukódik. Úgy érzem, mintha a fejem helyén egy zsongó méhkas lenne. Nem tudom, mennyi ideje fekszem már itt. Egyáltalán nem tudok gondolkodni, semmit sem tudok magamról. Nagy nehezen másodszor is kinyitom a szemem, amikor az éppen lebukó napot látom. Úgy érzem magam, mintha az agyam és minden végtagom lebénult volna.
Később érzem, hogy valaki a karomat rángatja, s amikor ismét kinyitom a szemem, látom, amint egy orosz mellettem térdepelve lecsatolja a karórámat. Lassan magamhoz térek, csupa vér vagyok. Az orromból sok vér kifolyhatott, mert arcom, ruhám és mellettem a hó nagyon véres. A bal lábam pedig ugyancsak csupa vér. A bokám felett szilánk fúródott a lábamba. Intek egy közelemben ülő katonatársamnak, aki kihúzza a csúnya vasdarabot és hevenyészve be is köti a sebet. Mint a hangyák, annyian vannak körülöttünk az oroszok. Mindegyik el van foglalva a halottak és a sebesültek kifosztásával. Hozzám ismét odajön az egyik, aki magyarul és németül is kérdi: Óra van, óra van? Fejemmel nemet intek. De azért alaposan kikutat. Elveszi a késemet, pénztárcámat, irataimat és a fényképeimet. Az utóbbiakat nem akarom neki odaadni, mire fenyegetően a géppisztolyához nyúl.
Így kezdődött a hadifogságom.
Megismételjük: Cser András budakeszi sváb főhadnagy kitörésnaplójának nem egészen szerencsésen szerkesztett rádiós változata ellenére a műsor adótoronyra juttatásával a Magyar Katolikus Rádió bátor kezdeményezése nyomán végre talán az 1945. február 11-én megindult budavári kitörés magyar és német hőseire is méltó módon lehet emlékezni Magyarországon.
Hering József – Kuruc.info
– Cser András budakeszi kitörőről beszélt a Schönauban élő fia – már ismerjük az élettörténetét
– Cser András budakeszi sváb visszaemlékezése a budavári kitörésre
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
