A magyar (katolikus) beteg

A magyar (katolikus) beteg

Szlovákiában a katolikus hívek száma hárommillió fölött van, és szinte pontosan a tíz százalékuk magyar nemzetiségű. Ennek ellenére az egyházüldöző kommunista hatalom bukása óta eltelt harminc évben sem a magyar papok, sem a magyar hitoktatók szlovákiai képzése nem oldódott meg.

Lapunk múlt heti számában Herdics György lelkipásztor mutatott rá, hogy ha Szlovákiában egy magyar ember hitoktatói diplomát akar szerezni, vagy szlovák egyetemre kell beiratkoznia, vagy Magyarországon kell tanulnia. Harmadik lehetőségként a komáromi egyetemen tanulhat református hitoktatást. A lehetőségek között nem szerepel a magyar nyelven való tanulás. Vajon miért nem lehetett megoldani a rendszerváltozástól eltelt három évtizedben, hogy egy ilyen alapvető szak létrejöhessen? Igen, alapvető, hiszen törvény szabályozza, hogy az alapiskolákban már az 1. osztálytól biztosítani kell(ene) a diplomás hitoktatót.

Elsőként a komáromi Selye János Egyetem rektorát, Juhász Györgyöt kérdeztük, gondolkoztak-e azon, hogy a református képzés mellett katolikus szakot is indítanak. Az egyetem vezetője elmondta,

már évekkel ezelőtt felvetődött egy ilyen tanulmányi program indítása, már csak azért is, mert biztosak voltak benne, hogy létezik valós igény, mivel hitoktatókra szükség van. Azzal kellett azonban szembesülniük, hogy a törvény által előírt professzori és docensi fokozattal rendelkező oktatót nem tudnak biztosítani.

Rájuk az oktatás mellett azért is szükség van, mivel a tudományos fokozatuk garantálja, hogy a képzés az elvárható szinten történik. Ezért is nevezik ezeket a személyeket szakfelelősöknek.

Ahogy tovább tapogatóztunk, úgy került elő újra és újra a megfelelő szakfelelős, vagy ahogy szlovákiai magyarul mondják, a „garant”  hiányának kérdése. Juhász rektor elmondta,

egy érvényes előírás miatt 2019 közepe óta egyáltalán nem lehet új tanulmányi program indítását kezdeményezni. Ez a törvényi fék hamarosan lejár, így az adminisztratív lehetőség ismét meglenne.

A rektortól azt is megtudtuk, hogy a hitoktatói magyar szak indításának fő zászlóvivői a nemzeti identitás megerősítését is fő céljai közé soroló Pázmaneum Társulásban munkálkodó szlovákiai magyar papok.

A két magyar pap válaszában benne van a mai szlovákiai valóság lényege. „Elvileg támogatólag nyilatkoznak. Ha el tudjuk intézni a szakot, akkor az áldásukat adják rá.” Ez a támogatás megvan a mostani nagyszombati megyéspüspök részéről is, akinek a fennhatósága alá tartozik Komárom területe. Részéről hangzott el az a képtelennek tűnő javaslat is, hogy az ügyért dolgozó plébánosok végezzék el a szükséges docensi és professzori kinevezéshez szükséges tanulmányokat, s azzal megoldódik a szakfelelősök kérdése.

Hírdetés

Nyilatkozóink szerint erre akkor lenne lehetőség, ha legalább kétéves tanulmányi szabadságot kapnának, hiszen a mostani pasztorációs munkájuk mellett (és főleg olyan esetben, amikor egy-egy papnak két plébániát kell ellátnia) ez elképzelhetetlen.

Harminc éve akadályozzák a magyar papok egyenrangú képzését, s most rácsodálkoznak, hogy nincs tudományos munkával foglalkozó teológusunk? Hiszen aki él és mozog, a pasztorációval kell hogy foglalkozzon!

Szlávik Antal elárulja, hogy a rövid ideig hivatalban levő érsek, Róbert Bezák  kezdeményezte elsőként, még 2012-ben, hogy ha már Komáromban a reformátusoknak van saját magyar teológiai karuk, akkor a magyar katolikusoknak legalább egy hitoktatói szakuk legyen. Első lépésként. Bezák érseket azonban hamar elmozdították a helyéről.

Sikerült egy névtelenül nyilatkozó forrást találni a szlovákiai főpapsághoz közelálló körből is, aki hangsúlyozta, hogy csak a magánvéleményét közli. Ennek lényege, hogy a magyar hitoktatók képzése megoldott Szlovákiában, hiszen azért, mert nem magyarul van egy tananyag előadva, az nem jelenti azt, hogy amit szlovákul megtanul a hallgató, azt ne tudná magyarul továbbadni. Aki tud szlovákul hittant tanítani, miközben a nemzetisége magyar, az magyarul is tudja ugyanazt oktatni.

Sajnos úgy tűnik, hogy ez a fajta hozzáállás jellemző a jelenlegi szlovák főpapságra. Tehát nem baj, ha nem a magyar egyháztörténetet, szenteket tanulja a magyar hallgató. Eszünkbe jutnak Karaffa János szavai, hogy mennyire kívánatos lenne a magyar teológiai nyelv oktatása is, amelyre a szlovák szemináriumokon semmilyen lehetőség sincs. Tartunk tőle, hogy ez a helyzet a hivatalos vezetés részéről. Sőt tartunk tőle, hogy ez részükről kívánatos is.  Hiszen ha nem így lenne, már rég megoldódott volna legalább valamelyik szlovák egyetemen a magyar pap- és hitoktatóképzés.

Erről érdeklődtünk a pozsonyi Comenius Egyetem Teológia Karának dékánjánál, Vladimír Thurzónál is. A dékán nagyon udvarias volt, de intelme gyorsan s nyersen ért. Ahogy a múltban nem volt ilyen képzésre felkészülve a kar, úgy a közeljövőben sem látja a lehetőségét annak, hogy személyi állományban felkészüljön a magyar nyelvű oktatásra.

Hozzátette, a magyar járásokból jelentkező diákok száma egyébként is folyamatosan nagyon alacsony. Ez mondjuk nem tűnik meglepőnek, hiszen a karon nincs magyar nyelvű képzés. Pedig ha tudná a dékán úr és nemcsak ő, hanem az egész szlovák papság érsekestül, püspököstül, hogy például a felvidéki magyarság talán legnagyobb alapiskolájában, a dunaszerdahelyi Szabó Gyulában a hittant választó gyermekek száma kétszer akkora, mint a másik választható tárgy, az etika iránt érdeklődőké!

Ezt Nagy Árpád igazgatótól tudjuk. Vagy ha tudnák, hogy a szepsi Salkaházi Sára katolikus oktatási központba már négyszer annyi gyerek jelentkezett, mint a 2015-ös alapítási évben! Ezt pedig Gábor Bertalan helyi plébános újságolta el nekünk. Mindezek fényében csak egy tollvonásba kerülne, hogy a szlovákiai katolikus oktatás urai előírják vagy akár misszióként felajánlják két docensüknek, professzoruknak, hogy vállalják el az induló komáromi hitoktatóképzéssel járó feladatokat.

Ehelyett elnézik, hogy a harminc éve megoldatlan magyar katolikuspap-képzés minden hátrányos következményét viselő „vidéki” magyar plébánosok hozzanak össze egy egyetemi katedrát. És ha sikerül, majd nagylelkűen az áldásukat adják rá? Hagyják elhalni a magyar papságot, és ugyanezt a sorsot szánják az itteni magyar hitoktatói képzésnek is? A magyar beteg még él, és ha önerőből felépül, áldásukat adják majd rá. Tényleg ez a legtöbb, ami megtehető?

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/41. számában)


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »