Kivételes történészi életműve, valamint a magyar és a román nép közötti kapcsolatok javításához nagyban hozzájáruló munkái elismeréseként Áder János köztársasági elnök a magyar érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki Lucian Boia román történészt.
A kitüntetést a bukaresti magyar nagykövetségen rendezett kedd esti szűk körű ünnepségen adta át a tabudöntögető, mítoszromboló könyvei által ismertté vált tudósnak Zákonyi Botond, a külképviselet vezetője. A tankönyvek hivatalos román történelemszemléletével nem egyszer szembeforduló, és ezért gyakran a román nacionalisták célkeresztjébe kerülő kitüntetett a magyar médiának azt mondta: meglepődve, de örömmel fogadta a magyar állami kitüntetést, tudta, hogy munkáit magyarul is olvassák, de nem sejtette, hogy ekkora népszerűségnek örvendenek. Kifejtette: szabad embernek tekinti magát, és egy demokráciában mindenkinek joga van gondolkodni, saját nézeteit vallani.
Lucian Boia úgy vélekedett: nincs ellentmondás a magyar–román történelmi viták és a között, hogy ő magyar állami kitüntetést kapott.
Arra a felvetésre, hogy az elismerést a trianoni békeszerződés századik évfordulójának évében vehette át, amikor a román parlamentben olyan törvénytervezet is napirenden van – amely ünneppé akarja nyilvánítani azt a június negyedikét, amire Magyarország a legnagyobb történelmi igazságtalanságként tekint –, Lucian Boia azt mondta: nincs tudomása a kezdeményezésről, de szerinte a románoknak is el kellene ismerniük és tiszteletben kell tartaniuk, hogy Trianon hatalmas trauma volt Magyarország és a magyar nemzet számára. Úgy vélekedett: a múlt fájdalmaira – és nemcsak a magyarok esetében – nem a múltban kell megoldást keresni, hiszen a történelmet nem lehet megváltoztatni, hanem a jövőben.
Lucian Boia rámutatott: a történelem felgyorsult, a változások egyre gyorsabban következnek be, és lehet, hogy egy-két nemzedék múlva már nagyon furcsának fognak tűnni ezek a 19-ik századi nemzeti viták. Hozzátette: ő az egységesülő Európai Unióban hisz, ahol nem leszek határok. „Végül is mindannyian európaiak vagyunk, hasonlítunk egymáshoz, a problémáink sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz, mint a más földrészen élők problémáihoz” – idézte az MTI Lucian Boiát. Arra a kérdésre, hogy hol kell keresni a magyar–román megbékélés kiinduló pontjait, a professzor azt mondta: lehet, hogy naiv, de ő összességében inkább jónak tartja a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat. Elismerte, hogy vannak történelmi viták, de azokat a két nép történészeinek kellene feloldaniuk, ahogyan a franciák és németek is tették.
Arra a felvetésre, hogy éppen a tankönyvekben is jelen lévő különböző történelemszemlélet örökíti át egyik nemzedékről a másikra a román–magyar szembenállást, Lucian Boia kifejtette: sajnos a történelem nem egy abszolút igazság tudománya, hanem a megtörtént valóság utólagos értelmezése, amit a szerző nézőpontja, kultúrája, ideológiája is befolyásol.
Hozzátette: maga sem tartja szerencsésnek, hogy Európában annyiféle történelemértelmezés létezik. A magyar és román történészeknek szerinte meg kellene egyezniük legalább a lényeges kérdésekben, hogy kialakítsanak egy – ha nem is hivatalos, de legalább – európai szemléletű történelemírást. „Én megírtam azt a történelmet, amiben hittem, tisztességesen írtam, megpróbáltam úgy értelmezni a dolgokat, hogy közben óvakodtam a különféle ideológiáktól és főleg a szélsőséges nacionalizmustól, ami annyi rosszat tett: ez az én munkám. Jó lenne, ha meg tudnám változtatni a világot, ha jobbá tudnám tenni, de sajnos nincs ilyen hatalmam” – összegezte a román történész.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
