Szőcs Géza már több mint két éve a 2015-ös Milánói Világkiállítás bűvkörében él, ami nem véletlen, hiszen még mindig ennek az eseménynek a kormánybiztosa. Hogy egy két éve lezajlott világkiállításnak miért van máig szüksége kormánybiztosra, az legyen most Szőcs eredeti hivatásához méltón költői kérdés, mindenesetre a magyar pavilon (ironikus nevén: sámándob) keltette hullámok nehezen csitulnak. De a pavilonon kívül is akad bőven folyamatosan felszínen tartott intéznivaló, többek között a Bogányi Gergely által tervezett magyar csodazongora ügye, és most már van egy újabb is: nem más, mint a Szőcs Géza által „magyar Edisonnak” nevezett Bíró László Józsefé (1899–1985), a golyóstoll feltalálójáé.
A világhírű magyar neve azonban nagy valószínűség szerint nem fogja olyan kritikus felhangokkal bejárni a magyar sajtót, mint ahogy az történt a pavilonnal vagy a zongorával, mégpedig azért nem, mert egy korszakos zseniről van szó, akit mindenki elismer, feltéve ha tudja, kiről van szó, és politikailag sem lehet és nem is érdemes beskatulyázni. Szőcs „kapcsolata” Bíróval a milánói expón vált szorossá, ugyanis a feltalálónak kiállítást szenteltek a magyar pavilonban, amit azóta is újra és újra megnyitnak valahol, legutóbb június 14-én Budapesten, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény kiállítótermében.
http://mno.hu/
Ennek a tárlatnak a megnyitóján mondta azt Szőcs Géza, hogy „a feltaláló nevét utcának kellene viselnie, szükség lenne egy őt ábrázoló köztéri szoborra, és Argentína példáját követve születésnapját, szeptember 29-ét a feltalálók napjává kellene nyilvánítani Magyarországon is”. Ismerve a kormánybiztos állhatatosságát – az ügyek valódi értékétől függetlenül –, biztosak vagyunk benne, hogy a feltételes mód hamarosan kijelentő móddá válik, és Bíró László Józsefről utcát neveznek el, köztéri szobor emlékezik majd rá, valamint születésnapja lesz a feltalálók napja. Ebben pedig egyáltalán nem látok kivetnivalót.
S hogy miért nincs azzal szemben fenntartása az embernek, hogy Szőcs Géza közismertebb alakká akarja tenni Bírót, arra a kérdésre a feltaláló élete adhatja meg a legjobb választ. Bíró eredetileg újságíróként dolgozott, de festészettel is foglalkozott, s feltalálói voltát leginkább utóbbihoz kötötte. Azt mondta: „A festészet és a feltalálás személyiségemnek nem ellentétes pólusai, ellenkezőleg. Ugyanonnan erednek. Úgy érzem, ugyanaz a folyamat késztet festésre, ami feltalálásra. Ugyanaz az izgalom, ugyanaz a kihívás: létrehozni valamit. Soha nem tanultam festeni, és alig jártam kiállításokra; a festményeim a képzeletemet tükrözik.”
Az 1930-as években szerkesztette meg Budapesten az első golyóstollat, szabadalmát töltőtoll néven 1938. április 25-én jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak. Nem sokkal utána, 1938. november 23-án „Pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltő-toll” címmel jelentett be újabb szabadalmat. A használható golyóstoll előállításához vezető kísérleteket azonban külföldön fejezte be, ugyanis 1938-ban elkezdődtek a zsidókat korlátozó intézkedések, és Bíró ezek elől Párizsba ment, s egy jugoszláv tengeri üdülőhelyen ismerkedett meg az argentin Agustín Pedro Justóval, aki azt javasolta neki, hogy költözzön Argentínába. Bíró csak a külképviseleten – ahová beutazási engedélyért folyamodott – tudta meg, hogy Justo valójában az argentin elnök.
Végül Argentínába vándorolt, s 1940-től önállóan kísérletezett. Az első rendszeres eladásra gyártott golyóstollakat 1945-től Eterpen néven árusították. Az új íróeszköz – Biropen néven – gyorsan elterjedt az egész világon, és már életében halhatatlanná tette feltalálója nevét. Miután eladta a jogokat az Egyesült Államokban és Európában, valamint a tollgyárat is Buenos Airesben, szabadalmaztatott egy eljárást fenolgyanták előállítására, acélrudak ellenállásának növelésére, feltalálta a sérthetetlen zárat, a klinikai termográfot, és 1985-ben bekövetkezett haláláig az Argentin Atomenergia-bizottsággal dolgozott együtt, a gázok molekuláris és izotóprendszerben történő szétválasztásán kísérleteztek.
Bíró nevéhez egyébként mindezek mellett még olyan találmányok is fűződnek, amelyek nem egy az egyben lettek a világ meghatározó eszközei, de nagy hatással voltak későbbi konstruktőrök munkájára. Tervezett többek között automata sebességváltót, mosógépet, termikus berendezést, palackcímke-nyomtatót, függönytartót, ampullanyitót, nyomdai tükröt, együtemű belső égésű motort. És kevesen tudják, de a ma is használatos golyós dezodort is ő találta fel, azonban a termék első szériája gyári hibás lett, ezért le kellett állítania a gyártást, és cége pénzügyi hullámvölgybe került.
A magyar feltaláló Argentínában halt meg, személyét hatalmas tisztelet övezi, s születésnapja, szeptember 29-e 1986 óta a Día del Inventor (a feltalálók napja) a dél-amerikai országban, illetve egyben az argentin feltalálók napja is. – A nehézségek és az üldöztetés ellenére is mindig a céljaira koncentráló Bíró László olyan ikon, aki megmutatja, mire képes együtt Magyarország és Argentína – mondta Maximiliano Gregorio-Cernadas, Argentína magyarországi nagykövete a legutóbbi kiállítás megnyitóján. Ott volt Bíró László lánya is, Biro Mariana, aki arra emlékeztetett: – Apám 1936-ban találta fel az elektromágneses továbbítóberendezést, amit a nagy sebességű japán szupervasútnál vezettek be 50 évvel később. Megkérdeztem, hogy miért fektetett pénzt a találmányai levédetésére, ha nem tervezte azok gyártását vagy eladását. A vasúttal kapcsolatban egyszerűen annyit válaszolt, hogy a világ még nem készült fel rá.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.26.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
